Silphy

Silphy

Ötszáz évvel ezelőtt az intaki nép egyszerű életet élt szülőbolygóján. Az ég számukra csak egy titok volt, amit még csak kezdtek megérteni iparosodás előtti technológiákukkal. Majd megérkeztek a gallenteiek és egy csapással maguk után rántották őket a modern korba. Az intakikat eleinte elmámorította az újdonság, azonban hamar alkalmazkodtak, és egy évszázaddal később már űrhajósok kerültek ki közülük, és a gallentei vezetőség aktív tagjaivá váltak. Hamarosan elfogulatlan humanistáknak ismerték el őket, akik közül ügyes tárgyalók és zseniális üzletemberek kerültek ki, és tökéletesen beilleszkedtek a gallenteiek életvitelébe.

A caldariak Szövetségből való távozása mélyen megérintette az intakikat, sokan szimpatizáltak és támogatták őket - a Szövetségi hivatalrendszer őket is ugyanannyira folytogatta. Érthető módon a gallenteiek durván elbántak ezen elemekkel, hogy megakadályozzák az ifjú Szövetség szétdarabolódását.

Néhány kisebb felkeléstől eltekintve hamar leverték az intakiakat. A rendszer stabilitását leginkább veszélyeztető elemeket letartóztatták és száműzték. Néhányan közülük csatlakoztak a caldariakhoz, nagyobb részük azonban, összesen úgy ötezren a Szövetségi űr ismeretlen határához indultak, ahol burjánzó űrállomások építésébe fogtak - a Szövetség ugyanis megtiltotta számukra új bolygók és holdak gyarmatosítását.

Idővel, ahogy a száműzöttek egyre szervezettebbé váltak és hatalmuk megerősödött az aszteroidabányászat és feketekereskedelem következtében, laza szövetséget hoztak létre, melyet ők Intaki szindikátusnak neveztek el. Ez semmilyen módon nem foglalkozott a politikával, - minden tagállomás teljes önállóságot élvezett, - csupán gazdasági információmegosztással és biztonsági kérdésekben való segítségnyújtással.

Az Intaki szindikátus területe mindenki számára nyitva állt, faji, politikai és törvényi hovatartozástól függetlenül. Nem volt sem túl gazdag, sem erős, ám fontos szerepe volt itt a birodalmi űr szélén - mindenki számára menedéket nyújtott, és kérdezősködés nélkül lehetett bármit adni-venni. Míg a Szövetség maradt az Ígéret Földje, a szindikátus fogadta mindazon emigránsokat, akik számára valamilyen oknál fogva megtiltották a letelepedést, és így egyre nőtt méreteiben és fontosságában egyaránt.

Minden szindikátusi űrállomásnak saját kormányzója volt, akinek teljes hatalma volt az űrállomáson és annak környezetében. Ők általában azok voltak, akik az évek során jelentős szerepet töltöttek be az adott állomás építésében, vagy leszármazottaik. Az évek során a szindikátus nemhivatalos irányítója Poitot állomás kormányzója, Dorn en Diabel volt. Karizmatikus és szenvedélyes vezetőként ő teremtett rendet a kiűzetés után eluralkodott káoszban és fektette le a szindikátus alapjait. Mint oly sok más kiemelkedő intaki, en Diabel is albínó volt, ebből merítette az erőt, hogy akatatát érvényesíthesse.

Egy évtizeddel ezelőtt en Diabel egy különös baleset során életét vesztette, és tudatát nem sikerült klónjába átvinni. Legidősebb fia örökölte apja állomásirányító pozícióját. Baj ütötte fel a fejét a távolban. Az en Diabel család szindikátusi riválisai puccsra készültek. Az ifjú Gare en Diabel nem örökölte apja politikai képességeit, és nem tudott érvényesülni ellenük, és hasonlóan gyenge testvérei sem tudtak megfelelő segítséget nyújtani számára.

Dorn en Diabel egy gyermeke azonban nem tartózkodott Poitot-on, immár öt éve. Silphy en Diabel, legfiatalabb gyermeke EVE Nővérei közt élt, miután a kelleténél egyel több heves vitába keveredett apjával. Dorn en Diabel utódai közül csak Silphy örökölte apja észjárását és szenvedélyességét, és anyja tüzes természetét. A Nővérek közt töltött idő, mely büntetésnek indult, rajongássá vált Silphy számára - ekkor szabadult meg először apja kemény akaratától, és élt úgy, ahogy neki tetszett. Szoros barátság alakult ki közte és Santimona Sarpati, egy befolyásos Nővér között, aki egyébként a hírhedt V. Salvador Sarpati, a Serpentis Vállalat vezetőjének testvére volt. De épp amikor Silphy karrierje meredek emelkedésnek indult, úgy döntött, hogy válaszol családjának kétségbeesett hívására és hazatért a Poitot-ra.

Érkezése után Silphy gyorsan felmérte a helyzetet, majd egy apjához méltó alattomos és durva csapással átvette a kezdeményezést. Előszöris megváltoztatta az állomás okiratát, hogy mostantól kezdve a lakosság választhassa meg a kormányzót, egész életére; ezt a lépést a család ellenségei sem támadták, mivel a gyengeség jelének vélték - és nézetükben csak méginkább megerősödtek, amikor egy héttel később egyik saját jelöltjüket választották meg kormányzónak. Ekkor azonban Silphy megtette tervének második lépését is: titokban támadásokat szervezett minden bejövő élelmiszerellátó hajó ellen, így lassan az éhhalál szélére szorította Poitot állomás lakosságát. A feldühödött emberek természetesen az új kormányzót okolták. Ekkor Silphy, az EVE Nővéreinél szerzett befolyását felhasználva élelmiszert hozatott be az en Diabel család hajóin (amiket természetesen nem támadtak meg). Így hőssé vált az emberek szemében, és mikor a kormányzót leváltották hivatalából, toronymagasan nyerte az újabb választásokat. Most, hogy tönkretette ellenfelei hírnevét, pénzügyileg is elkezdte szisztematikusan tönkretenni őket, míg végül Poitot űrállomás vitathatatlan vezetőjévé nem vált. Ezzel párhuzamosan megerősítette pozícióját a családban is - fivéreit külföldre küldte, és szoros felügyelet alatt tartotta pénzbeli juttatásaikat, hogy folyamatosan függőségben tartsa őket. Lassan Poitot űrállomás fővezetőjévé erősítette magát, a népesség rövid ideig tartó befolyása így lassan semmivé foszlott.

Silphy en Diabel kormányzóságának évei során apja magasságába emelkedett a vezető nélküli Intaki szindikátus nemhivatalos vezetőjeként. Hatalmát soha nem veszélyztették igazán, bár elvesztette EVE Nővéreinek támogatását, mikor kiderült, hogy együtt dolgozott a Serpentis Vállalattal a Szövetségen belüli és akörüli feketepiaci dominancia elnyerése érdekében. Santimona Sarpati, korábbi jó és megbízható barátja és szövetségese hátat fordított neki és ahogy korábban testvérét Sarpati Királynak, úgy őt most gúnyosan a szindikátus Silphy Királynőjének nevezte, ezzel fejezve ki elismerését, hogy mindketten milyen remekül zsákmányolják ki és vetik meg embertársaikat.


Az eredeti mű