Black Mountain: Hyperconsciousness

Fekete Hegy: Hipertudatosság

A Tudatos Gondolkodás Társasága, bármennyire is igyekezett az utóbbi időkben a magas színvonalú, oktatási hálózat látszatát kelteni Új Éden elitje számára, elsősorban továbbra is olyan kutatóintézet maradt, melyet elsősorban a társadalom technikai fejlődése izgatta. Nyílt titok volt ez; elvégre a jove-ok kíváncsi faj voltak, és lehetetlen volt megmondani, miféle fejlesztések folytak a Társaság biztonságot nyújtó, elszigetelt, kitznek nevezett telepein.

Ez persze nem jelentette azt, hogy a Társaság szabadon irányíthatta projektjeit. Színes múltja, melyet politikai intrikák és kétes emberkísérletek is tarkítottak, kis híján a szervezet vesztét okozta. Működésébe fordulópontot hozott egy belső vizsgálat, mely fényt derített Sansha Nemzetével való kapcsolatukra. Mindenki számára ismert tény, hogy Sansha Kuvakei sikeresen kombinálta a jove kapszula technológiát illegálisan módosított agyi implantátumokkal, hogy megalapítsa pszichopatákból álló hírhedt seregét, a birodalmak pedig sikertelenül kísérleteztek eredményeinek megismétlésével. Emiatt feltételezték, hogy a jove-ok lehettek azon titokzatos erők egyikei, akik Kuvakei-t támogatták és tiltott technológiákat juttattak el részére, kiderítendő, hogy mit képes velük kezdeni. Ez szerves része volt a Társaság technológiai fejlődéshez való szemtelen hozzáállásának, és miután egy belső vizsgálat olyan ellentmondásokat fedezett fel bizonyos kitzek kutatási naplójában, melyek a Sanshával való együttműködésre utaltak, erősen megnyirbálták pénzügyi támogatásukat, hatalmukat és önállóságukat, a kitzek pedig nyom nélkül eltűntek. Persze nem lehetett tudni, hogy ezen megtorló intézkedések ténylegesen a Sanshával való együttműködés okán léptek életbe, vagy csupán mert képtelenek voltak megfelelően elrejteni a nyomokat.

Míg továbbra is kevés információ áll rendelkezésre a jove társadalom fejlődéséről, az mindenesetre egyértelmű, hogy a Társaság egyéb részlegei lelkükre vették a dolgok ilyen alakulását és más irányba fordították figyelmüket, végül még a nem-jove-ok számára is megnyitották kapuikat, ezzel is próbálva eloszlatni a szervezetet beborítani készülő sötét titokzatosságot. A nyomozás miatti paradigmaváltás mellett a Társaság kutatási területében is végrehajtott egy apró módosítást. Jove felügyelők azt tapasztalták, hogy míg a tagok kötelességtudóan tartózkodtak attól, hogy a korábban használt módszereikkel folytassák a tudományos technológiai kutatásaikat, a kitz kormányzói társasági tudósokkal karöltve társadalomtudományokkal kezdtek foglalkozni. Alaposan tanulmányozni kezdték az emberiességet, különösen a szociológiát, oktatást, hittudományt és pszichológiát.

Ez a változás elnyerte a felügyelők hallgatólagos beleegyezését és így jó ideig megszakítás nélkül folyhatott. A bölcs felügyelők felismerték, hogy a jove-ok természetből fakadó örökös bütykölési kényszerét nem lehet elfojtani, erre irányuló kísérlet esetén ugyanis az teljesen kicsúszna a kezükből és sötétebb szintekre süllyedne. A Társaság új kutatási módszerei átvették a korábbi tudományos kutatások néhány jellemzőjét, ezeket ártalmatlannak minősítették. A tudósok főként elektronikus hangulatjavítókkal - alfahullám-adókkal és hasonló eszközökkel - kísérleteztek, és miután a jove-ok támogattak minden olyan eszközt, mely alkalmas lehetett a csatadepresszió és a közöny kezelésére, ezen kísérletek felett szemet hunytak.

