Fekete Hegy: A szoba
- Bármennyire is értékelem a lelkesedésed, ezt az ostobaságot abba kell hagynod. Ha odamész valakihez, ha akár csak egy másodpercre is sikerül elterelned a figyelmét és ezalatt megölni, akkor azonnal megölöd. Ezt teszed. Rendben? Ha mindenképp valami személyes jelet akarsz magad után hagyni, keress valamit, amit a szemébe döfhetsz. Amit nem tehetsz, az az, hogy hagyod, hogy felálljon és elszaladjon, mielőtt egy kést állítanál a hátába. Legyél szakszerű. És hagyd abba a sírást.
A guggoló és ziháló Draea felnézett a férfira. - Nem sírok.
- Az ott nem izzadtság.
- A törpe ágyékon rúgott. Ez beindítja a könnycsatornákat.
- Mondtam, hogy tökös csajszi! - kiáltotta az egyik csapattársa.
Alad hátra dőlt és megdörzsölte a szemét. - Rendben! - kiáltotta. - A gyűlésnek vége, köszönöm a részvételt, most pedig tünés! Vacsora hétkor. - Parancsra a hologramok elhalványultak, a pajzsok kihunytak, búvóhelyek, akadályok és barikádok omlottak össze és süllyedtek csendesen a padló réseibe.
Alad Draea felé nyújtotta a kezét, aki elfogadta azt, és felállt. Egyik áldozatuk egy közeli papírmassé-sziklán hevert horkolva.
- Kezdek belefáradni, Alad - mondta a nő.
- Valóban, kedvesem?
- Igazából nem is, töröld az előzőt. Annyira rosszul vagyok az egésztől, hogy vért tudnék hányni. Ha még egy ilyen hülye feladatot végig kell csinálnom egy újabb hülye ál-áldozattal, ha megint egy gumipecket kell a torkának szorítanom és azt mondani, hogy halott, esküszöm mindenre, ami szent, a saját szemembe fogom döfni azt az ál kést, amíg a koponyámban nem hallom a csörgését, hagyom, hogy haldokló szívem utolsó dobbanásaitól átáramoljon testemen, és a seggemen keresztül fogom kihúzni.
Nagyot sóhajtott. -A harcművészeti gyűlés is ostobaság. Ma már senki nem támad az ízületekre.
- Örülök, hogy ragaszkodsz a véleményedhez. - Elkapta a nő pillantását. - Nem, komolyan. Ez azt jelenti, hogy érdekel. És örülök, hogy érdekel, mert előléptetlek.
A nő mereven nézett rá. - Mi, csak így?
- Számtalan felderítő küldetésen voltál már, előzetes felkészülés nélkül és mindenféle helyzetben megvédted az érdekeinket. Figyelemre méltó az a képességed, hogy életben maradj, míg mások... nos... ne. Az IME indexed pedig...
- A micsodám?
- Intelligencia-Megfigyelőképesség-Emlékezőtehetség, kedvesem, ne szakíts félbe. Döbbenetes értékeket mutat, mind szellemileg, mind fizikailag. Még én is aggódnék, ha te loholnál a nyomomban.
Az áldozat feltápaszkodott, nagyot ásított és indulni készült. - Jön még egy csoport - szólt utána Alad. - Hová készülsz, Placx?
- Elszívni egy cigit - válaszolta lassítás nélkül.
Alad figyelte, ahogy elmegy, majd visszafordult Draeához. - Kövess.
Átvágtak a táboron, edzőtermek, módosított sztáziskamrák, és kínzótermek mellett. Mindegyiket úgy tervezték, hogy az alany fizikai, szellemi és lelki tűrőképességét lehessen tesztelni, hogy megtalálják határaikat és hogy megfigyeljék, hogyan viselkednek ezen a ponton, a kínzókamrák esetében pedig hogy mit tennének meg másokkal. Az a csapattag, aki hajlamos minden körülötte lévőt megölni, ugyanolyan veszélyforrás, mint az, amelyik lemerevedik.
Egy alacsonyabb szintre ereszkedtek, olyan folyosókon haladtak, melyeken Draea csak ritkán járt, végül egy jelentéktelen ajtóhoz értek, amit korábban még csak észre sem vett. Megállt előtte, de az nem nyílt ki.
- Csak különleges engedéllyel lehet belépni, kedvesem - mondta Alad.
Draea felhúzta a szemöldökét. Nem látott az ajtó előtt semmilyen letapogatót vagy zárt. És mégis, amikor Alad állt be elé, az ajtó zümmögve kinyílt. A mögötte lévő tér sötétbe borult, egyetlen fényes fénykúp világított meg egy széket, néhány lépésnyire előttük.
- Ne aggódj - mondta Alad. - Már átmentél.
Draea megborzongott, belépett és leült a székre. Mögötte bezáródott az ajtó és az a kevés kinti fény is elenyészett.
Érzékelte, hogy valaki van a közelében, de nem érezte magát fenyegetve.
Egy hang szólalt meg a magasban, egy hangfalon keresztül. - Egyedül van a szobában.
- Hazugság - mondta. Nem mint egy visszavágást, csak mint egy kijelentést.
- Az operatív különítménybe léptették elő - mondta elégedetten a hang.
A hang várakozóan elhallgatott. - ... köszönöm? - mondta végül Draea.
- Érti ön, mit csinálnak az operatívosok?
- Az biztos, hogy embereket ölnek - mondta Draea. - A többi nem igazán számít, ugye? - Az attól függ - mondta a hang. - Melőtt folytatnánk, tudnia kell, hogy erről soha nem beszélhet senkinek, még a saját társainak sem. Azonban tudnia kell néhány dolgot ahhoz, hogy megfelelő munkát végezhessen számunkra. Mond magának valamit az a cím, hogy „Üresség Könyve”?
- Nem igazán. Amarrnak hangzik, de nagyjából ennyi.
- Az volt. Állítólag egy leveszett szent könyv, ami olvasójának azonnali felemelkedést biztosít. Ez annak a gépnek a fedőneve is, amit keresünk. Alacsony enerrgiafokozaton képes gyógyítani néhány enyhébb pszichológiai betegséget. Magason agymosásra is alkalmas.
- Á, szóval azt akarják, hogy megszerezzem maguknak.
- Nem. Azt akarjuk, hogy semmisítse meg.
- Tényleg?
- Igen.
- Komolyan?
- Egyezségünk ezen része nem vita tárgya. Kémeink felderítő csapatai már odakinn vannak. Amint találnak egy nyomot, kiküldjük egyik különítményünket.
- És miért engem? - kérdezte Draea.
- Maga kiváló abban, amit csinál - válaszolta a hang. - Idáig eljutott anélkül, hogy meghalt volna, nanogépes tesztjei szerint pedig természetes immunitással rendelkezik a Könyv hatása ellen. Eltekintve attól a különös megszállottságtól, hogy távolról dobálja az embereket nevetséges fegyverekkel, maga az egyik legjobb emberünk. Ezen túl korábbi életében is figyelemre méltó érzéke volt ahhoz, hogy ne leplezze le önmagát. Olyan ügynökre van szükségünk, aki anélkül képes dolgozni, hogy elbukna vagy mindenkinek kérkedne, aki csak odafigyel rá.
- Legalább azt megtudom, hogy kik maguk?
A hang jóízűen nevetett. - Ha akarja, bár semmivel sem lenne azzal előrébb. A Tudatos Gondolkodás Társaságának egy különleges részlege vagyunk. A Hipertudatosság nevében működünk. - A hang ismét szünetet tartott, majd mivel Draea semmilyen módon nem reagált, folytatta. - Van még egy utolsó teszt. Tudjuk, hogy képes borzalmas dolgokat elkövetni hideg vérrel éppúgy, mint a csata hevében.
- Átkozottul igaz - mondta Draea.
- De egy dolog ezt tenni egy olyan ellenséggel, akit nem szeret, és teljesen más valaki olyan ellen tenni, aki semmit nem ártott magának.
