A Nap Fogása
A Nap Fogása egy tapasztalt gallentei kereskedőről, Gaspar Anounról és a lelketlen, erkölcstelen nagykereskedelemről szól, melynek során óriási pénzösszegek cserélnek gazdát. - Notrimus gallentei fregatt, a dokkolás engedélyezve. Készüljön fel a dokkolási szekvencia megkezdéséhez. Kellemes időtöltést kívánok a Korridi állomáson. - Az irányítótorony alkalmazottjának monoton hangja még annál is unottabb volt, mint ahogy Gaspar Anoun érezte magát. Bár az út rövid volt, és elég eseménytelen, amarr vámtisztekkel egyezkedni mindig fárasztó dolog volt, az amarr űrbe érkezése óta eltelt néhány óra alatt pedig elég sokkal találkozott.
Az amarr űrállomás méltóságteljesen magasodott föléje. Körbeforgatta kamera drónját. Maga mögött egy sor hajót látott, amik dokkolásra vártak, miközben egy maroknyi rendőrségi jármű kóborolt a sorok közt, szemmel tartva a külföldi kereskedő hajókat. Ismét előre tekintve feltűnt, hogy ebből a szögből a napot már félig eltakarta a bolygó - az állomáson már késő délutánra járt az idő.
Gaspar érezte, ahogy hajója az irányítótoronyból érkező dokkolási parancsokra reagált. Kecses ívben kanyarodott az állomás alsó felén elhelyezkedő hangár irányába. A hangár félig üresen állt. Úgy látszott, az idei Kereskedelmi Kiállításon nem lesz nagy tömeg. Az automata irányító egy kikötőhelyre vezette a hajót és egy hangos csattanás és halk sziszegés kíséretében rögzítette.
A kamera drón dokkoláskor visszatért az űrhajó belsejébe, így csak az infravörös érzékelők segítségével figyelhette környezetét addig a rövid ideig, amíg a kikötő daruja ki nem emelte a kapszuláját. Gaspar mindigis utálta ezt a rövid időt. Környezetének megfigyeléséhez leginkább a kamera drónját használta, és ilyenkor mindig tudatosult benne az őt körülvevő ragacsos anyag érzete és a kapszulában uralkodó sötétség. Kényelmetlenségét ellensúlyozta az a tudat, hogy néhány percen belül kiszabadul a kapszula börtönéből és érzékei végre ismét szabadon érezhetnek és működhetnek.
Gaspar egy rakodó robotra bízta csomagjának hangárból az állomásra szállítását
Gaspar tisztára mosta magát az érkezési szoba mellett álló kis tusolóban, majd felvette azokat a ruhákat, amiket kapszulájának rekeszében tartott. Elegáns ruha volt, hosszúujjú zakóval, semmi különleges - nem igazán akarta zavarni az amarrokat megjelenésével. Gaspar elhagyta a termet, a hajó rakterében lévő csomagok cipelését pedig egy rakodó robotra bízta.
A hangárt az állomás központjával összeköző folyosón egy fodros ruhába öltözött gallentei üdvözölte. A férfi bemutatkozott és lépteit Gasparéihoz igazította.
- A nevem Naine, Niedanai Naine. Itt tartózkodása során én leszek az ön diplomáciai attaséja. - Zihálva megigazította zsíros haját.
- Szóval diplomáciai attasé - mondta meglepetését leplezve Gaspar. - Nem rémlik, hogy kértem volna egyet.
- Most ez az eljárás - mondta kissé elmosolyodva Naine. - A Szövetség követelte, hogy minden, az amarrokkal hivatalos kereskedelmi egyezményt kötni kívánó gallenteihez csatlakozzon egy külügyminisztériumi diplomáciai attasé.
- Milyen előrelátóak. Szóval mi a maga feladata? Idehozza a papucsom, kávét főz, ilyesmi? - mondta szarkasztikusan Gaspar.
- Nem, uram - válaszolt látszólag megsértődve Naine. - Nem. Én biztosítom, hogy az amarrokkal való üzletelés végig civilizált maradjon, és hogy minden simán menjen. Az elmúlt hónapokban számos olyan eset történt, melynek következtében a tárgyaló felek rossz viszonyban távoztak valami valós vagy vélt apróság miatt. Az én feladatom az, hogy gondoskodjam róla, hogy semmilyen félreértés ne váljon komoly viszállyá.
- Értem. Árulja el nekem, Naine, magának ugyebár nagy tapasztalata van az amarrokkal való üzletelésben?
- 14 éve dolgozom a minisztériumnak. Ez idő alatt többezer jelentést vizsgáltam meg és iktattam az összes létező fajról.
- Tehát nincs saját tapasztalata amarrokkal való személyes találkozásból? - tudakolta Gaspar.
- Nos... Én... - Nanine hirtelen elvörösödött. - Ilyen még nincs, uram.
- Akkor javítson ki, ha tévednék - mondta szórakozó hangon Gaspar. - Maga, aki semmilyen tapasztalattal nem rendelkezik az amarrokkal, vagy ami azt illeti, bárki mással való üzletelésről, fog felügyelni engem, egy 20 éve csillagközi kereskedelemmel foglalkozó veteránt, abban, hogy hogyan bonyolítsam le az üzletemet. Így van?
- Hát, ebből a szemszögből nézve nem fogom magát felügyelni. Én inkább egy tanácsadó vagyok - mondta habozva Naine.
- Rendben, Tanácsadó Úr. Mi lenne, ha azt a tanácsot adná magának, hogy tűnjön el a szemem elől és akkor jól megleszünk mi ketten. Én szépen csendben megkötöm az üzletem, maga pedig teljesítette a feladatát - győzködte Gaspar. Naine válaszadás előtt egy percig töprengett.
- Azt hiszem, ez működhet, feltéve hogy jelen leszek a tárgyalások során, uram.
- Csodálatos. Maradjon a közelemben, kedves Niedanai, és nem csupán nagy profitot viszek magammal drága otthonomba, hanem útközben bemutatok néhány trükköt a gallentei szuperkereskedők repertoárjából - mondta érdesen Gaspar és kezét átvetette Naine vállain.
- Szóval, Naine, honnan való? - kérdezte barátságos hangon Gaspar.
- Én, uram? Sacreaux-ról - válaszolta meghökkenve Naine. - A Neronne kerületből - tette hozzá, mikor látta Gaspar arcán a felismerést.
A két férfi a Korridi űrállomás keskeny folyosóit járták, Gaspar szállása felé haladva, miközben a rakodó robot mögöttük cammogott a smaragzöld csomaggal. A férfi jól ismerte a járást, nem először fordult meg itt. Messze elkerülte a zsúfolt főfolyosókat, jobbszerette a kisebbeket, melyekben nyugodtabb sétákra volt lehetősége. Ezt az időt arra használta fel, hogy elmagyarázza szörnyen tudatlan attaséjának ideutazásának okát.
- Tudod, Naine, az amarrokkal való üzletelés néha igazán idegesítő tud lenni. Az Amarr Birodalom azonban egy hatalmas piac, és látszólag mindenkinek gallentei vagy caldari vagy jove termékekre fáj a foga. Az amarrok szeretik szabályozni a dolgokat, csak hogy mindenki tudtára adják hatalmukat és a Kereskedelmi Kiállítások is csak részesei ennek. Nem lehet csakúgy betáncolni a Birodalomba és elkezdeni kereskedni fűvel-fával. Bizonyos termékekkel való kereskedéshez engedély szükséges. Igazából erről szólnak ezek a Kiállítások is - kapcsolatok létesítéséről, egyezmények megkötéséről, engedélyek beszerzéséről, nagyjából el tudod ezt képzelni.
- Akkor ez most nem is egy kiállítás? - kérdezte Naine. Gaspar megrázta a fejét.
- Nem - válaszolta. - Nagyon kevés tényleges kereskedés történik ilyenkor, az egész a kapcsolatok kiépítéséről szól.
- Uram, tegnap reggel óta itt várakoztam, amikor a kiállítás elkezdődött. Miért érkezett ilyen későn, amikor ma éjfélkor véget is ért? - érdeklődött Naine.
- Ez is az észjáték része - válaszolta Gaspar, miközben megérintette halántékát. - A rivális kereskedők is pont ezen gondolkodnak. És minél többet törik ezen a fejüket, annál idegesebbek lesznek, ami jó nekünk. Az egész a Terv része - fejezte be Gaspar ezzel a szóvirággal és a levegőbe intett a kezével, mintha valamilyen vallási eseményről beszélne. Majd vidáman felnevetett és vállon veregette Naine-t.
- Nagyon cseles, uram - válaszolta Naine, nyilván azon töprengve, mennyi igazság van Gaspar szavaiban.
- Ne feledje, kedves Niedanai, minden a látszat - mondta Gaspar és Naine szkeptikus arcára tekintett. - Majd meglátja. Gaspar szállása inkább egy lakásra hasonlított, egy hatalmas nappalival és luxushálóval. A komor, bár stílusos amarr szokásoktól éles ellentétben a legújabb gallentei szokások szerint díszítették fel. Gaspar a nappaliba pakolta a robot szállítmányát és visszaküldte a helyére, majd kitessékelte Naine-t a szobából.
- Néhány apró dolgot még elő kell készítenem, mielőtt a főterembe mennék. Öt perc múlva csatlakozom magához.
Miután az ajtó becsukódott Naine mögött, korábbi kényelmes viselkedéséhez képest nagyon gyorsan felcsapta aktatáskáját és elővett egy hordozható számítógépet. Rácsatlakoztatta az állomás nyilvános rendszerére. Az ezt követő néhány percben fürge ujjai sebesen ugráltak a gombok felett, csak időnként álltak meg azon beszélgetések során, melyeket az állomás más részein lévő személyekkel folytatott. Végül lecsapta a számítógépet és visszazárta táskájába. Kisimította nadrágjának ráncait majd ismét kilépett a folyosóra, ahol Naine türelmesen várt rá.
- Készen áll, uram? - kérdezte Naine. Hangjában alig lehetett észrevenni a Gaspar iránti megvetést, amiért jelenlétét látszólag semmibe veszi.
- Mindenre készen - válaszolt vidáman Gaspar, felöltve kedélyes hangulatát, miközben a főterembe vezető lift felé indultak.
A terem méretei mellett eltűntek az emberek, és majdnem olyan hatást keltett, mintha teljesen elhagyatott lenne. Emberek kis csoportjai álltak benne szétszórva, beszélgetésbe mélyedve.
A főterem padlóját fehér márvány borította, a tetőt egy csillogó üvegkupola szolgáltatta, melyen keresztül tisztán látszott a Korridi bolygó. Igazán felséges látványt nyújtott, amint azt az amarrok eltervezték. A terem méretei mellett eltűntek az emberek, és majdnem olyan hatást keltett, mintha teljesen elhagyatott lenne. Emberek kis csoportjai álltak benne szétszórva, beszélgetésbe mélyedve. A jelenlévők nagy többsége amarr volt, a caldariak és gallenteiek nagyjából azonos számban reprezentálták magukat. Még néhány jove-ot is lehetett látni, nyilvánvaló okokból azonban minmatart egyet sem. Tálcát hordó pincérek siettek mindenfelé, a lehető legkülönfélébb italokkal töltött üvegekkel megrakva.
Egy rikító ruházatú gallentei kacsázott Gaspar és Naine felé. A férfi hájas volt és áradt róla a mohóság.
- Gaspar, te szemét, tudtam, hogy eljössz! - A férfi szinte visított, jónéhány közel álló tekintetet magára is vont. - Nem voltam benne biztos, hogy lenne-e merszed Anton ellen még egy körre? Én mondom, ez alkalommal üres kézzel távozol. Anton nem tétlenkedett távolléted során, de nem ám.
- Lám, lám, lám, csak nem a híres Anton Ecumide. Az ingatag befektetések és veszett ügyek specialistája - válaszolt Gaspar, látszólag nem zavartatva magát a másik durva viselkedése miatt.
- Ne merj velem gúnyolódni, Haspar. Csak még ostobábbnak fogsz emiatt látszani, amikor minden egyes üzletedet elhalászom majd az orrod elől - mondta gonoszul vigyorogva Anton. Megjelenésén azonban ez sem segített.
- Had mutassalak be titeket, Niedanai, ez itt a nagyrabecsült vállalkozó, Anton Ecumide. Anton, ő itt a diplomáciai attasém, Niedanai Naine - mondta Gaspar, továbbra sem törődve Anton kirohanásaival.
- Látom, a tied úgy tapad rád, mint szarhoz a légy. Milyen találó. Én érkezésemkor kirúgtam az enyémet. Szerintem egy sarokban gubbaszt és próbálja kitalálni, mit mondjon a főnökeinek - mondta otrombán Anton.
- Ó, én megsajnáltam szegény fiút. Megtanítom a fajközi kereskedelem néhány fogására - mondta Gaspar.
- Jól vigyázz, kölyök - szólalt meg Gaspar, Naine felé fordulva. - Ne hagyd, hogy ez a manipulatív szemétláda túlságosan elködösítse az agyad. Ami pedig téged illet, Gaspar, remélem, jól alszol majd ma este. - Azzal Anton elviharzott, távoztában gonosz oldalpillantást vetve Gasparra.
- Úgy érzem, maguknak kettejüknek szép története van - mondta Naine, mikor Anton már hallótávolságon kívül ért.
- Igen, útjaink sokat keresztezték egymást a múltban. Az öreg Anton sosem tudott érvényesülni, és a rossz szerencséjéért engem hibáztatott - válaszolta Gaspar.
- És igaza van? A maga hibája? - kérdezte Naine. Gaspar csak mosolygott és háta mögött összekulcsolt kézzel kényelmesen megindult a terem belseje felé.
Egy díszes öltözetű amarr pár felé vette az irányt, akik magukban álltak. Mikor hallótávolságba értek, Gaspar rájuk köszönt.
- Sed-Innad kormányzó, milyen idősnek látszik. - Naine egyből ugrott, aggódva, hogy az amarr felfortyan a sértéstől. Azonban amikor a pár idősebbike elmosolyodott, eszébe jutott, hogy az amarrok számára az idős kinézet az érettség és alkalmasság jele. Az ifjabb amarr, aki valószínűleg még húszas éveiben járhatott, egyértelmű próbálkozásokat tett, hogy öregebbnek láttszon koránál; megritkíttatta haját, sápadtá és beesetté festette arcát. Az idősebb amarr, akit Gaspar kormányzóként üdvözölt, legalább száz éves lehetett. Kezet ráztak, nyilvánvalóan jól ismerték egymást.
- Gaspar Anoun - üdvözölte melegen a kormányzó. - Szóval mégis felbukkant. - Az idősebb a mellette álló felé intett, és folytatta. - Ő itt az unokaöcsém, Tarnak Nas-Innad. Egy megfelelő állást keresünk számára. - Az ifjabb férfi kissé meghajolt.
- Természetesen - szólt oda sem figyelve Gaspar. - Végülis a zsarnokság után az amarrok kedvenc időtöltése az atyafiságpártolás, igaz? Maguk soha nem változnak.
- Mint ahogy maga sem, Gaspar. Mindig ilyen szellemes. Goromba beszólása lesz egy nap majd a veszte - válaszolt a kormányzó, bár a legkevésbé sem látszott felháborodottnak.
- Bocsásson meg, uram - válaszolt Gaspar. - Sajnos a Seggnyalás kezdőknek nem szerepelt iskolám tananyagában. Ehelyett olyan haszontalan dolgokat kellett tanulnom, mint összeadás és kivonás. Milyen kár. - Ekkorra Naine idegességében már a szó szoros értelmében egyik lábáról a másikra ugrált, a legrosszabbtól tartva.
- Uraim, ismerjék meg diplomáciai attasémat, Niedanai Naine-t. Jelenleg kissé izgatottnak tűnik - mondta Gaspar, miközben Naine felé fordult. - Mi a probléma? Ki kell mennie arra a bizonyosra? - Naine, látva, hogy az amarrok Gaspar szavai ellenére még mindig tökéletesen nyugodtak, összeszedte magát.
- Nem, uram. Jól vagyok. Ne is törődjön velem - mormolta végül. Gaspar ismét Sed-Innad kormányzó felé fordult.
- Hogy megy a zavarosban halászat? - érdeklődött a kormányzó.
- Csak most érkeztem. Még nem volt időm senkit sem átvágni - válaszolta viccelődve Gaspar.
- És az Upper Debyl-i üzlet? - érdeklődött italát kortyolgatva a kormányzó.
- Terv szerint. Folytatódhat - válaszolta Gaspar, majd Naine felé pillantott. A kormányzó egy percig nem szólt semmit, csak a borát kortyolgatta.
- Szóval mi is ez a dolog, amit hallok? Caldari termékekkel üzletel? - kérdezte végül.
- Pusztán a véletlen műve. Nemrég belebotlottam egy kupac kiváló caldari letapogatóra. A hülyének is megérte volna. Tudja, hogy nem aggályoskodok azon, mit adok el. Vagy hogy kinek - válaszolt Gaspar.
- Nos, akkor maga szerencsés. A letapogatókra mindig nagy a kereslet. Mindenhol - mondta ártatlanul a kormányzó.
- Én is pont ezt gondoltam, kormányzó - mondta Gaspar. - Most pedig, ha megbocsát, ideje egy kicsit elvegyünöm. - Az amarrok búcsúzóul bólintottak, Gaspar és Naine szintúgy. Majd Gaspar egy csoport caldari felé vette az irányt, akik a főbejárat közelében álltak. Naine megragadtak az alkalmat, hogy leszidja Gaspart.
- Nagyon veszélyes dolgot tett, uram. A kormányző könnyen megsértődhetett volna azon, amit mondott, és akkor most hol lenne? - kérdezte.
- Már nagyon régóta ismerem Sed-Innad kormányzót, Gaspar. Annyira tartom barátomnak, amennyire egy amarr birtokos esetében ez lehetséges. Különben is megmondtam magának, hogy kifizetődő, ha felingereljük őket - válaszolt Gaspar.
- Én még mindig nem vagyok erről meggyőződve, uram - mondta fanyarul Naine.
- Nézze, ez igazán egyszerű - magyarázta Gaspar. - Az amarrok és a caldariak is sokat adnak méltóságuk és tartásuk megőrzésére. Ha sikerül ezt a maszkot megtörni a kissé szabadabb viselkedéssel, úgy nyugtalanná válnak, bizonytalanná a helyzettel kapcsolatban. Csak egy kicsit kell tovább nyitni azt a rést, és máris a kezünkből fognak enni. És ez, kedves Niedanai, pontosan ez az elképzelés.
A két gallentei a CBD Vállalat nagyrészt katonákból álló képviselőihez lépett
Ekkorra már igen közel értek a caldariak csoportjához. Néhányuk katonai egyenruhát viselt, melyek alapján Naine a CBC Vállalat képviselőiként azonosította be őket. A gallenteiek nem sokkal a kis csoporton kívül álltak meg. A caldariak pár percig semmibe vették őket, nyilván szándékosan, próbálva föléjük kerekedni a készülődő beszélgetés esetére. Végül egyikük, látszólag a küldöttek vezetője, feljük fordult. Magas, marcona kinézetű férfi volt, katonai egyenruhában.
- Ati Mittuchi őrnagy vagyok. - A katona röviden tisztelgett. - Kivel van szerencsém beszélni? - folytatta hivatalos hangon, kérdőn nézve Gasparra és Naine-ra.
- Gaspar Anoun vagyok, ő itt a diplomáciai attasém, Niedanai Naine - mondta Gaspar, miközben bemutatott egy tisztelgés-utánztatot. A caldariak nem fogadták ezt túl jó szemmel.
- Á, szóval maga Anoun - mondta az őrnagy. - Rikító arroganciájáról magára kellett volna ismernem.
- Az egyetlen - mondta Gaspar. Nem mutatott ingerültséget az őrnagy sértése felett. - Áruljon el valamit, őrnagy, ez itt egy Kereskedelmi Kiállítás. Hol van a háború? Mi ez a nagy katonai bemutató?
- Az amarrok tisztelik a hatalmat, Mr. Anoun. Ők is, mint mindenki más, biztosítani akarják, hogy amire megalkudtak, az egy darabban kerüljön leszállításra. A sok bosszantó minmatar kalóz miatt az amarrok szívesen vesznek mindent, ami biztosítja a határterületi kereskedelmi útvonalak biztonságát - válaszolt magabiztosan az őrnagy.
- Tehát önök csomagbiztosítást árulnak? Biztos elég drága lehet - mondta Gaspar.
- Kereskedelmi csomagunk megfelelően árazott, Mr. Anoun. És ami még fontosabb, némi extra kreditért cserébe minden egyes tárgy épségben való megérkezésére garanciát vállalunk. Ez természetesen sokkal jobb, mintha soha nem érkezne meg a csomag.
- Valóban? - kérdezte meglepetten Gaspar. - A mindenit! Én soha nem gondoltam volna erre. Maguk caldariak aztán mindent alaposan végiggondolnak. - Az őrnagy szinte felfúvódott az önelégültségtől. A méltóságteljes külső egy nagyképű embert rejtett, gondolta Naine. Gaspar pedig némi ostoba szarkazmussal, amin a legtöbb ember azonnal átlátott volna, sikeresen előcsalogatta.
- Hát, akkor nagy kár maguknak, hogy az amarrok velem terveznek üzletet kötni - folytatta Gaspar. Az őrnagy kifújta a levegőt és elvörösödött.
- Micsoda? - kiáltotta. - Szóval maga ajánlgatja a mi letapogatóinkat az amarroknak ilyen nevetségesen olcsón, mi? Nos, kíváncsi lennék rá, hogy honnan szerezte be ezeket, Mr. Anoun. A legkevésbé sem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy ezek lopott áruk. Ugyan már, Mr. Anoun, ne nézzen ilyen sértődötten, ez nem a maga stílusa. Szóval tudja törvényes papírokkal igazolni, hogy honnan szerezte be azokat a letapogatókat? - A caldariak hirtelen sokkal fenyegetőbbnek tűntek, ahogy a két gallentei fölé magasodtak. Gaspar kényelmesen leemelt egy poharat egy arra haladó pincér tálcájáról és kortyolt egyet, mielőtt az őrnagy kérdésére válaszolt volna.
- Szórakoztatónak találom a paranoiáját, őrnagy. Kielégítem a kíváncsiságát. Az Yria bázisról szereztem. - Gaspar zsebébe nyúlt, előhúzott belőle egy azonosító csipet és átadta az őrnagynak. - Ellenőrizze le ezt. Ki kell, hogy elégítse kíváncsiságát. - Az őrnagy átadta azt egyik segédjének, aki kéziszámítógépébe helyezte azt. Pár percig a képernyőt olvasta, mielőtt válaszolt volna.
- A csip törvényesnek tűnik, uram.
- Lépjen kapcsolatba az Yria bázissal, hogy ellenőrizzék le a leltárjukat. Csak a biztonság kedvéért - mondta az őrnagy, visszaadva Gasparnak az azonosító csipet. A segéd rádiókapcsolatot létesített a Korridi állomás fő rendszerével és kommunikációs csatornát kért az Yria bázishoz. Gaspar zsebébe helyezte a csipet, Naine pedig észre vette, hogy valamit nyomogat benne, mielőtt visszahúzta volna a kezét. Az asszisztens egy percig babrált valamit a kéziszámítógépén, mielőtt ismét válaszolt volna.
- Uram, valamilyen interferencia miatt nem tudunk kapcsolatot létesíteni az Yria bázissal. Az amarrok szerint a napkitörések miatt lehet. - Az őrnagy csalódottnak tűnt.
- Nos, Mr. Anoun. Micsoda szerencse ez önnek. Pedig mintha már izzadni kezdett volna - mondta.
- Az a gondolat izgatott fej, hogy mennyi pénzt szerzek ezekért a letapogatókért, őrnagy - kötekedett Gaspar. Az őrnagy elkomorodott.
- További szép estét, Mr. Anoun. És ne remélje, hogy mindig szerencséje lesz - mondta és távozni készült.
- Higgyen nekem, őrnagy. Ennek semmi köze nincs a szerencséhez - válaszolt Gaspar és búcsúzóul felé emelte poharát. Gaspar és Naine végig követte a caldari delegáció távozását, miközben az őrnagy szidta szerencsétlen segédjét annak hozzá nem értése miatt.
- Jöjjön, Niedanai, mentjünk vissza a szállásomra - szólt Gaspar és kifele indult a főteremből. Naine teljesen ledöbbent.
- De Mr. Anoun, még csak most érkezett. Még nem is kötött semmilyen üzletet - mondta.
- Még mindig van két óránk éjfélig. Ez rengeteg idő - mondta Gaspar, miközben a liftre várakoztak.
Naine kíváncsisága erősebbnek bizonyult modoránál. - Ha szabadna megjegyeznem, uram, nem értem, miért próbálja túllicitálni a caldariakat saját termékük esetén, ez eléggé erőltetettnek tűnik. És mi ez az Upper Debly egyesség, amit a kormányzó emlegetett? - kérdezte.
- Minden idejében ki fog derülni, kedves Niedanai. Egyelőre csak annyit mondok, hogy nagy tétekkel játszom az észjátékot. Ez most arról szól, hogy lefoglaljuk ellenfelünket - válaszolta Gaspar, miközben belépett a liftbe. Miután a lift ajtaja bezáródott, elővett a zsebéből egy kézi számítógépet. Egy pillanatig rosszallóan vizsgálta.
- Úgy tűnik, a gépem épp ki van akadva. Kölcsön kérhetem a magáét egy pillanatra? Csak egy sima üzenetet szeretnék küldeni - kérte Gaspar.
- Ő, persze. Parancsoljon, uram. - Naine átadta készülékét Gasparnak. A férfi keze sebesen szaladt a gép felett, és már be is fejezte, mire a lift elérte az ő szintjét. Ezután nem szóltak semmit, amíg a férfi szobájába nyíló kettős ajtóhoz nem értek. Egy ideig csak nézte azokat, mintha arra számítana, hogy azok maguktól kinyílnak. Végül mindketten beléptek. Gaspar leült az asztalához és ismét kinyitotta a hordozható számítógépet tartalmazó aktatáskát. Létre hozott egy kapcsolatot és röviden elbeszélgetett a vonal túlsó végén lévő gallenteivel.
- Ki volt az? - kérdezte Naine, miután Gaspar becsukta a táskát.
- Egy jóbarátom, Barridour. Ma estére szervez nekem valamit - válaszolta Gaspar. Naine egy ideig töprengett a hallottakon, majd egy pohár vizet töltött magának az asztalon álló kancsóból.
- Én a helyedben nem innék belőle - mondta Gaspar, ahogy Naine az ajkához emelte a poharat.
- He? Miért nem? - kérdezte Naine.
- Mert altató van bene. Egész éjszakára kiütne - válaszolta Gaspar.
- Honnan tudja? - kérdezte Naine, ahogy letette a poharat.
- Onnan, hogy az a bolond Anton Ecumide épp csak hogy nem fecsegte ki, amikor belefutottunk. És amikor észrevettem, hogy valaki babrált a bejárati ajtó zárjával, már nem volt nehéz kitalálni. Most viszont fel kell készülnünk az éjszakára. Nincs valami kényelmesebb ruhája, mint az a gyűrött öltöny? - kérdezte Gaspar. Naine lenézett ruhájára.
- Ő, de igen. Van egy tartalék öltönyöm - válaszolta.
- Remek. Miért nem veszi át azt, és jön vissza egy negyed óra múlva? - mondta Gaspar.
- Rendben van, uram. De öt perc is elég - mondta Naine.
- Nekem viszont nem, Mr. Naine. Tizenöt perc, rendben? - Mikor Naine távozott a szobából, Gaspar ismét elővette a táskából számítógépét és beüzemelte. Először Sed-Innad kormányzó tűnt fel a képernyőjén.
- Nos? - kérdezte Gaspar.
- Bevette. Még jobban is, mint számítottunk rá - mondta mosolyogva a kormányzó. - És a caldari? - kérdezte.
- Bekapták a csalit. Számítson rá, hogy este el kell cipelnünk őket - válaszolta Gaspar. - Így már csak a kis üzletünk maradt hátra... - fejezte be.
- Igen, természetesen. Még ma este átadom a megerősítést. És az őrök is készen állnak majd, ahogy kérte - válaszolta a kormányzó.
- Remek, remek. Akkor minden el van intézve. Viszlát este - mondta Gaspar és lezárta a kapcsolatot. Egy újabb hívást kezdeményezett. Ez alkalommal egy nyugodt jove arc jelent meg a képernyőn.
Naine türelmesen várt a folyosón, mikor Gaspar úgy tíz perccel később kilépett az ajtón. Sokkal jobban festett a világosszürke öltönyben, de még így is elég sokmindenen lehetett volna javítani.
- Hová megyünk, uram? - kérdezte Naine.
- Most, kedves Niedanai, megmutatom magának, hogyan kötnek üzletet az igazi gallenteiek - kiáltott fel Gaspar. - Mostanáig az amarr és caldari könyvek szabályai szerint játszottunk - unalmas beszélgetések sekélyes emberek közt, melynek eredménye olyan egyezség, amiből talán az unokák nyernek egy petákot. Mindig dícsérgetik magukat, hogy milyen okosak a hosszú távú terveikkel, de abban semmi szórakoztató nincsen, Niedanai, egyáltalán semmi. Mármint nézz csak rájuk. Robotolnak, mint a hangyák, félre tesznek pár fillért, hogy mikor már kiöregszenek és kiégnek, elmehessenek valami béna űrutazásra. Végiggürcölik ifjúságukat , hogy 150 évesen szórakozhassanak egy kicsit. Véleményem szerint az a kor már túl öreg ahhoz, hogy igazán jól lehessen szórakozni. Maga szerint hol van ebben a logika? Tudja, mi a bajuk? - Gaspar szünetet tartott, valamilyen választ várva Naine-től.
- Ő, nem tudom, uram. Mi ezzel a probléma? - kérdezte Naine.
- Túlságosan lefoglalja őket a munka és a szórakozás szétválasztása. Számukra ez a két dolog nem mehet egyszerre. Azonban mi, gallentei kereskedők tudjuk, hogy a munka és a szórakozás nagyon is jól összepasszolnak, ez a két dolog lényegében ugyanaz, csak más szemszögből nézve. Értelmes játék és játékos munka, ezt mondom én mindig. - Gaspar épp akkor fejezte be a mesét, amikor egy nagy két szárnyú ajtóhoz értek egy folyosó végén.
Az ajtók mögött egy nagy terem húzódott, melyet nevető, kiabáló emberek töltöttek meg. Egy vad buli folyt a túloldalon.
- Most pedig, Niedanai, megmutatom, mire is gondoltam. - Ezzel Gaspar felrántotta az ajtókat. Hangos zene és világos fények borították be Naine-t, egyszerre kábítva minden érzékszervét. Az ajtók mögött egy nagy terem húzódott, tömve nevető, kiáltozó emberekkel. Vad buli folyt a túloldalon. A résztvevők nagy része gallentei volt, de néhány amarr és pár caldari is látszott a tömegben.
- Mit gondol? - kiáltotta túl a lármát Gaspar.
- Nem igazán tudom, uram. Mi folyik itt? - kérdezte őszinte zavarban Naine.
- Ez az, amit én szervezésnek hívok. Ez a játékos munka, vagy értelmes játék, amelyik jobban tetszik, a legtisztább formájában - válaszolt Gaspar, majd a tömegbe vetette magát.
Hamarosan felöltötte a vendéglátói szerepet, a vendégek között sétált, sokak kezét megrázta, néhámyukkal még egy-két mondatot is váltott. Naine követte és próbálta felfogni a helyzetet.
Az egyik sarokban Anton Ecumide-ba botlottak, akinek mindkét karjánál egy-egy lány ült. A fickó már eléggé lerészegedett. Mikor meglátta Gaspart, hangosan felvihogott és feléjük kiáltott.
- Gaspar! Fogadok, hogy most legszívesebben inkább aludnál, mert épp most halásztam el az orrod elől az Upper Debyl üzletet, ahogy azt megígértem! - Anton hangosan röhögött, teljesen kiélvezte győzelmét. Gaspar kissé meghökkent.
- De hát hogyan...? - hebegte. - No mindegy. Nézd, Anton, visszavásárolom tőled. Amit fizettél plusz 50% jutalék, ez elég szép profit - mondta reménykedve.
- Álmaidban. Az a rendszer az enyém. Soha nem szerzed meg! - Anton ismét felnevetett, még hangosabban, mint előzőleg. Gaspar lehangoltan továbbállt. Anton visító nevetése még hosszasan visszhangzott mögötte. Naine Gaspart követte, szerette volna megvigasztalni, de nem volt biztos benne, hogyan csinálja anélkül, hogy még jobban megalázná. Mikor már a bejárat közelében jártak, Gaspar suttogni kezdett.
- Lát még minket? - Naine visszanézett. Antont egy csapat vidám bulizó takarta el.
- Nem, a tömeg eltakar - válaszolta Naine.
- Remek - mondta Gaspar, majd felemelte vállait és levetette szomorú álarcát. Visszatért a régi, vidám Gaspar.
- Nos, Naine. Ez elég jól ment, nem gondolja? - mondta kedélyesen. Naine úgy érezte, forog a feje.
- De uram. Anton épp most vásárolta meg azt a rendszert, amire maga pályázott - mondta.
- Igen, így van - mondta Gaspar. - És tudja, hogy miért pályáztam rá? - kérdezte kacsintva.
- Nos, gondolom azért, mert valami értékes van ott.
- Nem, a rendszer teljesen mentes bármiféle értéktől vagy érdekességtől. Azért pályáztam rá, mert azt akartam, hogy Anton vegye meg - mondta Gaspar. Naine hirtelen megvilágosodott.
- Értem, uram. Tudta, hogy ha Anton értesül róla, hogy érdekli az a rendszer, akkor őt is érdekelni fogja. Ezért szándékosan elterjesztette a hírt, hogy meg akarja venni. Nagyon okos, uram. De kitől vette meg Anton? Ne! Ne válaszoljon, had találjam ki. Sed-Innad kormányzótól, igaz?
- Nos, valójában a kormányzó testvérétől. De egyébként helyes a következtetése, szép munka. Talán mégis van jövője a politikában - mondta. Naine csak úgy sugárzott az örömtől. Ekkor Gaspar megpillantotta Sed-Innad kormányzót és unokaöccsét. Intett nekik, hogy csatlakozzanak hozzájuk. Majd Naine-hoz hajolt.
- Találkozzunk a szállásomon egy óra múlva. El kell intéznem egy kis üzleti ügyet, utána meg egy nagy buli vár rám. - Gaspar ezután karon fogta Naine-t és egy díványhoz vezette, melyen két gallentei szépség pihent. - Addigis miért nem ismerkedik meg közelebbről e két barátommal? - suttogta a fölébe, majd leültette.
- Uram, biztos ön ebben? - kiáltott kétségbeesetten Naine, ahogy a két lány két oldalról hozzásimult.
- Egy óra, el ne felejtse! - Ez volt minden, amit Gaspar felé kiáltott, majd a tömegbe vezette az amarrokat.
Egy órával később egy izzadt, ám boldog Gaspar fordult be a szobájához vezető folyosó sarkán. Nem lepte meg, hogy Naine-t már az ajtó mellett találja. Haja kócos volt, ruhái pedig gyűröttek.
- Szóval jól kijött a lányokkal? - kérdezte Gaspar, ahogy a szállás felé vezette.
- Ők... olyanok voltak, mint az állatok! - kiáltotta Naine. Egyértelműen csalódott volt a találkozást illetően.
- Ó! Maga szerencsés fickó! - mondta mosolyogva Gaspar. A két férfi belépett a szobába. Két izmos amarr ült az ajtó közelében. A férfiak érkezésére felálltak.
- Á, uraim - szólt Gaspar, meg sem lepődve az amarrok látványán. Leült, míg a másik kettő Naine két oldalán foglaltak helyet.
- Nos, Naine, attól tartok a maga számára itt véget is ér az utazás. - Gaspar intett az amarroknak, akik leszorították annak kezeit. Naine arca döbbenetet és félelmet sugárzott.
- Ez meg mit jelentsen? Tájékoztatnám, hogy a Külügyminisztérium alkalmazottja vagyok, biztos lehet benne, hogy hallani fognak erről, és akkor majd a maga utazásának lesz vége, haver - fakadt ki dühödten Naine.
- Attól félek, nem. A Külügyminisztérium kirúgta magát. Már nem érdekli őket, mi lesz a maga további sorsa. Az pedig az én kezemben van - mondta nyersen Gaspar. - Látom, hogy meg van zavarodva, Mr. Naine. Megpróbálom egy kicsit érthetőbbé tenni a dolgokat. Tudom, hogy maga egy caldari ügynök. - Naine megnyalta az ajkait, de egyébként nem mutatott semmilyen reakciót. Egy percig egyik férfi sem beszélt, majd Naine szólalt meg:
- Idejött fennhéjázva, heves megjegyzéseivel és sértő vádjaival. De most túl messzire ment. Attól tartok, nem hagyhatom, hogy ezek a vádak válasz nélkül maradjanak - mondta magabiztosan, ám alaposan leizzadva.
- Ne bajlódjon hazugságokkal és tagadással - mondta Gaspar. Zsebébe nyúlt és előhúzott egy kis adatcsipet. Aktiválta és egy halvány hologram ugrott elő a padlón, kettejük között. Még ha szemcsés is volt, és időnként életlen, a rajta látható férfi egyértelműen a gallentei diplomáciai attasét, Niedanai Naine-t és a Ati Mittuchi őrnagyot, a CDB Vállalat alkalmazottját ábrázolta. Látszólag egy bárban vagy étteremben beszélgettek csendesen.
- Szeretné, hogy hangot is adjak rá? - kérdezte Gaspar. - Nem túl kellemes, ahogy mindenféle érdekes ügyekről fecseg, amik elvileg titoknak minősülnek. Egy egész halom ilyen hologrammom van. - Naine térde összecsuklott, mint valami részeg ember. Majd egy pillanatra elgondolkodott rajta, hogy megpróbál kiszabadulni a fölé tornyosuló amarrok acélszorításából, de végül meggondolta magát.
- A sorsa a kezemben van, kedves Niedanai - jelentette ki végül Gaspar.
- Mi keltette fel a gyanúját? - nyögte ki végül szánalmasan Naine. Már nem látta értelmét tagadni a dolgot. Nyilvánvalóan levert volt, ahogy kis világa beomlani látszott.
- Hú! Maga sokkal inkább caldari, mint a legtöbb általam ismert. Gyakorlatilag ordít magáról, hogy az ő kémük - válaszolta Gaspar. - Csupán egy megerősítésre volt szükségem, amit nemrég meg is kaptam egy jove kapcsolatomtól. Tudja, mit kellett fizetnem a bizonyítékért? Tudja, mennyit ér maga a jove-oknak? - gúnyolódott Gaspar. Naine megrázta a fejét.
- Egy követ. Egy közepes méretű követ Gallente Prime-ról. Nem valami különlegeset, csak... egy mezei követ. Hát nem tartja ezt viccesnek? - Naine eddigre már láthatóan remegett, teste ernyedten lógott az amarr őrök között. Gaspar folytatta.
- De végülis úgy tudom, ez az általános ár a caldari kémekért cserébe: egy közepes méretű kő Gallente Prime-ról. Különös, nem gondolja? Ha engem kérdez, szerintem a jove-ok egy kísérletet végeznek. Hogy vajon több caldari kém van a Gallentei Szövetségben, avagy több közepes méretű kő Gallente Prime-on? Nem tudom, egy nap talán majd a Jove Birodalomba kell majd látogatnunk, ha látni akarjuk ősi bolygónkat. - Gaspar felkacagott a gondolatra.
- Mit tesz velem ezután? - suttogta Naine.
- Eladom magát az amarroknak - mondta hűvösen Gaspar. - Á, ne aggódjon, gondját viselik majd, egy jobb rabszolga-ültetvényre küldik majd. Úgy hallottam, nem olyan nehéz ott a munka, miután hozzászokik a hőséghez. Úgy tudom, van egy szóvivő is, olyasmi, mint a szövetség vezetője. Biztos vagyok benne, hogy ha jól használja azt, amit ma tőlem tanult, hamar sikerülni fog feltornásznia magát a ranglétrán. És addigis ne feledje, játékos munka. Vigyétek el, fiúk. - Az amarrok az ajtó felé kezdték rángatni Naine-t.
- Várjon, várjon! - zokogott Naile. - Csak egy kérdésre válaszoljon még. Hogy sikerült a caldari üzlet?
Gaspar intésére az őrök megálltak. Majd előhúzta zsebéből az azonosító csipet és Naine lába elé hajította.
A két őr kirángatta a nyöszörgő férfit a szobából
- Az a csip hamisítvány, Mr. Naine. Pont, mint maga - mondta Gaspar. - Az egész csak egy csel volt, Sed-Innad kormányzóval közös trükkünk. Rávette a caldariakat, hogy engedjenek 15%-ot az árból, részesedést kapok a profitból és a saját üzletem a gallentei gyártmányú űrhajó fúvókákkal simán átment, míg riválisaim valami teljesen mással voltak elfoglalva. Úgy vélem, Mittuchi őrnagy igen elégedett önmagával, hogy sikerült „túllicitálnia” a caladri letapogatóimat, én viszont nem vagyok biztos benne, hogy a felettesei is azok lesznek, amikor rájönnek, hogy soha nem vettem egyet sem az Yria bázison. Ez történik olyankor, amikor amatőr üzletkötőket küldenek, hogy elvégezzék a férfimunkát. Viszont látásra, Mr. Naine. - A két őr kirángatta a nyöszörgő férfit a szobából.
Gaspar az íróasztala előtt ült, töltött magának egy erős italt, majd lefuttatott rajta egy DNS drogtesztet, mielőtt belekortyolt. Végiggondolta a nap eseményeit. A fúvókaüzlet önmagában egy kellemes 200%-os profitot hozott, az Upper Debyl eladásából és a caldari üzletből kapott részesedése sem volt túl szegényes. Bekapcsolta hordozható számítógépét és átolvasta naplóját, beírt néhány jegyzetet és napirendjének következő pontján kezdett gondolkodni. Kapcsolatot létesített az állomás irányító irodájával.
- Holnap reggel 7 órára kérek ébresztést - mondta a recepciósnak, órájára pillantva. - És leszólna a hangár karbantartóknak, hogy legyen a hajóm reggel 8-ra indulásra készen?
- Igen, uram. További kellemes estét - válaszolta a recepciós. Gaspar hátradőlt a székben és ismét kortyolt egyet.
Holnap a Hrokkur állomás jön, azokkal a sunyi Krusalokkal és a csempészáruikkal. Azután pedig... Nos, ne vesztegessük a mai napot a jövőn való gondolkodással. Ráérek akkor foglalkozni vele, ha már ott leszek, mint mindig gondolta Gaspar. A tükörben tisztelgett magának, felhajtotta italjának maradékát majd lefeküdt aludni.
Az eredeti mű
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése