Delve régió - 05K-Y6 csillagkép
1B-VKF rendszer
- Hányszor kell még elszúrnia a kölyöknek, - kezdte Vince, kezében a két szénné égett elektromos kapcsolóval nyomatékosítva szavait, - mielőtt ráébrednél, hogy egyszerűen képtelen ezt kezelni?
Téa hajthatatlan maradt. - Nem gondoltál még arra, hogy a probléma esetleg a tanítási módoddal lehet? Sokkal okosabb, mint azt te hajlandó lennél elfogadni.
Vince vicsorgott. - Nézd, nem viccelek, valaki meg fog sérülni, ha a dolgok...
A belső kommunikációs rendszerből jövő kiáltás szakította félbe a két testvér civakodását. - Sikerült megtalálnotok a problémát?
- A zsenikölyöknek köszönhetően egy kondenzátor rosszul lett beszerelve - válaszolta Vince. - Ki kellett cserélnem egy csomó kábelt és kifogytunk a tartalék foglalatokból.
- Hát ez igazán nemes volt tőled, hogy egyből őt hibáztatod - tiltakozott Téa. - Néha hihetetlenül tudsz viselkedni!
- Téa, elég - szakította félbe a hang. - Elől van rád szükségem. Küldd a kölyköt a csörlő vezérlőjéhez, mielőtt feljönnél.
Bosszankodva nézett Vince-re.
- Hallottad a parancsnokot - mondta önelégült vigyorral. - Kivételesen menj oda, ahol hasznossá tudod tenni magad.
- Vince, hagyd a foglalatokat, csak cseréld ki a kábeleket - folytatta a hangszóró. - Miután végeztél, pattanj egy túlélő ruhába. Egy csatacirkáló robbant fel odakinn és ha maradt belőle valami, az jól jönne. Körülbelül öt perced van.
- Igenis, uram - mondta gúnyosan Vince, majd letérdelt és letépte a válaszfalról a vezérlő panelt. Hangos csattanással ért földet, miközben ő már egy gázhegesztő felé nyúlt.
Téa elviharzott mellőle. - Csak egyetlen egyszer egy kibaszott kis együttérzést mutatnál.
A férfi arca elé eresztett egy hegesztő maszkot. - Ne gyűlölj, csak mert igazam van - motyogta, miközben szikrák kezdtek pattogni a fém járórácsra.
Téa már hozzászokott a Retford büdös elegyéhez. Az újrahasznosított levegő penész, izzadtság és gépzsír szagától volt terhes. Pislogó lámpák világították meg a plafonon kígyózó csöveket és válaszfalak vájatait, amerre csak ment a hajó keskeny folyosóin. Valószínűleg bekötött szemmel is ment volna neki. A kis legénység többi tagjához hasonlóan ezek a fém katakombák számára is évek óta jelentették az otthont, amire a caldari társadalomban töltött, csak kicsivel rosszabb életét cserélte le.
- Gear? - kérdezte, miközben egy kis létrán leereszkedett.
A szűk szobán végignézve már tudta, hogy a fiú itt van. A hidat leszámítva egyetlen másik helyiségből sem nyílt kilátás az űrre. Ez volt az egyetlen hely a Retfordon ahol legalább egy kis időre nyugalomra lehetett találni.
Egy apró cipő orra nyúlt előre a terem egyetlen asztalától. Téa leguggolt, hogy alá nézhessen. - Szeva! - mondta. - Mit csinálsz idelenn?
Gear felhúzott térdekkel ült, kezeivel átkulcsolta azokat, mogyoróbarna szemeiből levertség sugárzott. A nő az asztal alá húzódott és leült mellé a padlóra.
- Nem mindig könnyű a tanulás - mondta lágyan.
A fiú felnézett, kezeivel mutogatni kezdett: Úgy csináltam mindent, ahogy mondta!
- Ugyan, én hiszek neked! - mondta az együttérzéstől összeszorult szívvel. - Vince időnként hanyag. Nem ő a legjobb oktató...
Gear kezei idegesen megmozdultak. Ő egy faszfej! És beszélt Jonas kapitánynak a hibámról!
- Jonas kapitány nem dühös rád - mondta, azzal előrehajolt és kezét lágyan a fiú arcára tette. A nő sápadt bőre élesen elütött a gyerek olajos árnyalatától. - Valójában ismét a segítségedre van szüksége a csörlőnél.
Semmi mást nem csinálok itt, csak a csörlőt kezelem, intett Gear. Vince nem hagyja, hogy bármi mást csináljak.
- Lesz rá lehetőséged - mondta, miközben vastag hajtincseket söpört félre a fiú homlokáról. - Mindenkinek van. De te vagy a legjobb csörlőkezelő a hajón - még Jonas kapitánynál is.
Gear vállat vont. Nem nehéz, ha hozzászokik az ember.
- Tudod, a kapitány úgy gondolja, hogy felrobbant a közelben egy csatacirkáló...
Komolyan? Szemei felragyogtak. Egy csatacirkáló?
- Igen, - mosolygott a nő. - De csak egyféleképpen tudunk megbizonyosodni róla! - A fiú kimászott az asztal alól és eltűnt a létrán.
Már három éve, gondolta Jonas. És semmivel sem vagyok közelebb a gazdagsághoz, mint amikor a felszínen voltam. Megmasszírozta a halántékát és az előtte heverő tervrajzon lévő sárga jelzéseket figyelte. Mindegyik egy olyan alkatrészt jelzett, ami vagy hibásan működött, vagy a teljes leállás veszélyével fenyegetett. A Retford egy beteg csillaghajó volt, amire már ráfért volna egy nagyjavítás. De honnan szerezzek rá pénzt? gondolta Jonas, miközben azon dühöngött, milyen sokáig tart Téa-nak a „hídra” érni, ami ezen a fregatton nem volt sokkal több, mint egy szűk szoba előre nyíló ablakkal és két kényelmetlen székkel. Ez a repülő szarzsák a teljes vagyonom, a legénységem meg két istenverte menekült és egy beszélni sem tudó tízéves kölyök. Undorodva becsukta a tervrajzot és átváltott az érzékelőre. Egy villogó jelzés jelezte a csatacirkáló felrobbanásának körülbelüli helyét. Legalább egészséges vagyok, gondolta, mikor kinyílt mögötte az ajtó. Legalábbis egyelőre.
- Mi tartott ilyen sokáig? - motyogta.
- Próbáltam rendbe hozni, amit a seggfej bátyám elbarmolt - válaszolt Téa, miközben a mellette lévő ülésre telepedett. - Az Isten szerelmére, Gear csak egy gyerek, nem kellett volna Vince-nek olyan durvának lennie.
- Csak félig van igazad - mondta Jonas, miközben leállította a hajó nem létfontosságú rendszereit, hogy energiát irányíthasson az ugróhajtóműbe. - Gear csak egy gyerek, de Vince az egyetlen, aki az én hajómon keletkező károkat javítja.
Téa kezei vadul mozogtak a vezérlők körül. - A robbanást nagyjából hét AU-ra sikerült bemérnem - mondta elpirulva. - És kilencvenkilenc százalékos bizonyossággal tudjuk kiszámolni a szétrepült darabok lehetséges útvonalát.
- Kilencvenkilenc? Biztosan nem számoltad el magad?
A nő felegyenesedett és nagy levegőt vett. - Jonas, szeretnélek megkérni, hogy a következő roncsból szerzett bevételünket a hangja visszaszerzéséhez szükséges műtétre fordítsuk. Mielőtt feldühödsz, hagy magyarázzam el...
- Téa, amit te csinálsz a saját részeddel, az a te dolgod, én azonban óva intelek attól, hogy másoknak megmondd, mit tegyenek a sajátjukkal.
- De annyi lehetőség rejlik benne! Gondolj csak bele, mennyit segíthetne nekünk, ha tudna...
- Egészen addig csak teher, amíg ennek ellenkezőjét nem bizonyítja, vagy ki nem tudom dobni valahol, ahol szerintem nem ölik meg. Pont. Most pedig, pontosak ezek a koordináták, bagy nem?
- Ti pasik mind seggfejek vagytok, mindannyian...
- Téa!
- Igen. - Majdnem elsírta magát. - Kilencvenkilenc, mert a visszajátszáson nem látszik a vöröseltolódás.
- És ez mit jelent?
A nő felé fordította zöld szemeit és rámeredt. Pont elég fény volt a hídon, hogy kiemelje a jobb szemgödre mentén futó mély sebet.
- Ez azt jelenti, hogy a jutalma egy helyben álldogált, amikor felrobbant, kapitány.
Egy általános pályafutás során a hulladékmentésnek volt a legrosszabb veszély/jutalom aránya az űrhivatások között. Egyetlen előnye az volt, hogy ezt lehetett a legolcsóbban fenntartani, mivel csak egy működőképes űrhajóra és egy vágó csörlősorra volt szükség, ami a Retford esetében többe került, mint maga a hajó. Azonban, ami a sikert illeti, egy űrhajó felrobbanása után ép tárgyak kimentésére irányuló, jövedelmező expedíció statisztikai valószínűsége vetekedett a villámbecsapódás helyének és idejének megjóslásával.
Előszöris, egy hajónak az érzékelők hatósugarán belül kellett felrobbannia. Ezután meg kellett találni és be kellett fogni a szétrepülő roncsokat, anélkül, hogy a kimentők annak útjába kerüljenek. Ezután jött a fő mentési művelet, melynek keretében a hajó csörlőjével, vagy rosszabb esetben túlélő ruhában, a roncsra menve kézi lézervágóval át kellett vágni a törmeléken. Végül pedig ott volt az a kihívás, hogy mindezt úgy vigyék véghez, hogy egyetlen más, Jonas által „versenytársnak” nevezett ellenséges hajó se vegye őket, ami esetleg rájuk bukkanhatott volna.
Mindezt a kockázatot kellett vállalni azért az apró reménysugárért, hogy valami - törvényes vagy törvénytelen, de - eladható dologhoz jussanak. A csillaghajók drága árucikkek voltak, és elég gyakran támadták meg őket és semmisültek meg ahhoz, hogy a roncsmentés életképes, bár kockázatos vállalkozás lehessen. Hogy pontosan mennyire volt életképes, az a tiszta szerencsén múlott, Jonas pedig melegen remélte, hogy továbbra is „jó” szerencséjük marad, miközben a Retford óvatosan megközelítette az amarr csatacirkáló bukfencező, szénné égett maradványait.
A szemük előtt lévő roncs több, mint kétszer akkora volt, mint a Retford; Téa megremegett, ahogy a jeges sír megtöltötte a látóteret. Óriási rudak, melyek korábban vastag páncéllemezeket tartottak, most elgörbülve, kettétörve gördültek végig a szemük előtt, ahogy az űrhajójuk teljesen lelassult. Nehéz volt elképzelni, hogy ez a kibelezett, fém tetem egykor egy hatalmas hadihajó lett volna; és még elképzelhetetlenebb volt az az erő, ami a széttépéséhez volt szükséges.
- Gear, legyél oly kedves és lassítsd le azt az izét - mondta Vince, és várakozás közben lecsökkentette a zsilip nyomását a kinti űréhez. Zöldes-fehér vonósugár csapott ki a csörlőből és a pörgő hajótestbe csapódott, fokozatosan lelassítva azt, míg végül teljesen le nem állt.
- Nem sok minden maradt belőle - motyogta Tea. - Úgy tűnik, egy Prophecy osztályú változat elülső felépítménye... de azok a burkolatszakadások mind belülről történtek.
Jonas még közelebb kormányozta a Retfordot, ügyesen fészkelve be a kis fregattot a roncs szélébe. A vágóeszközök és letapogatók immár elég közel voltak. - Bármikor nekikezdhetsz, Gear.
A zsilipből Vince remekül látta, ahogy a mechanikus karok kinyúlnak a csörlőből és a szétroncsolt burkolatot kezdik próbálgatni. A megmenthető részekről egy előzetes lista kezdett a sisakjába épített megjelenítőn pörögni, miközben Gear a bontást irányította.
- Csatacirkálóhoz képest elég fos eredmény - motyogta. - Hol vannak a jó cuccok?
Egy figyelmeztetés jelent meg a fő képernyőn. - Azta! - kiáltott fel Jonas. - Valami még mindig tartja a levegőt odabenn. Gear, vidd hátrébb a háti letapogatót néhány méterrel!
A Jonas előtti drótvázas kép összement. Egy nagy tároló ékelődött be a roncsba. - Vince, be tudsz oda jutni?
- Igen, de kelleni fog egy kis segítség...
Mielőtt befejezhette volna, Gear már bele is kezdett, hogy a vágólézerekkel leválasszon egy elég nagy darabot a roncsból, amin a titokzatos konténer átfért. Vince még utoljára ellenőrizte a háti rakétája üzemanyagszintjét, amint a mechanikus karok lehámozták a burkolat páncélzatának maradékát.
- Kinyitom a külső ajtókat - mondta Jonas. - Most jön a te műsorod.
Ahogy a raktér ajtaja félre csúszott, Vince kilépett a zsilipből az űrbe nyíló öbölbe. Előtte hevert a roncs, körülötte a fekete űr. Reflektorok pásztázták a csörlő által vágott lyuk széleit, Vince pedig azonnal felismerte odabenn egy lebegő hulla alakját. Szegény ördög, gondolta. De inkább ő, mint én. A konténer még mindig a cirkáló egykori padlórácsozatához volt rögzítve.
A ruháján lévő fúvókák segítségével Vince átsuhant a raktér szélét és a roncsot elválasztó szakadékon.
A több száz űrséta ellenére is megszédült egy rövid időre, ahogy az alatta lévő felület átadta magát a végtelen semminek. Óvatosan, hogy elkerülje a hevenyészett bejárat széleit, behúzta magát az odúba, a tároló mellé. A felszínén egy kis, átlátszó üvegtábla egyből felkeltette a figyelmét, így közelebb sodródott, hogy megnézze, mi is van benne.
- Mi a...? - kiáltott fel Vince, ahogy sisakját odanyomta. - Az ott egy...?
A vöröses-lila alak megmozdult és vércseppeket köhögött fel, amik az üveg alsó részéhez lebegtek. Vince hátrahőkölt, lézervágó felszerelése pedig átkígyózott a termen.
- Szent szar! Valaki van odabenn!
Jonas döbbenten pislogott. - Most viccelsz?
- Nem! A fenéket viccelek!
Ahogy a test abbahagyta a mozgást, egy férfi eldeformálódott fejének körvonala vált felismerhetővé. - Ó, apám - mondta elakadó lélegzettel Vince. - Elég szar állapotban van ez a faszi odabenn!
- Le tudod vágni a tárolót a rögzítéséről? - kérdezte Téa.
- Nem - mondta Vince, és hátrébb sodródott, hogy megvizsgálja az építmény alját. - A csörlő lézerei viszont letudják. Ha Gear elég jól tud vágni, az egész darabot be tudjuk vontatni.
- Rendben, gyere ki onnan - mondta Jonas. - Gear, gondolod, hogy menni fog?
A mikrofon kétszer kattant, a fiú pedig a nyitott üregbe irányította a csörlőt, miközben Vince biztonságos távolságba lebegett. Percekkel később a konténer és a környező padlólapok egy része már biztonságban pihent a raktérben. Amint bezáródtak a külső ajtók és ismét nyomás alá került a terület, Jonas és Téa rohantak be.
- Hogy lehet ezt kinyitni? - motyogott Jonas, kezével a tároló széleit tapogatva. Gear berohant a hangárba, kezében egy orvosi felszereléseket tartalmazó zsákkal.
- Várj egy percet - mondta Téa és a tároló mellé térdelt. - Már láttam ilyet korábban...
Vince leemelte a sisakját. - Az ő érdekében remélem, hogy gyorsan ki tudod nyitni.
- Lai Dai gyártotta ezeket - mondta, miközben a konténer oldalában pötyögött egy panelen. - Ez egy automatikus sürgősségi egység, amit főként csatamezők közelében használnak, sérült katonák ápolására, ezt viszont némileg módosították...
Téa megállt a mondat közepén, szemei tágra nyíltak a döbbenettől.
- Mi az? - kérdezte Jonas.
A nő idegesen hátra nézett a válla felett, Gear-re. - Drágám, állj egy kicsit hátrébb, rendben? Ezt tényleg nem kéne látnod.
A fiú rosszallóan nézett rá, miközben Jonas átvette tőle az elsősegély-felszerelést. Vince megértette testvére jelét. - Hallottad, mit mondott, kölyök. Kifelé.
Gear az árnyékok közé húzódott a raktér kijárata közelében.
- Köszönöm - mondta csendesen. - Az áldozat... határozottan amarr.
- Hogyan tudod ebből megállapítani? - kérdezte Vince. - Biztos vagy benne?
- Igen - sóhajtotta. - Ha Gear rájön, hogy egy amarr van a fedélzeten, soha nem bocsátja meg nekem.
- Nos, - mondta Vince, és a kijárat felé nézett. - Te is tudod, hogy ez nem marad sokáig titokban, ugye?
Jonas kezdte elveszteni a türelmét. - Téa, ki tudod nyitni ezt a valamit, vagy...
Mindenki megriadt, ahogy a konténer kattant és sziszegni kezdett, és az ajtaja lassan kinyílt. Egy pucér, idősebb amarr férfi hevert odabenn, arca alig volt felismerhető. Vértócsa borította alatta a felszínt.
- A picsába - mondta Vince, ahogy félre fordult. - Jobban nézett ki lezárt fedél mellett.
- Nagyon gyenge a pulzusa - mondta Téa az áldozat nyakára tett ujjal. - Súlyos feji sérülés... biztosan belső vérzése is van a koponyájában.
- Itt nem tehetünk érte sok mindent - mondta Jonas egy pillantást vetve a hangár falán lévő konzolra. - Honnan jön ez a rengeteg vér?
- Hátulról, a fejéből... oldalra kell fordítanunk, hogy megnézhessük - mondta és óvatosan mindkét kezét az áldozat fülére tette. - Vince, tartsd így...
A három felnőtt erősen megfogta a férfit. - Háromra - mondta Jonas. - Tartsd erősen a fejét... egy... kettő... három!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése