Legendák születése
Életének első élménye egy fényes, fehér fénypont volt, melyet távoli, elfojtott suttogás követett. Egy pillanattal ezelőtt még csak tengernyi feketeség vette körül, most azonban érzékszerveiből információk hulláma árasztotta el öntudatra ébredt agyát. Egy új elme vette sorra az őt körülvevő világot: mellkasát, mely megemelkedett és lesüllyedt, és miközben a levegő ki-be áramlott tüdejébe; a nyál ízét és a torokizmok nyelés közbeni összehúzódását; kezeket, melyek parancsára ökölbe szorultak és elernyedtek; mindezek teljesen új élmények voltak a koporsóban született férfi számára.
Többször is pislogott hanyatt fekve, próbálva kitapogatni szűk börtönének határait. Néhány centire az arcától egy üveglap húzódott, melyből dühítő bizonytalansággal bámult egy tükörképet - saját tükörképét. Egy idősebb, ráncos, magas homlokú, ezüstszürke szemű, hegyes arccsontú férfi viszonozta zavart tekintetét.
Ki vagyok? kérdezte az elveszett lélek, miközben igyekezett felidézni egy emléket vagy utalást, bármit, ami bizarr létezésének értelmet adhatna. De semmit nem talált, a sötétség tengere uralta elméjét.
Ahogy megpróbálta felemelni vállait, egy orvosi eszköz ereszkedett le a fülke belsejéből és kékes fénnyel pásztázta végig a testét. Ekkor döbbent rá, hogy koponyája ágyához van rögzítve, és hogy a kapcsolatot egy a csontba ágyazott fémes aljzat biztosítja.
Egy kapszulás vagyok, döbbent rá, ahogy az üvegen át a magas plafont bámulta. Az egyik halhatatlan, de... mi történt velem? A műszer hunyorgó szeme előtt lebegett, mikor egy mesterséges női hang szólalt meg:
- Jó reggelt. Az életjelei kiválóak. Próbáljon lazítani, amíg megvizsgálom a halántéklebenye visszaállításának állapotát. Letapogatás...
Míg a központi fény a szemeire fókuszált, további sugarak vetültek az arcára. Majd egy bizsergő érzés a feje hátsó részén.
- Fel fogok tenni néhány kérdést - folytatta a hang. A mesterséges hangszín ellenére igen nyugtatónak találta. - Tudja, milyen nap van ma?
- Nem - válaszolta. - Hol vagyok?
A hang közömbös, de szelíd maradt. - Tudja, mi a neve?
Kétségbeesésében már majdnem nemmel válaszolt, mikor egy fényes villanás töltötte be az üvegen túli szobát, amit egy hangos, tompa, egész szobát megrázó puffanás követett. Ösztönei most először veszélyt jeleztek, érezte, ahogy szívverése felgyorsul.
- Jó reggelt. Az életjelei kiválóak - ismételte a géphang. - Próbáljon lazítani, amíg... Jó reggelt. Az életjelei...
A fölötte lebegő készülék felvillant, majd visszahúzódott az odújába. Rájött, hogy egy új arc figyelte őt az üveg túloldaláról, és hogy az idegen szemében lévő ragadozó tekintet elég ok arra, hogy nagyon féljen.
Egy sor mechanikus kattanás és sziszegés után a fülke fedele kitárult.
A fülke fölé egy kameraoptikát rejtettek, egyike annak a többszáznak, ami a csillaghajón volt. Az optikai adatok egyenesen a hajó pilótájának kibernetikus implantátumába futottak, mely a fülkében lévő férfiéhoz hasonlóan annak koponyájába volt ékelve. A hajón lévő feldolgozó egységeknek és agykérgének óriási számolóerejének köszönhetően az adatokat látható képpé alakították, így annak ellenére „láthatta” az eseményeket, hogy valójában többszáz méterre volt a teremtől.
Borzalmas események rajzolódtak ki előtte: egy merénylő feljutott a hajóra, bezárta magát a raktérbe, idő előtt aktiválta a Klón Újraélesztő Egységet, és csupán pillanatok választották el attól, hogy meggyilkolja a Teológiai Tanács történetének legfontosabb tagját.
A pilótát adatokkal ellátó kibernetikus implantátum a hajót gyakorlatilag saját fizikai testének részévé tette. Csupán akarnia kellett, hogy a hajó mozgásba lendüljön, és biokémiai jelei digitális utasításokká alakultak, melyeket automatizált rendszerek vagy a többszáz fős legénység azonnal végrehajtottak. Az ember és gép ezen egyesülése miatt a hajó olyan gyorsan volt képes reagálni, amilyen gyorsan a pilóta tudott gondolkodni - de csak akkor, ha tudta, hogyan cselekedjen. Egészen mostanáig elképzelhetetlen volt, hogy a fedélzetre szabotőr jusson.
A pilóta csatornát nyitott a cirkáló szubtéri kommunikációs egységével, miközben tehetetlenül nézte, ahogy a merénylő a klónozó egységhez lép és Falek Grange klónjával gúnyolódik.
- Victor Nagyúr, vészhelyzet van - mondta a pilóta.
- Thornsson hadnagy - válaszolt a rideg hang fényévek távolából. - Folytassa.
- Elmenekültünk Karsoth erői elől és túléltünk egy Szövetségi támadást - mondta a pilóta. - De egy merénylő van a fedélzeten, és...
Vércseppek fröccsentek szét a teremben, ahogy a támadó ökölbe szorított, fémborítású ökle Falek Grange arcába csapódott. A pilóta összpontosítása megtört.
Az idős férfi fizikai megjelenésétől függetlenül Falek Grange alig volt idősebb, mint öt perc. Testének minden sejtje az eredeti férfiénak másolata volt, aki mostanra már majdnem negyven perce halott volt. Bár a klón agya tartalmazott olyan mesterséges életekből leszűrt ismereteket, amiket egy ilyen idős embernek ismernie kellett, Falek személyisége és személyes tapaszalatai hiányoztak. Egy ilyen állapotban felébredő személy rendelkezik ismeretekkel, de fogalma sincs, hogy miért rendelkezik ezekkel.
Pontatlan lenne „amnéziának” hívni ezt az állapotot, mivel ez a kifejezés arra utal, hogy korábban volt egy emlék, amit elvesztett. Ez sokkal rosszabb volt annál. Falek Grangenek nem voltak emlékei. Innentől kezdve minden tapasztalat egyszerre tűnik számára teljesen újnak és ugyanakkor furcsán ismerősnek.
A most átélt szörnyű erőszakban azonban semmi ismerős nem volt számára. A támadó minden egyes ütése után érezte, ahogy felszakad a bőre és törik a csontja. A merénylő minden ütésnél ügyelt, hogy azzal a lehető legtöbb fájdalmat okozza; és mikor Falek már úgy érezte, hogy kezdi elveszteni az eszméletét, a támadó utasította a klónozó egységet, hogy annyi adrenalint fecskendezzen a szervezetébe, ami eszméleténél tartja. Mivel feje még mindig az idegi interfészhez csatlakozott, karjai pedig a fülke falához voltak rögzítve, Falek képtelen volt megvédeni magát.
Mikor egy pillanatra megszűnt a fájdalom és a zsibbasztó zavarodottsága, egyetlen könyörgő kérdést nyögött ki:
- Miért...?
A merénylő - egy sokkal fiatalabb, Falekhez hasonló vonású férfi - levette a kesztyűit vastag, kérges kezeiről. Mintha csak imádkozna, csukott szemmel, egy ismeretlen nyelven szavakat mormolt.
Majd kezeit a Falek szemgödre és állkapcsa közti mély, szimmetrikus sebbe nyomta.
- Istentelen vadállat! - dühöngött Thornsson, miközben Falek gyötrődését figyelte. - A támadó egy szövetségi.
- Be kell zárnia a klónozó egységbe - válaszolt Victor. - Ha kell, erőszakkal is...
- Nem tudom! Lebénította az ajtót - a legénységem nem tud bejutni.
A merénylő felemelte két, véráztatta kezét, mintha felajánlást tenne, majd leeresztette, hogy a vörös folyadék a szájába csepeghessen.
- Semmit nem tudnak tenni? - esedezett Victor.
- Már mindennel próbálkoztak, hogy betörjenek - válaszolt a pilóta. - Nincs a fedélzeten olyan robbanóanyag, ami képes lenne átszakítani...
Egy pillanatra elgondolkodott, majd hozzátette:
- Kivéve...
- Nagy kár, hogy soha nem ismerheted meg a bűneidet - mondta a merénylő, miközben a véres klónozó egység vezérlőjét állítgatta. - Túl sok van belőlük ahhoz, hogy a hátralevő rövid időben mindet felsoroljam.
Falek Grange felzokogott volna, ha tudott volna; szemei megdagadtak, ahogy teste arcának sérült részeihez irányította a vért. A fizikai fájdalom azonban semmivel sem volt gyötrelmesebb, mint az a lelki kín, hogy nem tudta, kiérdemelte-e ezt a kegyetlen sorsot.
Remegés futott végig megtört testén, ahogy az implantátumát a klónozó egységgel összekötő toldat visszahúzódott a koponyájából.
- A mesterem ítéletet hoztak maga fölött - folytatta a merénylő. Egyik kezét végighúzta Falek eltorzult arcától a nyakáig. - És az én tisztem őt szolgálni.
Szabad kezével egy kis jogart tartott. Falek érezte a nyaka körül megfeszülő ujjakat, és visszasírta azt az ürességet, amit az előtt érzett, hogy a suttogások visszahozták az életbe.
- Ez mindörökre megszabadítja Új Édent magától.
- A klónjaik megsemmisültek, mint mindenki másé is - figyelmeztette Victor. - Tudja, hogy ez mit jelent!
- Én benne hiszek, nagyuram - mondta Thornsson, és nagyot nyelt, ahogy a merénylő a nyakánál fogva felhúzta Faleket és a feje mögé helyezte a jogart. Ő pedig ebben a férfiban hitt.
Thornsson hadnagy egy gondolattal aktiválta a hajó önmegsemmisítőjét.
- Csak ennyit tehetek, hogy megmentsem - mondta, amint a merénylő lenyomta Falek csupasz koponyájának hátsó részét. - Mondja meg neki, hogy az ő dicsőségéért tettem...
- Már tudja, barátom - válaszolta Victor.
Faleknek nem sok ideje volt, hogy sikítson, mikor az elektromosan töltött jogar émelyítő fehér és vörös villanások kíséretében egy pillanatra hozzáért az implantátum csatlakozójához. Ahogy a környező szövet a fémmel együtt párologni kezdett, a klónozó egység teteje lezárult, megszabadítva Faleket a jogartól és a merénylő fojtogató markától is. Ahogy eszméletlenül hátrarogyott a fülkében, annak teteje teljesen lezárt és légmentesen lezárt. Az utolsó dolog, amit a dühös merénylő látott, egy megerősített, robbanásbiztos pajzs, ami körülvette a klónozó egységet, melyben áldozata még lélegzett.
Thornsson hadnagy Prophecy osztályú csatacirkálóját egy aneutronikus fúziós reaktor működtette, ami mágneses tárolómezők segítségével irányította a meghajtáshoz használt plazma áramlását. Amikor ezek a mezők megszűnnek, a plazma belül szóródik szét és elpusztítja a körülötte lévő struktúrákat is.
Ez a hajó elsődleges önmegsemmisítő berendezése is.
Thornsson hadnagy feláldozta saját magát és legénységét egy kétségbeesett kísérlet során, hogy megmentse Falek Grange életét. Normális körülmények között egy hatvan másodperces visszaszámlálás után kapcsolnak le a mezőt vezérlő biztonsági berendezések, most ez korábban történt, megakadályozandó, hogy bárki is elhagyhassa a hajót. Abban a pillanatban, amikor a robbanásbiztos pajzsok a helyükre kerültek a klónozó egység körül, a tárolómezők megszűntek, a gépteremben lévő plazma pedig megkezdte környezete elhamvasztását. Másodpercek alatt elérte a fúziós reaktort is.
Az ezt követő robbanás ketté szakította a hajót és eltörölte az elülső szerkezet felé vezető szinteket. Iszonyatos sebességű, szuperforró roncsdarabok lyuggatták szét a hajó minden megmaradt részét. A legénység gépteremhez legközelebb lévő tagjainak halála egy pillanat alatt bekövetkezett. Az elülső részeknél levőknek talán annyi idejük lehetett, hogy felfogják a dolog súlyát, de ennél nem sokkal több.
Falek Grange ugyanúgy élte át az eseményt, mint az ébredése előtti feketeséget. A robbanásbiztos pajzsok mögött a klónozó egység tovább működött és egyelőre életben tartotta. Egy fülkében lógva sodródott egy csillaghajó roncsai közt, akaratlanul is ragaszkodva egy létezéshez, melyből csupán a kínzásra és félholtra vertésre emlékezett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése