Ametat and Avetat

Ametat és Avetat

1. Amash-Akura császár uralkodásának tizedik évének első hónapjának harmadik napján megszakadt a déli tanácskozás, mikor a nap elsötétült az égen.

2. És a nap elfeketedett, mint az éj, madarak hullottak az égből és virágok hervadtak el a mezőn, az emberek betegen estek össze az utcákon és otthonaikban.
3. És e szörnyű szükség idejében hangos sikítással megnyílt az ég és angyalok, oly fényesek, mint amilyen sötét a nap volt, ereszkedtek a földre, szépségük lenyugtatott egyaránt embert és állatot.
4. És mikor az angyalok lábukkal megérintették a talajt, a föld megremegett, és tűz borította el mindazokat, aki az istenséghez túl közel merészkedtek. Hatalmuk óriási volt, jelenlétük szemet kápráztató, az emberek bölcsen tették, ha nem nézték őket túl hosszan.
5. A császár felkelt trónjáról és kíséretével elindult, hogy a városfalon kívül találkozzon az angyalokkal. És láss csodát! Ahogy a császár a város kapui alá ért, a nap kitisztult és ismét oly fényesen ragyogott, mint annak előtte, hála az ő dicsőségének, és a mennyei angyalokénak, akiket ő hívott.
6. Az angyalok Isten nyelvét beszélték, és sefrimnek hívták magukat: ők voltak, kik a mennyek kapuját őrzik. Isten rendelte őket ide, hogy védjék a császárt mindazoktól, kik valaha is fenyegetnék őt.
7. A sefrim Isten ajándékát hozták a császárnak, mint egyik testvér a másiknak: Ametatot, a Jogart és Avetatot, a Koronát, kifejezve ezzel Istenük elégedettségét földi munkájában.
8. És ettől fogva a sefrim a fennséges Amash-Akurát szolgálták, mellette álltak nappal és őrizték álmát az éjszaka. Egy hatalmas, fehér márvány házat építettek a sefrimnek, hogy ott lakhassanak, és a birodalom legkiválóbb szolgái gondoskodtak róluk.
9. Száz évig, míg a sefrim ügyelték a birodalmat, háború, járvány vagy éhség nem pusztította a földet, az emberek elégedetten örvendeztek.
10. Északról, Isthából, délről Melekelből, keletről Edrasbó és nyugatról Iphriából jöttek az emberek, hogy a szent sefrim előtt imádkozzanak, és áldást kapjanak, mit hazavihetnek családjukhoz.
11. A sefrim magasak voltak és gyönyörűek, fehér és sárga talárt hordtak, arany és ezüst maszkkal, hogy az emberek ne essenek össze holtan angyali szépségüktől.
12. És mindezidő alatt Amash-Akura császár egyetlen napot sem öregedett, és oly egészséges és erős maradt, mint érkezésük napján. A Jogar erőt adott neki, a Korona eszességet, uralkodása bölcs és igazságos volt.
13. Majd Molok, a Csaló megosztotta a földet és az emberek az általa keltett áradásoktól és járványoktól szenvedtek. Molok a sefrim ellen fordította az embereket, és akik korábban ódákat zengtek róluk, most undorodtak tőlük.
14. A császár látta, hogy ez nem helyes, és magához hívta a sefrimet, és így szólt hozzájuk, Az embereknek nagy a bánata, milyen gyógyíretek lenne ez ellen?
15. És a sefrim azt válaszolták, Uram, a föld kettészakadt ellened, háborút kell indítnod ellenségeid ellen, hogy visszaköveteld, ami igazság szerint a tiéd.
16. És a császár megkérdezte, Támogattok minket e veszélyes törekvésben?
17. A sefrim azonban úgy válaszoltak, Nem, Uram, mi csak vezetni és őrködni jöttünk, számunkra tiltott bármely embernek ártani.
18. Akkor távozzatok! kiáltotta dühében a császár, mivel ellenségei rettentőek voltak.
19. És a sefrim, kik már nem álltak a császár kegyeiben, visszatértek oda, ahonnan aznap érkeztek. És mikor távoztak, a nap elfeketedett, és az emberek gyötrődve kiáltottak fel, mert ez rossz ómen volt.
20. És aznap éjjel az Isten szólt Amash-Akura császárhoz álmában, Ostobaságod hatalmas, Amash-Akura, mert visszautasítottad, kiket szükségtek órájában küldtem. Így most saját magatoknak kell megváltanotok magatokat énelőttem.
21. És másnap Amash-Akura megöregedett, haja kifehéredett, bőre megráncosodott. Lelke azonban erős és eltökélt maradt. Isten szólt hozzá, hogy vegye vissza birodalmát.
22. Amash-Akura öt évig harcolt ellenfeleivel, a Jogarral és Koronával, és végül győzedelmeskedett. Az nap után, hogy Molokot, a Csalót láncokba verve elévitték és feláldozták Isten oltárán, a császár, feladatát elvégezve, meghalt hálójában.
23. És akkor éjjel az ég kivörösödött és az emberek ismét örvendtek, hogy Isten elégedett velük és az új császárral.

-- Epitoth, I. fejezet, a Szentírások Könyvéből

A fenti szöveg az amarrok szent (valójában több kötetes) könyvéből, a Szentírások Könyvéből származik. A történet több, mint 6000 évvel ezelőttre datál, mikor még csak alakuló nép voltak az Athra bolygó (teljes meghódítása óta Amarr Prime) Amarr szigetén. A sefrimekről és Ametatról és Avetatról szóló történet évszázadok óta foglalkoztatta a tudósokat. Epitoth első fejezete a legősibb szöveg, mely a sefrimekről tartalmaz információt, és sok szempontból a legrészletesebb is. Leírja érkezésüket és távozásukat éppúgy, mint kinézetüket. Késöbbi szövegekben a sefrimekről csak említés történik, mint az amarr Isten és császár misztikus teremtményeiről és szolgáiról.

Azonban más forrásból is maradtak fenn olyan szövegtöredékek, melyek a sefrim (egyes számban: sef) ajándékairól, Ametatról és Avetatról, azaz a Jogarról és a Koronáról szólnak. Ezek a szövegtöredékek nem csupán megerősítik a történet valódíságát (egy pontig), hanem információkat is tartalmaznak arról, mi történt velük ezután. A Jogar és a Korona a leírás szerint könnyű, ám igen erős fémből készült. Egyetlen fennmaradt kézirat sem ad pontos leírást működésükről, csupán annyit, hogy a használó „isten Hatalmával ért fel,” és a „termtés tudásával rendelkezett.”

További tények is alátámasztják a történetet. Csillagászati adatok szerint két napfogyatkozás is történt azon 101 év során, melyben a (pontosan dátumozott) szöveg íródott. Midkét fogyatkozás oka a Zorast, az Amarr Prime és a nap közti első bolygó volt (Amarr Prime egyetlen holdja sem elég nagy ahhoz, hogy észrevehetetlen fénycsökkenésnél bármi többre képesek legyenek). Az első napfogyatkozás teljes árnyékot vetett az Amarr Szigetre, míg a második során csupán félárnyékba borult. Ezen túl, öt évvel a második fogyatkozás után egy óriási aszteroida csapódott be az akkor jól látható Zorast gázbolygóba, ezt az eseményt kétségtelenül észre kellett venni az Amarr Szigeten.

Visszatérve Ametatra és Avetatra, a két tárgy négy évszázadon keresztül maradt a császár családjának tulajdonában, majd megmagyarázhatatlanul eltűntek. Az egyik utolsó szövegben, ami említést tesz róla, az amarr Udvari Kamarás kijelentette, hogy koruk ellenére egyetlen hiba vagy rozsdafolt sem volt látható rajtuk. A korok során történt számos ködösítési kísérlet és kitaláció, és legalább ugyanennyi módszeres kutatási kísérlet ellenére sem sikerült visszaszerezni az eredeti Jogart és Koronát.


Az eredeti mű