Ezen projektek nagy része nemhivatalos kísérletként indult a Társaság tudósai között, akik nagyjából annyi ideig tartották titokban tesztjeik eredményét, mint bármely más tudós tette volna. A kitzek között hamarosan munkaszervezetek alakultak, és hála az intézmények közti remek kommunikációnak, hamarosan napvilágot látott néhány igen érdekes terv. Ezek egyike volt a mesés Hipertudatosság.

Néhány tudós egy új mintát vett észre aközött, hogy milyen oktatást nyújtanak diákjaiknak, és hogy később milyen eredményeket produkálnak. Azt már régóta megállapították, hogy bár megfelelő, alacsony színvonalú oktatás számára az alapokat mindig le lehet fektetni, - a matematikai, nyelvi és szociális ismeretek mindig szükségesek, - bármely magasabb szintű oktatás eredményessége mindig legalább annyira függ a tanuló személyétől, mint a tananyagtól. A Társaság tagjai ráébredtek, hogy igazából fel lehet ismerni bizonyos mintákat az egyén korai akadémiai tanulmányai során, és ezek segítségével az oktatást lehet a diákhoz igazítani, nem pedig fordítva. Ezen mintázatok pontos kinézete a Társaság féltve őrzött titkai közé tartozik, az elmúlt évtizedek alatt mutatott eredményei alapján azonban az eljárás egyértelműen működik.

És ha itt megállt volna az egész, a Társaság akkor is kissé liberális gondolkodású, ám igen előkelő oktatási intézmény hírében állt volna.

A diákok képességeinek elemzésére használt mintaérzékelés egyre jobbá vált, mígnem képessé nem váltak a diák egészen más képességeinek és hajlamainak feltérképezésére. És valahol ezen fejlődés közben egy merész tudós úgy döntött, hogy a diákokat jobb emberré való nevelés nem elég. Bizonyos káros hajlamaikat el kell, hogy fojtsák.

Önmagában ez a cél nem volt új. Minden oktatási intézmény egyik célja, hogy diákjainak rossz szokásait megszűntessék; hogy ne csupán helyes útra vezessék őket, de meg is akadályozzák, hogy arról később letérjenek. A Társaság tudósai úgy vélték, hogy a régi, megalapozott módszerek idejétmúlttá váltak és valószínűleg visszafele sülnek el. Ehelyett egy diákokra szabott megközelítési módot javasoltak, tehát egyesekre fizikai munkát bíztak, másoknak megkurtították egyetemi jogait, és megint másokkal komolyan elbeszélgettek volna olyan dolgokról, melyek valószínűleg mély nyomot hagytak benne. Semmi károsat, semmi költségeset.

A problémák akkor kezdődtek, amikor elkezdték felhasználni ezeket a mintákat a hangulatjavítók fejlesztéséhez. Bizonyos tudósok úgy gondolták, hogy a negatív, ellenséges és agresszív viselkedés eredményeinek kezelése helyett egyszerűbb és hatásosabb lenne a problémát már csírájában elfojtani. Ezen túl pedig úgy hitték, a hangulatjavítók talán még segíthetik is a diákokat eddig elképzelhetetlen magasságokba jutni, ha természetes készségeiket pozitív hozzáállással egészítik ki.

Bármely más körben agymosásként tekintettek volna erre a projektre és a jelentések szerint még néhány Társaságon belüli tagot is feszélyezett a dolog, végül azonban győzött a jove-ok tapintatlanul kíváncsi természete. Ettől függetlenül azért gondosan titokban tartották valódi céljaikat, beleszőtték oktatásuk kárpitjába és így elrejtették azt az egyszerű emberek szeme elől. Maguk között Hipertudatosságnak nevezték el.

A Hipertudatosság, vagy ahogy a beavatottak emlegették, a HipTu rengeteg olyan diákot képzett ki, akik karrierjét végigkísérte a kiválóság. Ezek további kutatási lehetőségeket kínáltak a HipTu elméleti alapjaihoz, melyet a Társaság folyamatosan fejlesztett egyrészt az élő kísérleti egyedekből kapott eredmények alapján, másrészt olyan jove támogatók által biztosított technológiákkal, akik rendkívül elégedettek voltak eredményeikkel. A Hipertudatosság sötét titka ez idő alatt nem jutott tudomásukra. Egyik ilyen titokzatos jótevőjüktől egy kiválasztott kitz óriási ajándékot kaptott: az Üresség Könyvének megsemmisítésének felelősségét.

A Könyvet jól ismerték jove körökben. Ez az eszköz a Jove Kór, az emberiesség csapása elleni harc egy sikertelen eredménye volt, mely napjainkban is sokukat teszi megtört, elborult burokká, míg végül a halálba nem kergeti a szenvedőket. A Könyv, melyet egy híres amarr szent szöveg után neveztek el, ami állítólag az öntudat és békesség egy magasabb síkjára emelte olvasóját, egy kis, egyszerű gépezet volt, ami aktiválás után eltávolítja minden, a közelében álló elméjéből a negatív gondolatokat és érzelmeket. A jove-ok abban reménykedtek, hogy a Könyv legalábbis kigyógyíthatja őket a melankóliából, és bizonyos szempontból meg is tette ezt, de csak azután, hogy nyáladzó idiótává változtatta az alanyokat. Alacsony intenzitáson a hatás csak átmeneti volt, azonban egy mellékhatásként olyan nagy változásokat idézett elő az elszenvedő személyiségében, melyek eredményeképp az képtelenné vált a tisztán logikus gondolkodásra; nagyobb erősség mellett végleges meredtséget okozott. Felesleges mondani, hogy a Könyvet leállították, szétszerelték és a tudománytörténet szemetesébe hajították.

Legalábbis a jove-ok ezt gondolták. Úgy gondolták, hogy a viselkedési mintákkal kapcsolatban szerzett tapasztalataik miatt csak a Társaságra lehetett bízni egy ilyen eszköz kezelését és megsemmisítését. A Könyv egyik őre átadta számukra a sajátjait, hogy néhányat kiállítsanak vagy megvizsgáljanak, a többit pedig megsemmisítsék. Jó mércéje volt a Társaság által ismét elnyert óriási bizalomnak és a külvilág felé mutatott kissé botorkáló, ám jóakaró és intelligens embereket mutató képnek, hogy megkapták ezt a lehetőséget, és senki nem jött rá, hogy olyan ez, mintha egy rabszolgakopó elé vetettek volna egy húsdarabot. Az a személy, aki átadta számukra a Könyvet, kétségtelenül azzal a tudattal tette ezt, hogy először megvizsgálják, hogy kiderítsék annak titkát. Azonban kétséges, hogy rájött-e arra, hogy rendelkeztek azokkal a képességgel és elméleti tudással, hogy ismét összeszereljék.

A Társaság nem siette el a dolgot, és még másolat alkatrészeket is kiállítottak, hogy megnyugtassák megfigyelőket, hogy az összes többit megsemmisítették. Soha nem sikerült újjáépíteniük az eredeti, teljesen működőképes egységet, kísérleteik azonban elég sikeresek voltak ahhoz, hogy végül elkészüljön azok egyfajta árnya. Ez az új Könyv, melynek létezése szigorúan őrzött titok volt, ugyanazokkal az alap képességekkel rendelkezett, mint a régi, elsősorban azonban a nem-jove-okra volt hatással, és még az ő esetükben sem sikerült megfelelő működést elérni a HipTu legrosszabb (illetve egy sajnálatos hiba miatt egy nem engedélyezett, csalódott tudósok által végzett kísérlet során a legjobb) tanítványain.

Az eszköz tanulmányozása során felbukkantak hasznos technológiák is. Az egyik ilyen a Feledés Koktél volt, nanobotok egy csoportja, melyek elfogyasztása igen érzékennyé tette a fogyasztót a Könyv, és mint később kiderült, a HipTu saját javító eljárásainak hatására. Egy másik eredmény egy amnéziás hatóanyag volt, ami tökéletesen érintetlenül hagyta az alany hangulatát, azonban adott időre visszamenően kitörölte az emlékeit és rávette az agyát, hogy homályos, jelentéktelen dolgokkal töltse fel a lyukakat. Néhány napnál hosszabb amnézia előidézése azonban általában kórházi ellátást és némi rehabilitációt igényelt. Az amnéziás hatóanyag különösen hasznosnak bizonyult olyan esetekben, amikor az emberek hatalmas mentális traumát vagy stresszt éltek át, a későbbiek során pedig különböző pszichológiai intézmények is átvették. Azonban szárnyra kaptak más pletykák is, miszerint sötétebb célok elérésére használták ezt, melyek között a legkomolyabb a tömeg kellős közepén végrehajtott gyilkosság volt.

Ezen eredmények ellenére a projektet balsikernek minősítették, a könyvet pedig a raktár mélyére süllyesztették, hogy a későbbiek során titokban ismét tanulmányozhassák. Ott hevert, állítólag érintetlenül, porfogóként funkcionálva, és akár le is mondtak volna róla, elveszett tudás és egy kupac rozsda maradt volna csak belőle, ha az őrzői nem tudták volna meg, hogy a Könyvet az űr más részein látták felbukkanni. És láss csodát, rájöttek, hogy az ő egységük eltűnt.

Szondákat küldtek ki a Könyv felderítésére, eredménytelenül. Szerencsére, bár a birodalmak már régóta hallottak azok létezéséről és lehetséges hatalmáról, hozzáférhetősége nem derült ki. Ennek hála a Társaságnak elég idő állt rendelkezésére egy csapásmérő egység verbuválására és kiképzésére. Olyan embereket szerveztek be, akik természetes immunitással rendelkeztek a Könyv ellen, ezután pedig készenlétben tartották őket, miközben mások a hollétére utaló nyomok után kutattak. Kemény feladat volt ez, és a legnagyobb titokban kellett a kutatást végezniük, a kitzek elszigeteltsége most nagyon jól jött. Többen felajánlottak területeket, ahol katonákat lehetett kiképezni, és végül egy csapat igen hatékony és félelmetes HipTu ügynök került ki a kezeik közül, akik nagy része soha nem tudta, kinek dolgoznak valójában.

A dolgok alakulását máshol dokumentálták. A Társaság folytatja működését, a HipTu pedig továbbra is szerves részét képezi a kiképzésüknek, bár jelenlegi formája nem sokban emlékeztet arra, amiből az egész kezdődött. A Társaság tudósai írásban állították, hogy bár érzik, a Könyv huzamosabb ideig kitzekben való tárolása hiba volt, ez az apró félrelépés nem vethet árnyékot a HipTura, sem pedig az új édeni oktatásban játszott szerepükre. Az bizonyos, hogy bizonyos körökben a Könyv-ügy felélesztette a gyanút, hogy talán ismét politikai dominanciára törnek, azonban annak visszaszerzésére tett óriási erőfeszítéseik sokat segítenek az ilyen kétségek csillapításában.

Mindezektől függetlenül természetesen lehetséges, hogy a Könyv eltűnése több volt, mint egyszerű baleset. Cinikusok szerint a Társaság aggódni kezdett, hogy a Hipertudatosság és az az óvatos mód, mellyel a gazdag és hatalmas nem-jove diákokat oktatták és alakították, egy új politikai játszma első lépéseinek látszódhatnak, és a Könyv utáni vadászat csak csaliként szolgál. Amennyiben ez valóban így van, ez egy igen veszélyes lépés volt, és minden bizonnyal a felsőbbrendűségük teljes arroganciájával lépték meg. Könnyen lehetséges az is, hogy a Társaság nem hitte, hogy EVE bármely más hatalma is ilyen hamar rájön a Könyv létezésére és megkezdi a saját hajtóvadászatát utána.


Az eredeti mű