Tibus Heth, a Caldari Gondviselési Igazgatóság végrehajtója és Caldari Állam de facto vezetője egyedül ült Dr. Yoshun Vállalati és Családi Üzelmek várótermében. Egy egyszerű, barna dossziéval legyezte magát, melyen nem látszott sem címke, sem pecsét. A szellő, amit keltett, elég gyenge volt, a szoba szánalmas klímakontrolláló egységének nyöszörgéséhez képest azonban így is kisebb szélviharnak tetszett.
A férfi kissé jobbra dőlt, ahogy előhúzott egy régi, fémórát. A burkolat fémes, hideg volt, a vonalait apró karcok és horpadások csúfították el. Hátoldalán még mindig ott volt a fakó matrica a felirattal: „A Hónap Dolgozója.” Figyelte a ketyegő mutatókat, pislogott, ahogy magához tért a fáradt transzból és ismét zsebébe süllyesztette a kis szerkezetet. Mióta itt várt, tizenkétszer végigjátszotta már ezt a ciklust. A Caldari Építkezéssel való kapcsolata ellenére is szerette ezt a tárgyi jutalmat. Kiváló, mechanikus zsebóra volt. Tibus mindig jobban szerette azokat a dolgokat, amiket ő maga is meg tudott javítani.
Miután egy nyögés kíséretében kinyújtózott a széken (amit egy sor tompa roppanás kísért a hátából), Tibus felnyitotta a dossziét. Benne egy sor fekete-fehér jelentés sorakozott, melyet olcsó, fehér papírra nyomtattak. A szabványos caldari jelentéssablon nyugodt, régies vonásait teljesen szétzilálta a sorok közé és a margóra firkált jegyzeteivel. Részeken áthaladó vonalak; margóra firkált kérdések, melyeket más, még őrültebb kérdések válaszoltak meg. Minden kapcsolatokat sejtetett, de semmi nem mondta ki őket.
Az első jelentés a korábbi gallentei elnököt, Souro Foiritant jellemezte. Foiritan volt a tökéletes gallentei politikus megtestesítője: irtózott a közvetlen – különösen katonai – cselekedetektől, ám elég jól bánt a szavakkal ahhoz, hogy meghiúsítsa ellenfelei terveit. Nem rég bejelentett lemondása meglepetésként érte a hírszerzési közösséget. Csupán az időzítés utalt valamiféle kapcsolatra, különösen otthonának, Intakinak Ishukone általi felvásárlásával.
Egy második jelentés fedte le azt a történetet. Részletesen írt az ishukonei hajók, személyzet és egyéb vagyontárgyak elmúlt évben történt mozgásairól. A megavállalat, és elnök-vezérigazgatója, Mens Reppola voltak Tibus legnagyobb belső politikai ellenfelei. Mikor a caldari hadsereg megszállta a Fekete Bokrot és elárverezte a fejlesztési jogokat, Ishukone csak Intakira licitált. És ami még érdekesebb, Mordu Légiójának zsoldosait bérelte fel a terület biztonságának ellátására. Az összeesküvés-elméletek még különösebbek voltak, ám semmiféle bizonyítékot nem sikerült előásni.
A mappa utolsó jelentése, melyet Tibus jegyzeteinek hálója csúfított el, az új gallentei elnökről, Jacus Rodenről szóló információk voltak. A jelentés nagy része elévült információkat tartalmazott. A hírszerzés folyamatosan igyekezett utolérni önmagát. Roden élete alaposan dokumentált volt egészen addig, míg vissza nem vonult a Roden Hajóüzem elnök-vezérigazgatói tisztségéből. Ezen a ponton a nyomok teljesen kihűltek, és csak a férfi karrierjének meteorszerű felívelésével és elnökségével lehetett újra rájuk bukkanni.
Tibus összecsípte orrnyergét. Legalább tucatszor átolvasta már a jelentéseket, és minden alkalommal újabb összefüggéseket talált bennük. Már régóta gyanította, hogy Foiritan és Reppola szövetkeztek ellene, Foiritan bukása és Roden felemelkedése azonban nem illett a dologba. Mindhárom férfi intelligens és igen hozzáértő volt; semmit, amit tettek, nem bíztak a véletlenre.
Az egyetlen mód, amellyel valamennyire értelmet nyert Tibus számára a dolog, egy komplikált összeesküvés volt, melyet egy egész gallentei ügynökhálózat segített az Államon belülről: a Szövetség Intakit használja, hogy az Államba juttassa kémeit; Foiritan figyelemelterelésből lemond; Roden pedig átveszi a gallentei kormány irányítását, kényelmes távolságból az Intaki ügytől és a Szövetség leghatalmasabb emberétől.
Tibus tudta, hogy a dolog őrülten hangzik, ám azt is tudta, hogy ilyen machinációk lehetségesek. Az Ügynök volt rá az élő példa.
Ezen ügynökök eltűntetése igen nehéz feladatnak ígérkezett. Tibus politikai hatalma nem volt abszolút. Ha Ishukonét célozza be és elég szilárd bizonyíték nélkül megkérdőjelezi a hűségét, a többi megavállalat ellene fordul. Engedélyezhetne egy egész Államot érintő vizsgálatot, hogy mentse magát, ez azonban rengeteg időt és energiát emésztene fel, amit másra is fel tudna használni. Mennyit kockáztathat csak a gyanúja alapján?
Egy kopogás zökkentette ki Tibust a gondolataiból. Sietve visszapakolta a dokumentumokat a mappába. Egy nővér kukkantott be a szomszédos folyosóról. – Uram? Mr… – a nő hangja elcsuklott, és egy újabb zavart pillantást vetett a kezében lévő listára. – Mr. Adar?
– Az vagyok. – Elmosolyodott.
– Elnézést. Egy pillanatra úgy tűnt, mintha Tibus Heth lett volna. Dr. Yoshun most tudja fogadni.
***
Tibus a vizsgálóban ült, egy kis asztal mellett. A szoba szegényesen volt berendezve, és egy kicsit hidegebb volt, semhogy kényelmesnek lehessen nevezni (ezt minden orvos irodájában idegesítőnek találta). Állott szag ült a szobában, friss virágok és szájvíz szagának keveréke csapta meg az orrát. Az egyetlen dísz egy kis, emberi szívet ábrázoló poszter volt, melyhez egy időzített bomba volt rögzítve, és nagy, vastag betűkkel a következő felirat volt olvasható: „A MEGELŐZÉS ÉLETEKET MENTHET.”
Dr. Yoshun Tibus fölött állt. A fiatal, sötét hajú fiatalember hosszú, fehér köpenyt viselt, melynek mindkét gallérját a Caldari Építkezés logója díszítette. Alig öt év telt el azóta, hogy Yoshun átvette a CÉ körzeti orvosának pozícióját, a nyomás azonban, hogy a szűkös vállalati költségvetés mellett is tudjon praktizálni, jóval több évet vett el az életéből. Tibus megfigyelte, hogy Yoshunnak sok éves tapasztalata ellenére is sikerült tökéletesíteni egy helytelenítő tekintetet.
– Tibus, lenyűgöz, hogy ragaszkodik a régi, bolygófelszíni orvosához, meg minden, de nem volt teljes kivizsgáláson, nos, már vagy ezer éve. Tovább az, hogy ragaszkodik hozzá, hogy a vizsgálata ne túrjon ki más betegeket, már-már árulással határos. Maga az Állam leghatalmasabb embere.
Az idős férfiről leperegtek a szidalmak. A személyeik közti kapcsolat még Tibus vállalatnál töltött évei során épültek ki. Yoshun egyike volt azon kevés hűséges vállalati dolgozónak, akikben mindig is megbízott. – Elsősorban az Állam egyik polgára vagyok – válaszolt. – Nem érdemlek megkülönböztetett kezelést.
– Ne jöjjön már megint ezzel a hülyeséggel. Az egészsége nem egy átkozott politikai nyilatkozat. Ezeket a teszteket már rég el kellett volna végezni. – Yoshun dorgálóan felemelte az ujját. – És előre szólok, nem érdekel, mennyire volt elfoglalt. A vérteszt eredménye két nap alatt jön meg. Két nap alatt! Ha egy éve lett volna egy vértesztje és két nap szabadideje, akkor most minden más lenne.
Tibus kétkedő arcot vágott. – Ne dramatizáljon, Yoshun. Rendszeresen tornászom. Halál biztos, hogy egészségesebben étkezem, mint a vállalati étkezdében valaha is tettem. A lábamban a fájdalom jön és megy, de ezen kívül semmi…
– Derj kórja van.
A szobára csend telepedett. A klímavezérlő tovább zümmögött. Fél perc telt el, mire Tibus reagált az elhangzottakra. – Derj kór?
– Más néven egzotikus szövetlerakódás, vagy „bányász-kór.”
– A fenébe már, tudom mi az! – csattant fel Tibus. Többször is összeszorította és kinyitotta az öklét, ahogy próbálta visszanyerni az uralmat önmaga felett. – Mennyire előrehaladott? – kérdezte, miután visszanyerte önuralmát.
Yoshun előhúzott egy ütött-kopott adattáblát és beütött valamit a lassú gépbe. – Hármas szintű. Lerakódások kezdtek képződni az idegsejtek körül. Felesleges mondani, hogy a vére tele van ezzel. Ha korábban észleltük volna, talán egy hónap alatt ki tudtuk volna takarítani. A dolgok jelen állása szerint tudjuk kezelni a tüneteket, de soha nem fog meggyógyulni.
– Ez… – Tibus hangja elcsuklott, ahogy próbálta megformálni a szavakat.
– Nem. Legalábbis technikailag nem. Nézze, a rendelkezésére álló erőforrásokkal gond nélkül élhet teljes életet. Sosem kell, hogy elérje a négyes szintet. De – és ez egy elég nagy „de” – a lerakódások, amik már kifejlődtek, akadályozni fogják az agytérképezést. Megjósolhatatlanul eltorzítják az eredményeket.
– Soha nem klónozhatnak?
– Ha valaha is megkísérli a klónozást, igen nagy valószínűséggel jelentkezik végleges és visszafordíthatatlan idegi károsodás. Legrosszabb esetben, ami egyébként nem elhanyagolható valószínűségű, a teste egyszerűen nem fog felébredni.
Újabb másodpercek teltek el, miközben Tibus feldolgozta új sorsát. Érezte, ahogy zsebórája lassan ketyeg a zsebében. – Hogyan?
– Augumennel való érintkezés. A legvalószínűbb, hogy a vállalatnál, az építőanyagok mozgatása közben került vele kapcsolatba.
– Az augument illegális építkezésre használni. A pokolba is, már azelőtt tilos volt, hogy átvettem a céget.
– Igen, illegális volt. Ugyanakkor sokkal olcsóbb, mint a pyroxeres, és az ellenőrök nagyon könnyen összekeverhetik a kettőt.
Tibus tekintete elkomorodott. Már tudta a választ a következő kérdésére, de azért feltette. – Biztos benne, hogy a vállalat tette ezt?
– Nincs rá bizonyítékom – mondta Yoshun, miközben oldalra tette az adattáblát –, de igen.
***
Heth végrehajtó biztonsági kísérete egyből üdvözölte őt, amint kilépett a kis rendelőből. Mindannyian a legújabb fejlesztésű személyi vértet viselték, mely az esti fényben tisztán csillogott, éles ellentétben a viharverte épülettől. Ha az emberei bele is fáradtak a kinti várakozásba, nem mondták. Jinyo, egy túlkeményített öltönyű apró férfi, Heth segédje és mindenes hivatalnoka a végrehajtó mellé sietett. Őrjítően bökdöste a csúcskategóriás KK adattábláját, melyen tucatnyi találkozóval és üzenettel ügyeskedett.
– Remélem, minden rendben zajlott, uram. Tudom, hogy szereti egyszerűen tartani a dolgokat, de tényleg keresnünk kéne egy jobb és közelebbi egészséggondozót. Az elmúlt hét óra során tizennyolc olyan új ügy bukkant fel, ami a figyelmét kívánja.
– Igen – válaszolta. – Biztos így van. – Heth fürgén a leparkolt, jellegtelen siklóhoz sietett, amivel ideérkeztek. Kísérete mögötte sietett. A vezetőjük sebesebben lépkedett, mint amihez hozzá voltak szokva.
Heth minden régi és új dühe és frusztrációja egybe vegyült, összeolvadt és egy olyan eltökéltséget kezdett táplálni, melyet apró munkáslázadásának első napja óta már elfeledett. Még sántítása is mintha javult volna valamicskét. – Jinyo, új utasításaim vannak.
– Igen, uram? – Az apró férfi tucatnyit bökött az adattáblára.
– Először is kezdjen vizsgálatot a Caldari Építkezésnél, építőanyagokban augumen használata miatt, tíz évre visszamenően. Nem érdekelnek a kifogások, csak nevek vagy fejek. Másodszor, egy teljes beosztású személyi orvost akarok. Iktasson be rendszeres ellenőrzéseket, teszteket, mindent. – Heth a zsebébe csúsztatta a kezét, és megtapogatta a zsebóra hűvös, horpadt burkolatát.
– Harmadszorra, Junyo, a caldariaknak tudniuk kell, hogy a kormányzatuk egészséges. Egy listát kérek a leghűségesebb, korrumpálhatatlan tisztségviselőinkről és ellenőreinkről, lehetőleg tengerészeti háttérrel. A gyengeség és gyávaság miatt ragály kezdett nőni az Államban. Ideje kiégetni.
Az eredeti mű