Egy újabb világos fénykúp kapcsolódott fel nem sokkal Draea mellett. Egy kis fém asztalt világított meg, melyen egy hosszú, vékony pengéjű kés hevert - egy kés, ami egy torok elmetszésére és egy szív átdöfésére éppúgy használható volt - és egy székhez szíjazott nő, fehérneműben. Annyi csat volt rajta, olyan erősen meghúzba, hogy testét és fejét egyáltalán nem tudta mozgatni. Fedetlen csuklóit a szék karfájához szíjazták, torkát sem takarta semmi. Száját betömték, könnycseppek és takony folyt le arcán.
- Tetszik, hogy rajta hagyták a melltartót - mondta Draea. - Egyébként olyan tiszteletlenség lett volna.
- Személy szerint Placxet akartam ideszíjazni, de a többiek leszavaztak - mondta fentről egy másik hang.
Draea fenézett és elvigyorodott. - Alad? - kérdezte.
- Esküszöm, az a pasas most játszotta el utoljára az áldozatot. Nem engedhetjük, hogy az emberek csak úgy csoszogjanak itt össze-vissza.
- Csinálhatom, Alad?
- Tedd, amit jónak látsz, kedvesem. De tövig nyomd bele.
- Ha mindannyian készen állunk... - mondta a másik hang.
- Ó persze, feltétlenül. Viseltessünk azzal a tisztelettel, amit megérdemel - mondta erőltetett komolysággal Alad, majd elhallgatott. Majd néhány másodperc után hozzátette, - Nem akarlak siettetni.
Draea lassan a nőhöz és az asztalhoz lépett, majd felemelte a kést és a kezében méregette.
- Hogy hívják?
- Lényegtelen - válaszolta a névtelen hang.
- Ezt én döntöm el - mondta Draea. - És különben is, mivel annyira aggódnak a hidegvérem miatt, aligha teszi könnyebbé a dolgomat, ha tudom a nevét.
- Akkor is... - kezdte a hang, Alad viszont közbevágott. - Inibjer.
- Köszönöm - mondta Draea. Inibjer szemébe nézett. - Csináltam már ilyet korábban is, ha ez segít.
Néhányszor feldobta a kést, majd Inibjerhez hajolt és a fülébe súgta. - Nem fogom megölni magát. Ne aggódjon. Szépen lassan elsétálok és majd keresnek valaki mást, aki elvégzi a munkát. Talán még segítséget is tudok szerezni, hogy megállítsam ezt az egészet.
Könnycseppek csorogtak végig Inibjer arcán. - Legyen erős - tette hozzá Draea. Kötelékei ellenére Inibjer megpróbált bólintani, amiből csak egy remegés jött át.
Draea lassan elsétált, majd egy gyors mozdulattal megperdült, felemelte a kést és teljes erőből eldobta. Átsuhant a levegőn és nem sokkal Inibjer feje mellett süvített el. Felsértette a nő halántékát és lepattant a mögötte lévő falról.
Odafentről sóhajtás hallatszott.
Draea összevont szemöldökkel sétált el Inibjer mellett, felvette a kést majd visszalépdelt hozzá. - Sajnálom, kedvesem. Hazudtam - mondta, azzal áldozata fölé hajolt. Egy pillanatig remegett, reszketett, majd hörgött egyet és elernyedt. Gesztenyebarna patakocskák csorogtak le karjain és mellkasán.
Draea elmosolyodott, végigsimított Inibjer haján és arcán, majd szórakozottan pólójába törölte a kezét. Mögötte az ajtó fémes zümmögéssel kinyílt. Megfordult és felé indult, a kijáratnál azonban megtorpant. - Alad?
- Igen?
- Mi történt volna, ha nem lettem volna hajlandó megölni?
- Á, csak elgázosítottuk volna a termet.
- Komolyan mondod?
- Miért, szerinted én bementem volna és személyesen tettem volna meg? Késed is volt, de pszichopata.
A nő hangosan nevetve lépett ki a szobából.
Az eredeti mű
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése