Fekete Hegy: Haldokló Angyal
Nale és Hona egymás mellett ültek a hajó hídján és a követett Angyal hajóról jövő adást hallgatták.
Nem volt benne semmi rendkívüli, csak a szokásos kiküldött információk: dokkolási utasítások és útvonalak, a parancsokkal kapcsolatos megjegyzések és azok nyugtázása. Felváltva csinálták ezt, Hona legénységének minden tagja a másik hajón lévő, ő beosztásának megfelelő személy egyéni csatornáját hallgatta. A nő eddig kétszer jósolta meg, hogy Draea hajója megtámadni készül a csalit, ám mindkét esetben tévedett, és a többiekhez hasonlóan már ő is nagyon belefáradt a várakozásba. Vezetői befolyását felhasználva drótozta be az Angyal hajót annak tudta nélkül, és ezért később még felelnie kell majd.
Zümmögés hallatszott. - Egy pillanat, valaki üdvözli őket - mondta Hona egyik embere. - És... azta. Bemérték, lehálózták és zavarják az adását. - Hona legénységének nagy részte azonnal felemelt kézzel jelezte, hogy az ő csatornájukat is ilyen adatok árasztották el.
- Rendben, indulás - mondta Hona. - Amíg alkudoznak, addig mi...
- Kapitány, a hajóra szállnak! - káltotta valaki.
- Micsoda?!
- Az ellenséges csapat már a hajóhoz csatlakozott. Épp most szállnak át.
- Azonnal vigyen oda minket és készüljenek fel az átszállásra - mondta gyors, tiszta hangon Hona. - A csapat azzonnal gyülekezzen a dokkolóban. A maga emberei is, Nale, hátha szükség lesz orvosokra.
A legénység automata vezérlésre állította a hajót és a nő után indult, nyomában Nale-el és embereivel. - Mi lesz most? - kérdezte út közben.
- Az idióták úgy döntöttek, hogy megszállják az Angyal hajót ahelyett, hogy rábeszéljék őket, hogy dobják ki az értékes árukat. Emiatt mindkét oldalon emberek halnak majd meg. Ostoba és meggondolatlan döntés, és el nem tudom képzelni, miféle ember döntene így.
- Mondjuk az a fajta, ami az embereimet követi és érszabdalót lő a torkukba? - mondta sötéten Nale.
Hona elfintorodott, de nem szólt semmit. Egy másik emberhez fordult, akinek egy kábel futott a fülébe. - Átszállási idő és a hajó állapota? - kérdezte tőle.
- Egy perc keményen, kettő puhán, kettő-négy-nulla sötéten, - válaszolta, - és szarrá szedik az embereinket.
- Akkor sötéten szállunk át.
- Asszonyom?
- Az Angyal legénység felderítő küldetésen volt, ami közvetlen kapcsolatot is feltételezett. Képzettek a közelharcban. Ha vesztésre állnak, akkor másmilyen taktikához kell folyamodnunk.
- És ha nem szállt át minden támadó, asszonyom? Mi van, ha az ellenséges járműből meglát minket valaki?
- Ha ezek a pszichopaták úgy döntöttek, hogy átszállnak egy Angyal hajóra egy kis lövöldözésre, akkor nem hiszem, hogy bármelyikük is le akart maradni, hogy az ablakon nézelődjön. Öltözzenek be, lopakodni fogunk.
Hona emberei és Nale csapata az Angyal hajóba özönlöttek. A megszálló folyosó képernyői jelölték mozdulatlanul lebegő célpontjukat. A nap fénye vörösen csillogott a páncélzatán. Nale-nek kihaltnak tűnt, és ez egy kicsit segített felkészülnie arra, ami odabenn várt rá.
A helyzet nem volt új a Nővérek számára, akik már hozzászoktak, hogy ellenséges területeken orvosként dolgozzanak, de elnémultak attól a borzalomtól, ami a járműben fogadta őket. Mindent vér és húscafatok borítottak; a falakat milliónyi csepp borította, a folyosókat emberi maradványok árasztották el. Báermerre is lépett Nale, bakancsa mindenhol a padlóhoz ragadt.
Egyre beljebb mentek a hajóba a vért követve. Az alap kiképzés során a Nővéreknél lehetőség volt a katonai zsargon megismerésére, Nale pedig, aki mindent meg akart tanulni, amit számára ajánlottak, élt ezzel. Mikor Hona csapatának kommunikációs tisztje kódolt helyzetjelentést suttogott, megértette.
Harcok. A helyi csapatok visszavonulása. Hona összenézett csapatával. Draea erői nem a zsákmány felé indultak; a hajó legénységét irtották. A nő visszasuttogott. Raktér. Csapda.
Elfoglalták a helyüket a raktérben, mely ezen az ipari hajón szerencsére elég nagy volt ahhoz, hogy mindannyian kényelmesen elférjenek. Nale úgy számolta, Hona emberei háromszoros túlerőben voltak a támadókhoz képest, és saját emberei - akiket némi vérttel és fegyverrel láttak el - is gyarapították némileg a számukat. Nem volt túl bizakodó a helyzetet illetően, de abban azért némi vigaszt lelt, hogy csak ő és csapata ismerte pontosan a szerkezet valódi képességeit. Ha ellenségeik használni próbálnák, csak ő és a többi Nővér maradna életben.
Ami azt illeti, nem volt túl nagy vigasz. Különösen így, hogy Hona is itt van. Nale nagyon nem akarta, hogy bármi bántódása essék, és szégyellte, hogy jelenleg jobban izgatta, mint Berkhes halála. De attól még ez volt a Nővérek hiszekegye: Az élők a holtak előtt.
Nale végignézett csapatán. Mindenki szilárdan állt, beugrókban vagy tereptárgyak mögött, amik elrejtették őket. Csendesen sétált emberei közt, biztatta őket, igyekezett tartani bennük a lelket. Csupán Shiqra riadt meg, amikor mögé lépett, aki lopva csataöltözete egyik zsebét markolta. Nale megkérdezte tőle, minden rendben van-e, amire helyeselt.
- Tudna az egyik embered tenni nekem egy szívességet? - kérdezte Honától, mikor visszaért hozzá.
- Attól függ - válaszolta a nő. - De biztosan megpróbálhatjuk - tette hozzá némileg kellemesebb hangon.
- Az egyik emberem kezében valami olyan van, aminek szerintem nem lenne szabad, hogy nála legyen. Jobb kéz felé eső zseb a combon. Fogalmam sincs, m lehet, de van egy olyan érzésem, hogy valami ostobaságot akar csinálni, és nem szeretnék most emiatt bonyodalmakat. Az egyik katonája mellette áll. Szeretném, ha szemmel tartaná az emberem. Ha egy rossz mozdulatot tesz, kinyitja a zsebét vagy valami, állítsa meg.
- Meg lesz - mondta Hona. - Én sem kedvelem jobban az önfejű ügynököket, mint maga.
- Köszönöm - mondta Nale és a nőre mosolyodott, amit a másik is viszonzott.
Draea emberei hamarosan a raktérbe értek és úgy járkáltak, mintha az övék lenne a hely. Négyen voltak. Nale, aki Honával együtt egy láda mögött rejtőzött, rosszul volt a gondolattól, hogy vajon hogyan voltak képesek a teljes Angyal legénységgel végezni, még ha a szerencsétlen katonákat teljesen készületlenül is érte a támadásuk.
Draea tétovázás nélkül lépett az egyik dobozhoz. Nale úgy sejtette, az egyik haldokló Angyaltól szerezhette meg a pontos helyet.
A doboz egy alacsony polcon hevert, ahonnan Draea leemelte és könnyedén a padlóra helyezte. Elektronikus zár volt rajta. A problémát a fegyvere csövének mechanizmushoz illesztésével és lelövésével oldotta meg. A fegyvertűz nem ártott a hajónak; sok másikhoz hasonlóan ez is pont olyan jól védett volt belülről, mint kívülről.
Draea belenyúlt és egy nyögéssel kiemelte az Üresség Könyvét és a padlóra helyezte, ahol néhány lélegzetvételnyi ideig csak nézegette. Miután nem kapcsolt be, világított fel, kezdett füstöt eregetni vagy robbant szét, három csapattársa láthatóan megnyugodott. Közelebb léptek és jobban megnézték az eszközt.
Látszólag teljesen jellegtelen volt. Néhány különösen ívelt vonal itt-ott, és a különös fényvisszaverési tulajdonsága utalt csak arra, hogy több lehet, mint valami Quafe-kiadó gép.
- Nehéz, mi? - kérdezte Draea egyik embere.
- Nem szívesen cipelném messzire - válaszolt a nő.
Hona ebben a pillanatban adta meg a jelet embereinek, akik kiléptek a fedezékből, felemelték fegyvereiket és Draea csapatára céloztak. - Ha megmozdulnak, halottak - mondta Hona.
Be kellett ismerni, Draea csapattársai még csak meg sem remegtek. Lassan Hona irányába néztek. Nalet, aki közvetlenül mellette állt, az a kellemetlen érzés fogta el, mint amikor egy csapat vadállat méregeti az áldozatát.
- Dobják el a fegyvereiket és lépjenek el tőlük - mondta Hona.
Draea és csapattársai összenéztek, majd vállat vontak és eldobták fegyvereiket, bár egyikük sem mozdult, sem nem emelte fel a kezét. - Mit terveznek? - kérdezte hűvösen Draea.
- Visszavisszük magukat kihallgatásra - válaszolta Hona. - Senkinek nem kell, hogy baja essen.
Nale persze tudta, hogy ez hazugság. A nő Draea csapatának minden egyes tagját meg akarta ölni. De látszólag nem akarta kockáztatni a Könyv épségét, ami inkább a férfi iránti figyelméből fakadt, mint a szerkezet irántiéból. Hálát érzett emiatt, ám az érzés azonnal elmúlt, amikor észrevette, mi van Draea tenyerében. Egy katalizátor. És a hüvelykujja óvatosan a gömböt forgatta.
Az idő kikristályosodott, és két igazság testesült meg Nale tudatában. Az egyik, hogy Draea csapata valami istentelen okból kifolyólag valószínűleg immunis a gépezet hatására, ami ellentétben állt mindennel, amit eddig nekik mondtak. A második, hogy Draea épp bekapcsolni készül az átkozott gépet, melynek hatása teljesen megjósolhatatlan, leszámítva azt az igen valódi és határozott agyhalált, amit Hona és legénysége jó eséllyel el fog szenvedni.
Egy pillanat alatt, melyet később vagy megbán, vagy nem, Honához fordult. - Sajnálom - mondta, azzal, a nő legnagyobb, ám igen rövid ideig tartó meglepetésére állkapcson ütötte. A nő a padlóra roskadt, Nale pedig visszafordulva csak annyit látott, hogy Draea csapatának egyik tagja valamit a saját nyakába nyom, miközben Draea bekapcsolja a katalizátort.
Végtelen fehérséget látott.
***
Nale egy sivatagban sétál. Este van, de nem érzi a hideget. Mások is vannak ott, gondolja; szinte látja is őket, mint a földtől elvált árnyak, akik mindenfelé mászkálnak.
Egy kopasz fához érkezik. Ágai az űr végtelenjéhez hasonlóan terülnek szét, rügyei kéken és vörösen izzanak. Szél suttog az ágak között, finoman sziszegi valódi nevét. Tovább sétál, a fa meghajlik, hogy ágaival az irányába nyújtózzon.
Egy kis kőfejtő bejáratához ér, a sötét nyílás előtti talajt kerek, lecsiszolt kövek borítják. Felemel egy kvöet és gyengéden megforgatja a kezében. Leejti és tovább sétál.
A sivatag véget ér és fekete bazalttá válik. Tovább sétál.
Minél tovább megy, annál tisztábbá válik ösvénye. Kétségei kezdenek elolvasni. Itt van. Persze, hogy itt van. Mindig is itt volt.
Egy szakadék pereméhez ér, alant egy sötét óceánt lát, vize fekete, mint a föld.
Körülötte a lelkek a szakadék fölé suhannak és az óceánba csobbannak, a hullámok közé. Elgondolkodik, visszaforduljon-e, de tudja, hogy még ha meg is próbálná, a suhanó lelkek ellene fordulnának és lelöknék. Ez az ő ösvénye. Mindig is ez volt.
Csak áll és az alatta heverő szakadékot nézi.
Egy pillanatig eltölti a félelem, bizonytalanság és magány, korábbi létezésének utolsó maradványai. De a többi szellemszerű lélekkel együtt ezek is elhalványodnak, kilépnek belőle és vissza sem térnek. Tudja, mi ő, és hogy mit akar, hogy mit akart mindig.
Erőt vesz magán, mély lélegzetet vesz és leugrik. És ahogy esik, megfordul a levegőben és megpillantja a szakadék tetején álló Draeat. A nő fentről figyeli, sápadt bőre élesen kirajzolódik a körülötte lévő légies árnyak között. Az egyik árnyék anyagiasabbnak látszik a többinél és mozdulatlanul lebeg Draea mögött, míg a többi előre-hátra suhan, de nem látja pontosan, ki vagy mi lehet az.
A fekete tengerbe zuhan és széttörik a becsapódáskor. Nincs fájdalom.
Eszméleténél marad, úgy érzi, mintha lassan apró darabokra szakadna. Valami felzabálja, széthúzza, dezintegrálja.
Elment. Már csak üresség. Már nincs ő; ebből a világból származik, de már nem tartozik hozzá. Ő már a fekete tenger, és a fekete ég. A fekete tenger és a fekete hegy. Ő a fekete hegy.
Az árnyak hangok kavalkádjával beszélnek hozzá. Mindegyiküket hallja. Elmondják a történeteiket, és olyannyira megérti, ahogy csak az képes, aki minden hangot hall, és nem csupán egyetlen hang suttogását.
Lassan egy új jelenlét emelkedik ki, aki ő. Elválik a fekete tengertől, de nem válik szét tőle. Elhagyja a fekete hegyet, de nem hagyja ott. Felemelkedik a fekete ég felé, de nem szükséges csatlakoznia hozzá.
Ő a lenti fekete tenger, és a fenti fekete ég, és a fekete hegy, ami árnyékot vet az egész világra.
Mindent megért.
Felemelkedik.
***
Mindenki a földön hevert, néhányan mozogtak, mások nem. Nale felemelte magát és végignézett a színen.
Hona csapata szétterpesztve hevert szanaszét, szemeik befordulva, szájukon valamilyen hab. Draea csapata is botladozni kezdett, a fejüket rázva, mintha pókhálót próbálnának leszedni magukról. Draea már dülöngélve felállt, kiegyenesedett és Nale-t figyelte félig gyilkos, félig csodálkozó pillantással.
Majd az eszméletüknél lévők egyszerre, egy mentális vállrándítással, a gép irányába néztek, és rádöbbentek, hogy az már nincs ott. És ami azt illeti, Draea fejvadásza, Yorlas sincs.
Nale emberei és Draea maradék legénysége is a fegyverük után nyúltak, a nő azonban felemelte a kezét. - Ne! - kiáltotta. A kába emberek engedelmeskedtek és leeresztették a fegyvereiket.
A nő megdörzsölte a szemét. - Tényleg jó lett volna, ha nem fajul idáig a dolog - mondta fintorogva. - Krezek, nyiss egy csatornát a hajónkhoz és élessz fel egy hangszórót.
Recsegés hallatszott, majd Yorlas hangja töltötte be a helyiséget. - Bumm - mondta. - Szevasz, Draea.
- Hogy sikerült ilyen gyorsan magadhoz térned? - kérdezte Draea.
- Adrenalin lökettel - válaszolta Yorlas.
- Valaki mással dolgoztál?
- Egy Shiqra nevű fickóval, a másik csapatból.
Nale gyorsan körbenézett, és megállapította, hogy Shiqra eltűnt. Az Angyal őr kábultan hevert a földön. Mellette egy használatlan mini fecskendő tele erős altatószerrel. Nale rájött, hogy Shiqra nem volt immunis a Könyv hatására, és arra számított, hogy kiüti magát, bízva benne, hogy Yorlas kimenti majd őt.
- Gondolom veled van. Kiütötte a Könyv? - kérdezte Draea.
Rövid habozás következett. - Igen - mondta végül Yorlas, Nale a hanghordozásából pedig sokkal többmindent kihallott, mint amit képes lett volna szavakba önteni.
- És nálad van a Könyv, a hajónkon, ami jelenleg éppen egy ismeretlen cél felé halad, igaz? - kérdezte Draea.
- Még a rendszerben, de már távozásra készülődve - mondta némi elégedettséggel a hangjában Yorlas. Egyedül vezetni egy hajót elég nehéz volt; az MI-k elég segítőkészek voltak, de egy csomó apró beállítás is volt, amit meg kellett csinálni. - Egyébként igen.
- Kiváló. Gondolom, hogy eladd a legtöbb pénzt ígérőnek.
- Igen. Eleinte egy magánprojekt lett volna, a művészetért, de most, hogy Shiqra elment, már nincs értelme - mondta Yorlas.
- Milyen szomorú - mondta Draea. - Amúgy mondtam már, hogy előléptettek? Csapatvezető lettem.
- Gratulálok. Igazán örülök neki - mondta Yorlas.
- Örülhetsz is. Végrehajtó privilégiumokat biztosítottak számomra. - A zsebéből előhúzott egy kis, kerek lemezt. Azt, amit a Társaság útmutatása alapján szerzett meg és aktivált, pont mielőtt elindultak volna. - Valami utolsó szó?
- Micsoda?
- Ez megteszi. - Megnyomott egy gombot a lemezen. Cuppogó hang hallatszott a rádióból, amit mély csend követett.
- Koponyabomba - mondta a többieknek, akik kidülledt szemekkel néztek rá. - Nem bíztak bennünk. Jól tették. Krezek, gyere ide légyszives.
A technikus hozzásietett, látszólag lelkes engedelmességgel.
- Le tudod bénítani ezt a hajót? Elvisszük a Nővérekét, hogy a régi hajónkhoz jussunk.
Egy pillanatra elbizonytalanodott. - Igen, le tudom, - mondta végül, - de biztos vagy benne, hogy ez jó öltet?
- Kisebb feltűnést kelt. Lehet, hogy Angyal csapatok próbálnak majd minket üdvözölni, miközben a régi hajónkért és a Könyvért megyünk. És különbenis, ezt egy kicsit túl vörösen hagytuk, és azok a fickók előbb-utóbb el fognak kezdeni szaglani.
A férfi bólintott és elment, a raktérben hagyva a nőt és Polokot.
Megfordult és Nalehez lépett. - Maradt valaki a hajójukon? És ha bármelyik kis békefenntartója a fegyvere felé próbálna nyúlkálni, Polok kiszellőzteti.
Nale megrázta a fejét. - Minden katonánkat áthoztuk.
Draea közelebb lépett és lassan előre nyújtotta a kezét, míg meg nem markolta Nale pólójának nyakát. Erősen megragadta és közelebb húzta, míg ő és a férfi szorosan egymás előtt nem álltak. - Ha megpróbál követni minket, - mondta halk, de jól érthető hangon, - ugye tudja, mi fog történni magával?
Nale csak mosolygott, Draea arcára pedig olyan kifejezés ült, mely egy nem gyilkos őrültnél egyszerű elégedettséget jelzett volna. Azzal katonájával a sarkában elment.
Nale a körülötte heverő alakokra nézett. - Ja, - mondta, - asszem hamarosan lesz mit elmagyaráznunk. Zetyn.
A Nővérek technikusa előlépett egy láda mögül. - Igen?
- Adj le egy segélykérő jelet minden közelben lévő Nővér hajónak és kérd, hogy küldjenek egy felderítőhajót műszerészekkel. Ők majd megszabadulnak ezektől, míg mi folytatjuk a vadászatot a Könyv után.
- Hogy őszinte legyek, ez... elég béna fedősztori - mondta Zetyn.
Nale felé fordult, és teljesen nyugodt hangon megkérdezte. - Szeretnéd, hogy elmagyarázzuk az Angyaloknak, hogy miért találtak ránk egy szobányi emberükkel, akiket gyakorlatilag lobotomizáltak?
Zetyn megadóan felemelte a kezét, megfordult és elkezdte összeszerelni a kommunikácós készülékét.
Egy másik csapattársa, Monas lépett Nalehez és mögé mutatott. Hona ült ott, egy támpillérre támaszkodva. Üresnek és fáradtnak látszott.
- Vele mihez kezdünk? - kérdezte, és egyből meg is válaszolta a kérdést. - Itt kellene hagynunk.
- Nem! - mondta hirtelen a nő, hangosan és tisztán. - A francokat. Magukkal megyek. Elkapom ezt az átkozott nőt.
Nale Monashoz fordult. - Hallottad a hölgyet.
Monas a fejét csóválta. - Rendben, főnök. Szóval hogy találjuk meg ezt a Draeat?
- Van egy érzésem - mondta Nale, és előhúzott valamit a zsebéből. Egy lemezt, melyet lyukak és vezetékek borítottak, és amit Draea ejtett el, hogy megtalálhassa. Egy nyomkövető eszközt.
Az eredeti mű
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése