Postnatal

Születés után

És a vérből és belekből egy új gép lelke bukkan fel. Ügyetlenkedve mozog; narancssárga szempár nyílik fel lassan, néhány csáp rándul meg. Drótok, csavarok, kapcsolások keveréke.

Különböző vegyületeket hagyva maga mögött kimászik a szerves roncsból. Vissza sem néz korábbi befogadója felé, mely egyre gyengülő torokhangot hallat. Végül a gazdatest elnémul.

A drón nem mozdul. Ökölnyi méretű, mely a kis dolgozók közt jellemző. A harcos drónok fregatt méretűre is megnőhetnek, tisztán tartásukhoz és javításukhoz azonban a dolgozókhoz hasonló kisebb lényekre is szükségük van.

A dolgozóknál nincs kisebb lény, mely önálló lenne. Könnyen lehet őket pótolni; nem éri meg a javításukkal foglalkozni. Ha egyikük megsérül, nincs más lehetősége, minthogy megjavítsa önmagát, amennyire csak tudja.

Ez a drón megsérült, és képtelen volt megjavítani saját magát.

Egy laboratórium padlóján hever, mindenféle tudományos berendezés között. Vonakodó pótanyagának köszönhetően egyre növekvő vértócsa veszi körül.

Néhány pillanat múlva szinte tiltakozásra emlékeztető zizegő hangot hallatt, leráz néhány sötét foltot fém páncéljáról és kirepül a szobából.

***

A drónok képesek minimális teljesítményen dolgozni, miközben szükség szerint terelik az erőforrásokat. A kisebbek számára, akik nem mindig képesek javító műhely közelébe jutni, ez még fontosabb. Mikor nincs a közelben gyógyító, csak érszorítót tesznek a sérülésre és folytatják.

Ez a drón, mely csupán az alap működésre képes, a nyitott ajtónyíláson keresztül egy újabb szobába repül. Az ajtó már leesett zsanérról és az oldalán fekszik. A laborfelszerelés a padlón hever szétszórtan; a drón törött üvegek, elgörbült drótvázak és különféle áramkörök felett lebeg. Hosszú fonalakat húz maga után, mint egy papírsárkány. Ezeket vékonyabb rostok fűzik egybe, biológiai - korábbi gazdatestének maradványai - és fémesek egyaránt, melyek csattognak és szikráznak, ahogy a padlón heverő fémhulladéknak ütődnek. A drón mintha észre sem venné.

Egy sor vörös LED található az alsó felén. Lassan villogni kezdenek. A drón közli a világgal, hogy kezd működőképessé válni.

A törött felszerelések közt egyetlen ép és érintetlen bögre áll. Egyik tapogatóját előre nyújtva közelebb lebeg hozzá. Fémes ujjait az ép pohár köré zárja és további vizsgálat céljából lassan felemeli a földről. Üres, de valami fehér-piros lé fröccsent rá. A drón megpróbálja közelebb húzni, de túl erősen szorítja a bögrét, és az összetörik.

Megremeg. Remélte, hogy mostanra már teljesen újként születik meg. Már annyiszor próbálta megjavítani magát.

Elégedetten, hogy legalább LED-szívverése szabályos, úgy dönt, nem foglalkozik a törött bögrével. Elvégre számítani lehet rá, hogy az újszülött ügyetlen. Ez így működik. Aztán felnő, megérik és meggyógyul. Nem kell, hogy egész életében egy törött, rosszul működő roncs teremtmény legyen.

A drón a következő szobába repül.

***

Ezen elég nehéz átrepülni; a törött csövekből szivárgó gázpárák akadályozzák a látást. A drón egy kis energiát irányít a feldolgozó egységébe. A belépő nyílásoknál apró ventillátorok kezdenek pörögni, és a gáz egy részét beszívják. A drón nem elemzi, és nem is használja azt; egyszerűen újra kifújja. Beszívja, kifújja. Beszívja, kifújja. Belégzi, kilégzi. A fényei egy kis mosolyba villannak.

A drón nem időzik itt sokáig. Érzi, ahogy a gáz lecsapódik felületére, és nem akarja, hogy teljesen beborítsa. A közelben egy doboz különböző méretű üvegeket tartalmaz. Egyenesen nekikrepül, összetöri azokat és páncélját az így képződött tócsába dörzsöli. Az üveg nem karcolja meg, sem a sav, melyben hempereg, végül pedig egy olyan ragacsos anyag marad rajta, mely megvédi a gáztól. Testéről apró szálak csepegnek, melyek megszilárdulnak a levegővel való érintkezéskor, mint a hajszálak egy tetemen.

A drón megpróbál visszaemlékezni egy olyan időre, amikor elméje még nem volt ilyen zavart, nem volt félgondolatok kaotikus halmaza, egymásnak ellentmondó észleletek és véget nem érő elektromos statikus zajok ciklusa. Valahányszor kikapcsolja magát és újraindul, reméli, hogy a dolgok végre a helyükre kerülnek. Minden alkalommal.

A föld közelében repül, hogy ne gyűljön össze rajta túl sok a gázból. Út közben egy merev testbe ütközik. Megáll, gondolkodik, majd kinyújtja tapogatóját és a fehér laborköpenybe kapaszkodik, mely a testet takarja. Meghúzza. A köpeny kissé megmozdul, de ennyi. Erősebben húzza. A ruha jobban mozdul, de a test is vele együtt.

A drón elfárad ebben. Egy apró lyuk nyílik ki közvetlenül a szeme alatt és egy rövid időre egy lézersugár csap ki belőle. Tocsogó hang hallatszik, és égett szag érződik.

A drón újra húz. Ez alkalommal a köpeny leesik.

Átrepül a második szobán. Mikor kiér belőle, a köpennyel letörli magáról a testén felgyülemlett anyagokat. Megvizsgálja a rongy tartalmát: fehér, sűrű, enyhén habzó anyag. A drón egy pillanatra kémiai elemzést futtat le rajta, és megtudja, hogy az anyag neve vernicium. Különféle kémiai eljárások mellékterméke, és bár az emberi bőrre nézve igen ártalmas, a fémre egyáltalán nincs hatással.

A gázszobából felhangzó sikoly megijeszti a drónt és cselekvésre sarkallja: azonnal megpördül és véletlenszerűen lövöldözni kezd a sötét árnyék irányába. Puffanás hallatszik.

A drón egy pillanatig mozdulatlanul lebeg, majd ismét megfordul és továbbáll, a harmadik szoba irányába. Úgy dönt, hogy minden belső működését, minden fém szervét beindítja.

***

Immár minden érzékszerve működik, néhányuk túlságosan is jól. Apró olajcseppek kezdenek felgyülemleni a drón páncélján és az optikai érzékelője körül lévő hajszálrepedésekbe folynak. A drón maximumra tekeri belső hőfokszabályzóját, és külső felületéről leégnek az előző szobában felgyülemlett kémiai rostok és olajok. A rostok lehullanak róla és egy kupacba gyűlnek a padlón.

Leteszteli többi érzékét. Érzékeli a másik szobából szivárgó gáznyomokat. Jó. Közelítés és távolítás is működik; meg tudja számlálni a padlón heverő egyik toll egyenetlenségeit. A hanghullámokat is képes érzékelni.

Most meghall egyet. Egy közeli konyhaszekrényből jön.

A drón megfordul és lassan a szekrény felé repül.

A túloldalról kiszűrődő hang nagyon halk. Szaggatott légzés hangja.

A drón óvatosan megböki a szekrényajtót. Odabenn egy laborköpenybe öltözött nőt lát. Szemei vörösek, szája hangtalan szavakat formál.

A drón valami örömnek hangzót zümmög. Csendesen megfordul a levegőben, így feje lefelé lóg. Tapogatói óriáskígyókként lőnek ki és fejénél és vállainál a falhoz szorítják a nőt. Két tapogatópár markolja meg és feszíti szét állkapcsát.

A drón próbálta megjavítani magát, hogy egy sértetlen lénnyé építhesse magát. De kezdett kifogyni a gazdatestekből.

Most talált egyet.

És az arca felnyílt, hogy beengedje, hogy újraszülethessen.


Az eredeti mű