Az Igazságszérum
Mi lenne, ha az igazság csak egy homokszem lenne?
Egy homokszem, melyet addig mostunk, políroztunk, simítottunk és alakítottunk, míg végül egy apró, fényes ponttá nem vált, az Egyetemes Igazsággá?
Mi lenne, ha felvehetnénk ezt a homokszemet és egy könyvbe gyűjthetnénk? Úgy őriznénk a könyvet, mint saját életünket. Tudatunk hatalmával elzárnánk.
És mikor az igazság után vágyakozunk, kinyitnánk és hagynánk, hogy a homokszemek átcsapjanak rajtunk. Eláztatnánk vele magunkat és fényében fürdenénk.
De a könyv hibás. Több igazságot szerezhetünk belőle, mint amennyit kiérdemeltünk. És hamarosan üres oldalakat lapozgatnánk.
Így megkezdődik a keresés. Az igazság keresése; az igazságé, mely után epekedünk; az igazságé, mely az egyetlen értelmes dolog ebben az egyébként értelmetlen világban.
A keresés folytatódik, egyre csak tovább. Ezen egyetemes igazság utáni kutatás során minden megengedett. Megtanulunk hazudni és becsapni egymást a haladás reményében. De nem tapasztalunk sikert, sem bármiféle haladást.
Egy homokszem, melyet addig mostunk, políroztunk, simítottunk és alakítottunk, míg végül egy apró, fényes ponttá nem vált, az Egyetemes Igazsággá?
Mi lenne, ha felvehetnénk ezt a homokszemet és egy könyvbe gyűjthetnénk? Úgy őriznénk a könyvet, mint saját életünket. Tudatunk hatalmával elzárnánk.
És mikor az igazság után vágyakozunk, kinyitnánk és hagynánk, hogy a homokszemek átcsapjanak rajtunk. Eláztatnánk vele magunkat és fényében fürdenénk.
De a könyv hibás. Több igazságot szerezhetünk belőle, mint amennyit kiérdemeltünk. És hamarosan üres oldalakat lapozgatnánk.
Így megkezdődik a keresés. Az igazság keresése; az igazságé, mely után epekedünk; az igazságé, mely az egyetlen értelmes dolog ebben az egyébként értelmetlen világban.
A keresés folytatódik, egyre csak tovább. Ezen egyetemes igazság utáni kutatás során minden megengedett. Megtanulunk hazudni és becsapni egymást a haladás reményében. De nem tapasztalunk sikert, sem bármiféle haladást.
Helyettesítő igazságok árasztanak el minket, kreált igazságok, melyek egyetlen célja, hogy megnyugtassanak, lecsillapítsanak minket.
Az abszolút igazság elveszti jelentését. Nincs abszolút igazság, csak nagyobb és kisebb. Lealacsonyítottuk magunkat, elvesztettük képességünket, hogy megkülönböztessük egymástól a valóságot és az ámítást. Már nem ismerjük a helyes és a helytelen igazság közti különbséget. Csak az igazság érdekel minket, bármilyen formában, bármilyen álcában; korrupt, mocskos igazság, mindet akarjuk, mindre szükségünk van.
Így hát ez az igazság szabaddá tesz minket, mint bármely másik igazság. Talán ez a helyettesítő igazság is elég lehet? Lehetséges.
De amikor szolgaságba ejt minket ez a szabadság, akkor az már nem is szabadság. Ez a legrosszabb börtön.
Egy falak és láncok nélküli börtön. Nem szabadulhatunk, mert nem látjuk, mi köt gúsba.
Úgy beszélünk a szabadságról, mintha valami olyasmi lenne, ami után vágyakozni kell. Remélem, a valódi szabadság sosem talál ránk, mert akkor nem tudnánk, mit kezdjünk vele.
És mégis folytatjuk a keresést, mivel ez a kutatás életstílusunkká vált. Nem ismerünk más módot. Ezzé váltunk.
Csak remélhetjük, hogy a keresés sosem ér véget, hogy az Abszolút Igazság mindörökké rejtve marad. Mert ha a keresés véget ér, nekünk is végünk.
Akkor már nem leszünk más, csak por, homokszem az egyetemes hazugság partján. És talán, de csak talán, ez már meg is történt.
Az abszolút igazság elveszti jelentését. Nincs abszolút igazság, csak nagyobb és kisebb. Lealacsonyítottuk magunkat, elvesztettük képességünket, hogy megkülönböztessük egymástól a valóságot és az ámítást. Már nem ismerjük a helyes és a helytelen igazság közti különbséget. Csak az igazság érdekel minket, bármilyen formában, bármilyen álcában; korrupt, mocskos igazság, mindet akarjuk, mindre szükségünk van.
Így hát ez az igazság szabaddá tesz minket, mint bármely másik igazság. Talán ez a helyettesítő igazság is elég lehet? Lehetséges.
De amikor szolgaságba ejt minket ez a szabadság, akkor az már nem is szabadság. Ez a legrosszabb börtön.
Egy falak és láncok nélküli börtön. Nem szabadulhatunk, mert nem látjuk, mi köt gúsba.
Úgy beszélünk a szabadságról, mintha valami olyasmi lenne, ami után vágyakozni kell. Remélem, a valódi szabadság sosem talál ránk, mert akkor nem tudnánk, mit kezdjünk vele.
És mégis folytatjuk a keresést, mivel ez a kutatás életstílusunkká vált. Nem ismerünk más módot. Ezzé váltunk.
Csak remélhetjük, hogy a keresés sosem ér véget, hogy az Abszolút Igazság mindörökké rejtve marad. Mert ha a keresés véget ér, nekünk is végünk.
Akkor már nem leszünk más, csak por, homokszem az egyetemes hazugság partján. És talán, de csak talán, ez már meg is történt.
A mű szerzője Horda Hoje, egy Jove filantrópus, aki több, mint 300 évvel ezelőtt halt meg. Hoje meghaladta a korát, műveit pedig, melyek közt rejtélyes filozófiai szövegektől részletes tudományos cikkekig minden megtalálható, túlságosan bizarrnak és abszurdnak ítélték ahhoz, hogy bármiféle valós értéke lehessen. Élete során Hoje az ifjúság legértelmesebbjei közül sokaknak volt mentora, így például Ior Labronnak, a Tudatos Gondolkodás Társaságának alapítójának is. Hoje halála után követői lelkesen mutatták be műveit, mára pedig az egyik legalaposabb és legbefolyásosabb Jove gondolkodók közé sorolják.
Az eredeti mű
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése