Leech Capital

Vállalkozási pióca

Az űripar egyre inkább bekerül EVE lakóinak látóterébe. Néhány évtizeddel ezelőtt még csak egy maroknyi ember számára biztosított megélhetést, mára azonban ez a szám sok tíz- vagy százezerre emelkedett. MInden nap új társaságok alakulnak a világ minden pontján; társaságok, amik arról álmodnak, hogy viharos gyorsasággal elfoglalják az űrt. Egy ilyen átlagos társaság a DioCore is.

DioCore, melyet nagyjából öt éve alapított egy testvérpár, jóideig pénz, személyzet vagy jövő nélküli cég volt. A testvérek azonban nem maradtak tétlenek - tapasztalatot gyűjtöttek az űrhajók irányítása és az emberekkel való bánásmód terén, és fontos kapcsolatokat építettek ki. DioCore fő tevékenységi köre a tervrajzkutatás volt. Az alapítóknak rengeteg forradalmi ötlete volt a drónokkal kapcsolatban, és szerették volna ezeket az ötleteket tervrajzok formájába önteni.

Végül sikerült magukra vonniuk a MindChill, egy gallentei vállalkozásitőke-befektető vállalat figyelmét, mely kezdő űrtársaságokra specializálódott. Az ő támogatásukkal DioCore sikeresen megkezdte működését és felállították első kutató állomásukat, majd később még másik kettőt is. A MindChill pénzével a testvérek úgy érezték, már nyeregben vannak. Az első néhány tervrajz igen ígéretesnek tűnt, azonban nem lett belőlük semmi kézzel fogható. A támogatás elmaradása pedig a vállalat létét kezdte veszélyeztetni. A testvérek azonban továbbra sem adták fel, mert tudták, hogy az áttörést jelentő projekt már a közelben van. Ez fel is keltette egy reménybeli - igen nagy - lehetséges vásáról érdeklődését, a DioCore igazgatóinak pedig sikerült néhányukkal egyezséget kötniük, azzal a feltétellel, hogy DioCore az ő tervrajzukat fejezi be leghamarabb.

Míg a társaság tőkét keresett az üzlet nyélbe ütéséig hátra lévő időszakra, mások a háttérben sötét tervekett szövögettek. A társasággal való korábbi együttműködésük eredményeképpen a MindChill tökéletesen tisztában volt a DioCore problémáival, és elvállalta, hogy biztosítja számára a szükséges pénzt. Minden jónak látszott, és a részvényesek is megnyugodtak. Több hét is eltelt, DioCore igazgatói pedig egyre inkább erőltették a MindChill-t, hogy fizesse ki a beígért támogatást. Ők azt válaszolták, hogy egyelőre komolyabb üzlettel foglalkoznak, és hamarosan kifizetik őket is. Valódi szándékuk azonban sokkal sötétebb és kizsákmányolóbb volt. Olyan pletykák láttak napvilágot, miszerint DioCore-nak pénzügyi nehézségei támadtak. Több befektető is ki akart lépni, a színfalak mögött pedig a MindChill felvásárolta a vállalat részvényeit. Minél tovább halogatta előbbi a támogatás kifizetését, annál jobb helyzetbe kerültek a cég felvásárlásában. DioCore központjában rendkívüli ülést hívtak össze, hogy a helyzet végére járjanak, és ekkor derült fény támogatójuk valódi szándékára. Most, hogy a csőd szélére kerültek, MindChill olyan ajánlatot tett nekik, amit nem utasíthattak vissza. A MindChill kezébe került a vállalat többsége egy olyan kis összegért, mellyel éppen be tudták fejezni a kutatási projektet és nyélbe üthették a drón üzletet, a profit nagy részét pedig lekaszálták. DioCore nem adta fel ilyen könnyen, így az igazgatók egy tervet eszeltek ki. Most, hogy MindChill ajánlata ilyen alacsonnyá vált, már könnyű volt annyi tőkét összeszedni, amivel szembe szállhattak velük. Egy magánbefektető a DioCore igazgatóinak támogatásával egy alternatív ajánlattal állt elő. Ez az új üzlet a társaságon belül tartotta volna a részvényeket, ugyanakkor az alacsony árak miatt felhígította volna MindChill részesedését.

Ezzel azonban még nem oldódtak meg a problémák, mivel DioCore igazgatósági tanácsának a két ajánlat között kellett dönteniük. A baj abból adódott, hogy a tanácsnak tagja volt Jon Mondo is, egy híres gallentei vállalkozásitőke-befektető a MindChill részéről. Mondo szorgosan gyűjtögette a tanács tagjainak szavazatát a saját megoldása mellett, és senki nem tudhatta, melyik kerül ki végül győztesen. Ez nagy feszültséget eredményezett, és a DioCore-ért folyó harc veszélyes szintre emelkedett. Zsoldosokat fogadtak, hogy a lehetséges szabotázsok ellen védjék DioCore főbb létesítményeit, az igazgatók pedig csak erős vadászkísérettel és testőrséggel utaztak a rendszerek között. Ekkor már minden szavazatnak nagyobb volt az ára, mint az azt adó személy élete. A tanácsülést végül DioCore központjában tartották meg, erős katonai biztosítás mellett. A szavazás eredménye szoros volt, 5-6 arányban döntöttek végül a magánbefektető mellett, így a vállalat végre megszabadult a felvásárlás veszélyétől.

Három hónap telt el, és fejlett drón termékeikben egy aranybányára bukkantak. Mára DioCore egy tekintélyes társaság, részvényeit pedig stabil, hosszú távú befektetésnek tekintik a piacon.


Az eredeti mű