Loser

Vesztes

Victor Sistré lustán figyelte a Manatirid állomás körüli forgalmat a radaron. A teherszállítók nagy része gallentei volt, a rendőrségi járművek nagy része azonban az Amarr Birodalomból származott. Manatirid állomás azon kevés amarr rendszerek egyikében állt, melyek a gallentei űr közelében helyezkedtek el. Victort vállalata küldte ide azzal a feladattal, hogy ritka ásványokat keressen a pajzsgyártáshoz.

Egy hajó lépett ki az állomás dokkjából. Azonnal észre vette a radaron feltűnő ellenséges jelzést. A hajó a Jaasinen Rt. egyik tagjáé volt, ami a Canout vállalat, Victor munkáltatójának riválisa volt. Háborúban álltak egymással, a vita tárgya egy jelen helyüktől messze lévő naprendszer volt. Még ha az amarr rendszer egy törvényt betartató rendszer lett is volna, a tény, hogy a két vállalat hivatalosan is háborúban állt egymással, azt jelentette, hogy szabad préda volt a gyorsan közeledő Jaasinen fregatt számára.

Victor, mivel nem állt szándékában összecsapni a caldari fregattal ebben a könnyű hajóban, gyorsan aktiválta a warp meghajtót. Azonban mielőtt kiválaszthatta volna úticélját, észrevette, hogy ellenfele zavarni kezdte hajója műszereit, ezzel megakadályozta az elugrását. Elfordította hajóját a caldari járműtől, ami még mindig jó 10 kilóméterre volt tőle. Fedélzeti számítógépe két rakéta kilövését érzékelte, a becsapódásukig azonban még mindig volt pár másodperce. Eközben aktiválta az ellen-zavaró egységét - a caldari hajó zavarójának erejét figyelembe véve azonban így is szüksége volt egy teljes percre ahhoz, hogy elugorhasson. Victor búsan gondolt jól felfegyverzett Incursus fregattjára.

Nem sokkal a két caldari rakéta becsapódása előtt kilőtt két csalit, melyek a legjobb védelmet jelentették számára, remélve, hogy ezzel átveri a rakétákat. Az egyiket sikerült robbanásra bírni a hajó burkolatától távol, a másikat azonban nem; az Victor hajójába csapódott. A pajzs a sérülés nagy részét elnyelte, de a rakétának ennek ellenére is sikerült átütnie a hajó páncélozott burkolatát.

Két újabb rakéta indult a caldari hajóból, Victor pedig eltöprengett, vajon még mennyi áll a másik kapítány rendelkezésére. Ő már ellőtte a legjobb védelmi lehetőségét, és nem volt sem rakétaelhárító rakétája, sem közel-védelmi fegyverzete, amik végezhettek volna a közeledő fenyegetéssel. Victor kénytelen volt energiatartalékait megcsapolni, hogy megerősíthesse pajzsait, remélve, hogy az képes lesz ellenállni a rakétáknak. A becsapódásra várva a rakétákra közelített a kamerákkal, és meglátta azok márkáját - a két rakéta egyenként szinte többet ért, mint az egész hajója. Nyilvánvaló volt, hogy a caldari nem csupán a rakománya miatt akarja megsemmisíteni őt.

A rakéták, nagyot lökve a hajón, belerohantak. A csontjaiban érezte a becsapódás erejét, mely biztos jele volt annak, hogy súlyos sérüléseket szerzett. Egy gyors pillantást vetve hajójának számítógépére megállapította, hogy a burkolat több helyen is átszakadt, és a belső struktúra is károsodott. A hidraulikus rendszer leállt, az oxigén szint gyorsan csökkent, mely az oxigéntartály kilyukadására utalt.

A caldari hajó, lévén utánégetőjével sokkal gyorsabb volt, mint Victor hajója, már elég közel ért ahhoz, hogy kis hatótávolságú lézereivel is tüzet nyithasson. A utolsó rakétabecsapódás elég erőteljesen lemerítette a pajzsok erejét. Az ellen-zavaró egységnek még mindig 20 másodpercre volt szüksége a zavarás megszűntetéséhez, és most felzabálta a maradék energiatartalékait. Victor kétségbeesetten döbbent rá, hogy a caldari eddig szinte semmi energiát nem használt fel - csupán a zavaró egységet aktiválta, és az utánégetőnek volt egy kis energiaszükséglete. És csak most kezdte el ellene használni az energiafegyvereit.

Ahogy kapszulája katapultált széteső hajójából, Victor elgondolkozott, hogy ebben a helyzetben vajon nem lett volna-e bölcsebb hagyni az ellen-zavarót, és az állomás felé kitörni.


Az eredeti mű