Fekete Hegy: ...második fele
Draea elég kényelmetlenül érezte magát. Csapatával egy Angyal űrállomás raktárnegyede felé haladtak. Bármelyik pillanatban megpillanthatott egy ismerős arcot, valaki olyat, aki ismerhette egy korábbi áldozatát. A társaságot figyelembe véve nem kellett emiatt különösebben aggódnia, ám sosem árt az óvatosság.
Végignézett csapattársain. A számítógép-szadista Krezek, a bunyós Falau, egy fejvadász, Yorlas és a vegyifegyver-szakértő Polok. Krezek egy leszerelt mesterlövész volt, akit jó technikai és beszivárgó érzékkel áldott meg a sors, és aki szerette messziről kínozni áldozatait. Falau milliónyi kisebb háborút túlélt már, a kocsmai verekedésektől az elfoglalandó űrállomások megrohamozásáig, saját bevallása szerint ezek nagy részének kezdeményezésében az ő keze is benne volt. Yorlas jóval óvatosabb elenfél volt, akinek tevékenységei közt, Krezekhez hasonlóan szerepelt a mesterlövészet és egyéb személyes és tömeges kivégzés is. Életének egyetlen célja minél több ember megölése volt, még mielőtt vele végezne valaki, és bár bevallása szerint szeret különböző módszerekkel kísérletezni, legnagyobb örömét az élet elvételében és áldozatának egyéni megjelölésében leli; vele ellentétben Falaut inkább a halált megelőző vérengzés vonzotta. Polok egy kellemes megjelenésű személy volt, akit Draea kifejezetten kedvelt; ő a kémiában merült el és az emberi test milliónyi megváltoztatásában, amit ezzel elő lehetett idézni. Szerette magát Doktor Pestisnek hívatni, és ehhez egészen addig ragaszkodott, amíg a dolog első említésekor Draea szinte a földre rogyott a röhögéstől. Többször nem hozta szóba.
A Könyv elvileg nem működik rajtuk. Ők már túlságosan messzire mentek ehhez, az erőszakosság és sötétség túlságosan személyiségük részévé vált ahhoz, hogy kisebb fejfájáson kívül bármi egyéb hatása is legyen. Ha az eszköz valaha is rossz kezekbe kerül, gondolta Draea, ők lesznek az elsők, akiket falhoz állítanak.
Mindannyian áttanulmányozták a terveket, bár az információ egy részét, például hogy Arak pontosan hol is tartja az áruját, csupán a hajóról való leszállás közben kapták meg. Más részükhöz pedig Yorlason keresztül, akinek, úgy tűnt, van néhány barátja az állomáson. Draea csapatának már csak el kellett jutnia a raktárhoz, majd betörniük. Krezek bizonygatta, hogy ez utóbbiról gondoskodni fog.
Ahogy az űrállomás raktárnegyede felé tartottak, Polok, akinek a lopakodó ösztönei Yorlaséival vetekedtek, Draea-hoz fordult. - Az egyik Angyal követ minket.
- Biztos vagy benne?
- Igen. - Polok részletes személyleírást adott a férfiról.
Draea lázasan kutatni kezdett a fejében, míg végül fel nem derengett egy régi emlékfoszlány. Egy Angyal páros jelent meg nem is olyan rég a kolóniáján és bányászokat kezdett toborozni. Egy ideig figyelte a munkájukat, majd besötétedett és lecsapott a páros egyikére. Köpcös fickó volt, meg is húzódott az egyik izom a hátában, mikor a hamvasztó felé vonszolta a tetemet. A másik Angyal, nem tudva, hogy neki is benne volt a keze a gyilkosságban, elég nagy hűhót csapott, még saját embereit is bevonta a nyomozásba, a vállalatok azonban a rendőrök segítségére siettek, ő pedig megúszta a lelepleződést. Az érdemtelen bizalom olyan csodálatos dolog volt.
Közelebb intette csapattársait és elmondta nekik a történetet. Azok egymásra vigyorogtak. - Nem hagyhatjuk, hogy elcsessze itt a dolgot - mondta Yorlas. - Szívódjunk fel. Lássuk, mit csinál.
A csoport ketté oszlott. Draea és Polok folytatta a sétát, bár kissé lelassították lépteiket és sötétebb sikátorok felé vették az irányt. Krezek, Falau és Yorlas az árnyak közé húzódott.
Draea aggódott, hogy a fickó értesíthetett további Angyalokat, Polok azonban megnyugtatta, hogy biztonságban vannak. A fickó talán küldött üzenetet, de ha tényleg jelentette volna már őket a helyi erőknek, akkor már régen elkapták és fogdába zárták volna őket. Beszélgetés közben folyamatosan a környezetüket figyelték, és ét raktár között végül megpillantottak egy megfelelőnek látszó mellékutcát. A csoport minden tagjának gyilkos ösztönei voltak, melyben megtanultak fenntartások nélkül bízni, és ezek közé tartozott az olyan helyek keresése is, ahol igen ocsmány dolgokat tehettek, úgyhogy nem érte őket meglepetésként, amikor a közelébe érve egy golyót pillantottak meg a sarkon.
Besétáltak a sikátorba, Draea finomat félre lökte a golyót az útból, hamarosan pedig az Angyal is befordult. Draea rájött, hogy a férfi közeledik hozzájuk és már csak néhány pillanat választja el őket attól, hogy rájuk támadjon. Az utca sötét volt és igen hosszú.
- Ne fordulj meg - mondta Polok, és nem is fordult, de hallotta a hangokat: Nagyon halk lépések, ahogy az Angyal próbált a közelükbe lopakodni, majd egy suhintás a levegőben, ijedt zihálás, dulakodás hangjai, tompa puffanás, egy hörgés és egy olyan hang, mintha nedves papírt tépnének ketté.
Megálltak és megfordultak, kíváncsian figyelve a többiek keze munkáját. A tetemhez lépett és szakértő szemmel végignézte. Nem igazán érdekelték a mellkasán éktelenkedő szúrt sebek, sem pedig az ágyékán tátongó lyuk - mindenkinek megvolt a maga apró hibája - a torok oldalán lévő tépett bőr viszont elgondolkodtatta, mivel nem hasonlított sem garottnyomra, sem késpengére. Yorlasra nézett, aki szorgosan tisztogatta a kését.
A férfi visszanézett rá és megvonta a vállát. Leemelte a vállán lógó fegyvert, átadta neki, és csak annyit mondott: - Mellé ment. Be kell állítani a célkeresztet.
Megvizsgálta a fegyvert. Nagy nyomású puska volt, hat sugárirányban elhelyezett, megdöntött folytócsővel. Minden csövet mágneses anyag bélelt, mely elősegítette a lövedék egyenes haladását a csőből való kilépés után, ezzel is megnövelve a lőtávolságot. Kettős tölténye volt, az egyik kapszula szupersűrű gázt, a másik pedig magát a lőszert tartalmazta. A mágneses anyag csak apró, fém söréttel működött, Draea szerint azonban az ilyen töltény nem okozott volna az Angyal torkán ilyen szakadást. Kivéve ha valamilyen különleges tulajdonsága is volt.
- Ez a töltény, - mondta Yorlasnak, - egészen véletlenül nem állapotváltoztató?
A férfi bólintott.
- Nagy sebességű becsapódáskor aktiválódik?
Yorlas ismét bólintott. - Bőrrel érintkezve - mondta, és az övéről átnyújtott egy töltényt.
Ezt is megvizsgálta, majd keményen megragadta a két végét és összenyomta. Érezte, ahogy a belső biztosító kiold és a töltény egyik vége meglazul. A halott férfi kezéért nyúlt és magához húzta, miközben leemelte a töltény tetejét és a kihűlő tenyérbe szórta annak tartalmát. Apró, gömb alakú sörétek voltak, melyekből a bőrrel való érintkezéskor apró, ívelt pengék pattantak ki. Ezek úgy görbültek a golyó közepe felé, mint a földre hulló meteoritok.
- És mikor bejutnak valaki bőre alá? - kérdezte Yorlast.
- Pörögni kezdenek - mondta. - A vénába jutnak. Ott pedig nagy kupit csinálnak.
- Szóval ezzel bárkit bárhol eltalálsz, és...
- És a gömbök bejutnak a véráramba és összeturmixolnak mindent, amit csak érnek - mondta Polok, ahogy hozzájuk lépett. - Ha csak egy is beléd jut, már bajban vagy. Ha egy artéria közelében ér, neked annyi, de még ha csak a lábujjadba is kapsz belőle, a fájdalom akkor is annyira őrjítő lesz, hogy ott helyben összeesel.
Felemelte az áldozat tenyerén heverő egyik apró sörétet és a pengéit figyelte. - Ezek közönségesek. Vannak hőkövetők is. Azt hiszem, azok bronzszínűek. Elég kellemetlenek tudnak lenni.
Egy csipogás hallatszott, ami jobban megrémítette Draea-t, mint szabad lett volna. Yorlas előhúzott egy adóvevőt. - Ne már megint - mondta Polok. - Ez már legalább a harmadik alkalom, hogy előveszed azt a cuccot.
- Az ismerősöm az állomáson - mondta Yorlas, oda sem figyelve. - Azt mondja, hogy a Nővérek is a raktár felé tartanak. Sietnünk kell. - Visszavette a fegyverét Draea-tól. - Enyém az első lövés - mondta.
- A francokat - mondta Falau. - A következő az enyém.
Yoras a fegyverére csapott. - Le kell tesztelnem a célkeresztet. Baj?
- Lehet - mondta Falau, és az útjába állt.
Polok kettejüket figyelte. - Az istenekre... elég. Elég. Hé!
Mindketten ránéztek.
- Yorlasé a következő lövés, mert be kell cserkészni ezeket, de mikor már minden rendben van, Falaué a pálya. Boldogok vagyok?
A két férfi összenézett, majd rá, és bólintott.
- Rendben - mondta Polok és Yorlashoz fordult. - Legalább kapcsold ki azt a kommunikátort. Már belefáradtam, hogy az állomáson mindenki tud a tervünkről.
Mikor elindultak, Polok Draeahoz fordult. - Emlékszel arra a kivégzési tesztre? - motyogta. - Amit a legvégén csináltunk? Yorlas ötlete volt. Az idiótája.
- Nincs miért kárpótlást kérned. Mi a fenéért rinyálsz?
- Kihoz a sodromból.
- Polok, legalább négyszáz embert öltél már meg.
- Mit akarsz ezzel mondani?
***
A raktárhoz érve Krezek előre lépett és nekikezdett a varázslatának, közben azonban folyamatosan a levegőbe motyogott. - Fegyverek, aha, persue. Adjatok egy áramköri lapot. Épp ideje, hogy én is csináljak végre valamit.
Draea állt hozzá a legközelebb, és már türelmetlenkedni kezdett. - Szeretnéd, hogy elmondjam Yorlasnak, hogy hogyan érzel?
- Szó sem lehet róla.
- Akkor siess. És rakj be mellé egy automata ajtónyitót is, hátha sietve kell majd távoznunk.
- Oké. Robbanósat szeretnél?
- Nem, köszi, elég, ha kinyíluk.
- Értetem!
Felállt, beütött egy kódot a zárba, és az ajtók szélesre csúsztak. A csapat belépett.
Yorlas informátora nem adta meg a Könyv pontos helyét, úgyhogy úgy döntöttek, az árnyékban bevárják a Nővéreket. A csapat felvette a helyzetet, elég mélyen az árnyékban ahhoz, hogy ne látszódjanak, de még rálátással a járdára, hogy könnyedén követhessék a raktárban lévők útvonalát. Draea úgy helyezkedett, hogy mindannyian láthassák, és várakozó testtartást vett fel. A raktárnak más bejáratai is voltak, de arra számított, hogy a Nővérek a főbejáraton érkeznek.
Az ajtók hamarosan ismét kinyíltak és két őr kíséretében megérkeztek a Nővérek is. Draea emberei a helyükön várakoztak, miközben a lentiek megkapták a doboz helyét és figyelték, amint leemelik azt az állványról. Draea észrevette, hogy míg két Nővér a dobozhoz lép és egy másik kíváncsian figyel, a negyedik eléggé lemarad és körülnéz.[1] A sötétben elvigyorodott. Bárhogyis intézte ezt Yorlas, egyértelműen kiérdemelte a helyét a csapatban.
Előhúzta a fegyverét, és figyelte, ahogy csapatának többi tagja is így tesz. Néhány lépésre tőle Yorlas is célra tartott. Figyelta, ahogy leereszti vállait, nagy levegőt vesz, bent tartja és kicsit bele dől a lövésbe. Becsukta egyik szemét és lőtt.
Az egyik Nővér nyakából vér tört elő. A többiek eltűntek, és mielőtt bármit is tehetett volna, Falau a dobozhoz ballagott, felemelte és megvizsgálta a tartalmát. Draea már épp felállt volna hogy hozzá lépjen, amikor hangos durranást hallott, Falau pedig a földre roskadt. Ahogy eldőlt, elejtette a dobozt. A nő látta a belőle kiguruló katalizátort. Valaki más emberei kezdtek mozogni az árnyak között.
- A kurva életbe! - kiáltott fel Draea, és épp időben bukott le, miközben egy lövedék suhant el a feje mellett. Őrült tolongás vette kezdetét, ahogy csapata az ajtókhoz sietett, zárótűzzel biztosította a többiek menekülését, és igyekezett elkerülni a golyókat. Mikor a kijárat közelébe értek, Draea Krezeket, ahogy őrülten nyomkodja a mobil egységét, és próbálja kinyitni az ajtókat. Amint odaért, rájött, hogy alakjuk könnyű célpontot nyújt. Polok utolérte. - Fedezd a menekülést! - suttogta neki élesen.
A férfi a vállán lévő lőszertartóért nyúlt és előhúzott belőle néhány fénygránátot, az egyiket hőre, a másikat elektromágnesre állította és maga mögé hajította őket. A hőgránát az őket követő támadók felé pattogott, felvillant és finom permetet szórt szét maga körül, ami egyből meggyulladt. A kémiai anyag nem volt elég erős ahhoz, hogy átégesse a felületet, amire lerakódott, ezért Draea remélte, hogy a raktár tűzoltó rendszere nem fog egyből oltóport ontani magából. Megkockáztatott egy hátravetett pillantást, és látni vélte, ahogy üldözőik néhány értékes másodpercig megtorpannak.
A látható fénytartományra fókuszált EM gránát is felrobbant mögöttük. Az eltérítette a fényt és olyan nagy törésű közeget hozott létre, hogy a célzás gyakorlatilag lehetetlenné vált, mintha egy összetört tükörben próbálta volna valaki a tükörképet megtalálni. Ezeket halál-közeli szintűre is be lehetett volna állítani, ezek szerint azonban Poloknak volt annyi esze, hogy rájöjjön, a raktárban lévők elvakítása nem vezetett volna semmi jóra. Elsültek lövések, azonban Draea egyik embere sem sérült meg és végül sikerült kijutniuk az ajtón, majd pislogni kezdtek a mű napfényben, hogy látóidegeiket megszabadítsák a gránát hatásának maradványától, majd sietve végigmentek az utcán.
***
Ismét a hajón voltak. A csapat a felszerelését készítette össze és az induláshoz készülődött. Draea a kabinjában sietve tervezte következő lépésüket. Miután sikeresen, észrevétlenül kidokkoltak és elindultak egy véletlenszerű irányban, több kérdést is iktatott társasági kapcsolattartója felé. Ezek közül néhány a küldetés részleteire vonatkozott, és hálát adott az Isteneknek a bányászkolónián szerzett tapasztalataiért és az ezzel járó hajódokumentumok és dokkolási iratok ismeretéért. Mások konkrét, a küldetésben részt vevő személyekről szóltak, egy sötét gondolat alapján, mely kezdett fejében megfogalmazódni. Erre igen nagy hangsúlyt fektetett, tudva, hogy a csapatnak hamarosan meg kell terveznie következő lépését.
A válaszok hamarosan megérkeztek. Megdícsérték éleslátásáért és nemhivatalosan a csapat vezetőjévé léptették elő. Ezen kívül csatoltak néhány igen érdekes információt is a küldetésével a személyi aggodalmaival kapcsolatban, továbbá javaslatokat is, hogy hogyan bánjon el ezekkel.
Draea megtervezett egy repülési útvonalat és hajójának vezérlő számítógépének küldte azt. Ezután elhagyta szállását és végigment a hajón, míg végül egy alig használt szervízszobába nem ért. Itt a pótalkatrészeket tároló szekrényhez lépett és annak hátuljából egy apró, kör alakú tárgyat húzott elő, melynek közepén egy vörös, átlátszatlan gomb volt. Ezzel visszatért a szállására, egy gyors üzenetet küldött a bázisra, amire azonnal választ kapott. A kezében lévő tárgy felfénylett és kettőt pislogott. Határozottan megnyomta a kis gombot. A tárgy rövid időre kivilágosodott, végül ismét elsötétedett. Mostmár a saját ujjlenyomatára volt kódolva.
Draea egy ideig csak ült, majd zsebre vágta a lemezt, üzenetet küldött az embereinek, hogy találkozzanak vele a hídon és elindult. Út közben, szinte ösztönösen megállt az egyik fegyverszekrény mellett és magához vett egy másik lemezt is, melynek felszínén több mélyedés és felirat is borította.
Mikor mindannyian elhelyezkedtek, Draea szólalt meg. - Előszöris, a Társaság engem választott meg a csapat tényleges vezetőjének, ha ez nem lett volna eddig is világos bárki számára. Van ezzel gondja valakinek?
Az összegyűltek megrázták a fejüket.
- Jó. Elindulunk.
- Vissza a bázisra? - kérdezte Polok.
- Közel sem. Megtaláltuk a Könyvet, ez alkalommal tényleg - válaszolta Draea. - És most úton vagyunk, hogy megszerezzük.
Az eredeti mű
[1] A történet angol verziója szerint a Nővérek öten voltak - kettő a doboz mellett, kettő kíváncsian nézett, egy pedig hátra szakadt. Az előző rész szerint azonban csak négyen voltak, az ötödik csapattag a hajón maradt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése