Gallente-Caldari War: The Breakout

A Gallente-Caldari háború: A kitörés

A Nouvelle Rouvenor elleni támadást követően egy szélsőjobboldali vezetés ragadta magához a hatalmat a Gallentei Szövetségben és kemény válaszlépést szorgalmaztak: Caldari Prime bombázását és katonákkal annak elfoglalását. A Szövetség azon tagjai, akik az invázió helyett béketárgyalásokban látták a megoldást, nem mertek felszólalni, féltek, hogy gyávának, vagy akár még rosszabbnak, árulónak béllyegzik őket; a gallentei háborús gépezet csikorogva beindult.

Hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy a gallentei megszállás elkerülhetetlen, csak az idő volt kérdéses. Az újonnan alapított caldari kormány, a vállalati elnökök vezetésével egyáltalán nem jutott konszenzusra a megfelelő válaszlépés kérdésében. Ez a nézeteltérés, melynek következtében a Caldari Állam nem tudott egységes stratégiát követni, csupán a Feleszmélés Reggele után oldódott meg, amikoris a hat legkatonaibb beállítottságú vállalat közösen elűzte a többi CEO-t. A caldariak látták, hogy képtelenek megküzdeni a sokkal nagyobb Gallentei Szövetséggel Caldari Prime irányításáért. Ehelyett tervet dolgoztak ki, hogy evakuálják a bolygó caldari lakosságát.

A terv működéséhez a Caldari Tengerészetnek legalább egy egy hónapos ablakot kellett nyitnia; ez időre le kellett foglalniuk a gallentei flottát, valahol távol a bolygótól, hogy a kitelepítéshez összegyűjtött többezer civil és teherhajó biztonságosan dolgozhasson. A caldari főparancsnokság jól tudta, hogy flottájuk hatalmas túlerővel néz szembe, és a gallentei flotta sokkal jobban felszerelt, hitüket azonban előnyeikbe vetették: először is, a meglepetés ereje biztosan a segítségükre lesz a kezdeti időszakban; másodszor, a caldari személyzet vadsága, ahogy otthonukért és családjaikért harcolnak, a dolog nehezén átsegíti őket; és harmadszor, a Caldari Prime körül keringő gallentei hajók nagy, lomha dögök voltak, nem többek lövészplatformnál, amik ideálisak bolygó körüli bombázásra. A caldariak remélték, hogy kis méretű, gyors, egy pilótás vadászaikkal körberepkedhetik a gallentei hajókat.

Kétséges, hogy a fent temlített előnyök elegendőek lesznek-e a caldariak számára, azonban rendelkeztek még egy előnyről, amiről nem is tudtak. A Szövetségben hatalmon levő szélsőjobboldali párt egyre paranoiásabbá vált. Minden sötét sarokban összeesküvéseket láttak és elkezdték kirúgni a kabinet és katonaság jelentős személyeit, hogy kis tapasztalattal és még kevesebb kezdeményező készséggel rendelkező, lelkes talpnyalókat helyezzenek a helyeikre. Ennek eredményeképp a gallentei háborús törekvések teljes kudarcba fulladtak. És bár ez nem akadályozta meg teljesen a katonai műveleteket Caldari Prime körül és felszínén, a gallentei flotta és katonaság képtelenné vált bármilyen drasztikus változásra való reagálásra.

Így aránylag könnyen sikerült a caldari flottának átvennie a bolygó körüli zóna feletti irányítást és kiűznie a gallentei flottát. Még a legoptimistábbakat is meglepetésként érte az eredmény, és olyan gondolatok is felmerültek, hogy a flottának egészen Galente Prime-ig meg sem kéne állnia, és vissza kellene fizetnie a kölcsönt a gallenteieknek, azok szülőbolygójának bombázásával. A racionálisabban gondolkodók azonban tisztában voltak azzal, hogy lehetetlen feladat lenne számukra döntő csapást mérni az ellenséges flottára, valójában elég nehéz lesz védekezni ellenük, amikor majd visszatérnek hogy visszaszerezzék a Caldari Prime körülötti űrt. Így a további támadás helyett a caldari főtanács beindította evakuációs programját és hamarosan többmillió caldari hagyta el a bolygót, új otthont keresve.

Két hét telt el. A caldari lakosságnak több, mint fele még mindig a bolygón volt. Mindkét oldal tucatnyi felderítőhajót vetett be, hogy felderítse ellenfele erejét és szándékait. A caldariak számára egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a gallenteiek erőteljes támadásra készülnek Caldari Prime ellen, hogy kiűzzék őket és folytassák a bolygó katonai megszállását. Új tervre volt szükség. Napok teltek el, és kezdtek kétségbe esni; küszöbön állt a gallenteiek támadása.

Végül Yakiya Tovil-Toba, a caldariak egyik admirálisa vette kezébe a dolgok irányítását. A parancsnoksága alatt álló néhánytucat hajójával Gallente Prime-hoz ugrott. Mielőtt a döbbent gallenteiek reagálhattak volna, megtámadott és elpusztított néhány magányos gallentei hajót. Azonban hamar magukhoz tértek és Tovil-Toba admirális hamarosan menekülni kényszerült. Sikerült azonban megállítania a közeledő gallentei hajókat és visszavonulnia Floreau holdjára. A hajók abba hagyták az üldözésüket, hogy soraikat rendezzék és sebeiket nyalogassák. Másnap a két flotta ismét összecsapott. Tovil-Toba admirális ismét figyelemre méltó taktikai készégről tett tanúbizonyságot, és aránylag sértetlenül sikerült visszavonulnia. Tovil-Toba egy hétig játszotta ezt a macska-egér játékot, ha attól eltekintünk, hogy ő volt az egér. Végül már csak egy hajója maradt, egy súlyosan sérült vadászhordozó. Utolsó lehelletével Gallente Prime felszíne felé irányíttatta a hatalmas járművet.

A légkörbe lépve a hajó több égő darabra szakadt szét, mindenkit megölve a fedélzetén. A legnagyobb darabok azonban elérték a felszínt, az egyik pedig telibe találta Hueromont városát, ezreket ölve meg. Tovil-Toba admirális és legénysége feláldozta magát azért, hogy további milliók menekülhessenek el. Ezen tettéért nemzeti hőssé nyilvánították, és a caldari gyermekek az elsők között tanítják meg az ő nevét.

A Hueromont Incidens keltette zavargások, ahogy arra számítani lehetett, megdöntötték a Szövetségi kormányt és egy új foglalta el helyüket, ami jobban odafigyelt a békét kívánók szavára. Az a hét, amit Tovil-Toba szerzett, és a nyomában ébredező új kormány körüli zűrzavar elegendő időt biztosított a caldariaknak, hogy befejezhessék Caldari Prime kiürítését. Csupán egy kis fegyveres csoport maradt hátra, gerilla harcot folytatni.

Az ember azt hinné, hogy ezután béke következett, de nem így történt. A Gallentei Szövetség egy nagyobb frakciója nem volt hajlandó sem megbocsátani, sem elfelejteni a Nouvelle Rouvenort vagy Hueromontot, a caldariak pedig, vérszemet kapva sikerüktől, és a kis méretű, egy pilótás vadászokba vetett hitüktől arról álmodtak, hogy egy nap majd visszatérnek szülőbolygójukra. A háború még évekig dúlt, és a Kitörés utáni néhány döbbenetes katonai győzelem hamarosan arra ösztönözte a gallenteieket, hogy a jól képzett, egy pilótás vadászok ellen, melyek a caldari győzelmek kulcsát jelentették, megfelelő védelmet találjanak.


Az eredeti mű