Black Mountain: Inertial

Fekete Hegy: Tehetetlenség

Nale letörölte szemöldökéről az izzadtságot. Most ment vissza a padhoz az egész napos edzés után, kezei még mindig remegtek. Ha nem haldoklott volna, aggódott volna egészségéért.

Körbe nézett. Az edzőterem egyszerűsége ellenére is hatékony volt. A szőnyeg nem öntisztító, bár elég jó antibakteriális réteggel volt fedve, - aminek Nale nagyon hálás volt minden alkalommal, amikor nyújtó vagy guruló gyakorlatokat kellett végeznie, - és rendesen nyüstölte az a kéttucatnyi férfi, akik különböző küzdő sportot űztek rajta. A kardio részlegben a mágneses futószalagok automatikusan állították a sebességet és meredekséget a használó szükséges szívritmusához, és még váltakozó taszításúra is be lehetett állítani, hogy jobban szimulálja a füvet. Mind jól működött, gyakran vitték Nale-t a szívroham közelébe, de lassan kezdtek elhasználódni. Nale gyanította, hogy valamelyik hamarosan elromlik és használója csak azt veszi majd észre, hogy kirepült a tetőn. Az edzőteremnek a plafonja is elég alacsonyan volt.

Az itteni gépek és padok mindegyikén a Menedék (egy EVE Nővéreihez tartozó vállalat) emblémája díszelgett. Nale szórakozottan előre nyúlt és megdörzsölte a padon domborodó ábrát. A Menedék csillagának keskeny gerincének érintése kellemesen hűvös volt. Már hónapok óta volt itt, kiképzésen és küldetéseken, és időnként előfordult, hogy az egész világon csak ezek a gerincek és púpok érződtek valódinak, és a gyúrás közben testében égő tűz.

A tábor alakja ugyanaz volt, min a Nővérek emblémája, három, egymástól elhatárolt körív. Az egyikben annak a különítménynek a szállása és gyakorlóterepe volt, amelyikhez Nale is tartozott; egy másikban az adminisztratív és általános munkaközpont volt, ahol a szokásos Nővérek ügyeket intézték; a harmadik pedig az operatív központ volt, ahová senki nem ment.

Az edzőterem minden részén izzadt és könnyezett valaki. Az egyik sarokban egy közeli barátját, Berkhest éppen a tehetetlenségi tesztnek vetették alá, mely során egy gép nagy sebességű gumiborítású golyókat lőtt rá. Nale csak nézte, közben pedig saját, egyre növekvő világos lila foltjait masszírozta. Gyűlölte azt a gépet.

Az egyik figyelő leült mellé és megkérdezte, hogy érzi magát. Ők félig személyi edzők, félig ápolók voltak és általában akkor kerültek elő, amikor valaki összeesett vagy hányni kezdett.

- Jól vagyok - válaszolta Nale.

- Hidegrázás?

- Aha.

Az edzőterem fénye elfárasztotta Nale szemeit. Már sötét volt, a plafont pedig ablakok tarkították. Nap közben a fény vakította a személyzetet, éjszaka pedig a csillagok bámultak le rájuk hűvösen. Időnként egy-egy csík hasított át az égen, Nale pedig, próbálva elterelni gondolatait a kimerültségéről, eltöprengett, vajon egy hullócsillag volt-e, vagy egy kapszulás. Szürkületkor felkapcsolták a lámpákat, a figyelők pedig gondoskodtak róla, hogy az emberek állandó ritmusban folytassák az edzést. Mindenki tudta, hogy a megállás vagy ritmusváltás kínja sokkal rosszabb volt, mint tartani a ritmust.

- Nos, elég keményen dolgozott - mondta a figyelő. Nale-nek bandzsítania kellett, hogy lássa a férfi arcát. - Figyeltem a tehetetlenségin. Kilépése előtt még ki fogja készíteni azt a gépet.

- Ez a célom - mondta Nale. - Ez az egyetlen, amivel még nem tudok rendesen bánni, és addig fogom csinálni, amíg ez nem sikerül.

- Ezt akartam hallani - mondta a figyelő. - Az operatívosok látni akarják magát.

- Megbocsát?

- Tudja, hogy hol találhatóak?

- Mindenki tudja, hogy hol találhatóak.

- Akkor kapja össze magát, fiam.

Miközben Nale lábra állította magát és elindult, a figyelő még hozzátette. - Ja és még egy dolog. Evett már?

- Nem.

- Jó.

***

Meg akart halni.

A Nővérek egyenruhájába öltözött komoly emberek helyett újabb figyelőkkel találkozott, akik megkérték, hogy öltözzön át egy elektroritmikus ruhába, ami őrületes pontossággal fogja vizsgálni a testét és újabb tesztek elvégzése végett még mélyebbre küldték a komplexumba.

Az épület ezen része is jól megvilágított volt, építészeti stílusa azonban sokkal barátságtalanabb volt és közelebb állt a caldari szögletességhez, mint a jól megszokott gallentei ívekhez. Keskeny folyosókat és zárt ajtókat látott maga körül, és mikor végre a vizsgáló helyre vezették, a helyzet nem javult sokat. Fekete, masszív, sima szerkezeteket látott, amik leginkább valamiféle bányászberendezés és kínzóeszköz kombinációira emlékeztették. Úgy vélte, csak nagyjából felük volt képes egy emberi testet egy darabban befoglalni. Nem volt rajtuk embléma, teljes csendben működtek. Itt nem voltak ablakok.

Az egyik gépet Végtelen-8-nak nevezték, és úgy nézett ki, mint egy kardántengely: egy nagy, gömb alakú építmény volt az egyik végén, ami, mint kiderült, egy giroszkópot tartalmazott; ezt egy hosszú, ablaktalan folyosó követte. A giroszkóp nagy sebességgel forgatta meg 360 fokban, ezután pedig végig kellett mennie a folyosón, melynek minden felületét képernyő borította. Ezek kifejezetten olyan videojeleket sugároztak, melyek megzavarták észlelését, továbbá olyan alfa hanghullámokat bocsátottak ki, amik felismerő képességét zavarták. Bár nem sokon múlott, de sikerült kiáltás, sírás vagy hányás nélkül sikerült átjutnia. A folyosó túlsó végén fel kellett vennie egy sisakot, amit mikroszkopikus szondákkal rögzítettek rá, ezután Elmecsapást kellett játszania egy mesterséges intelligenciák ellen; először csak egy, utána több kisebb ellen. A kisebbek ellen jobban teljesített, azok a figyelmét vették jobban igénybe, nem a koncentrációját. A végére azonban így is erősen lüktetett már a feje, a mikroszondáktól pedig őrjítően viszketett a feje.

A tesztek befejeztével, miután megfogadta magában, hogy ha túléli ezt a napot, újra elkezd inni, egy sor vizsgálatnak vetették alá. Elméletilet ezeket gépek is meg tudták volna csinálni, a Nővérek azonban jobban kedvelték az emberi érintést, így teljesen meztelenül és kínosan feszengve kellett állnia, míg a figyelők végigvizsgálták. - Maga igen tehetséges - jegyezte meg az egyik.

- Nem érzem magam annak - mondta Nale, aki már remegett a kimerültségtől és már alig bírt talpon maradni.

- Nos, maga az első, akit nem hordágyon kellett idehoznunk. Bámulatosan nyugodt.

- Ez a halál velejárója - válaszolta.

A figyelő furcsán nézett rá. - A vizsgálatnak vége - mondta végül. - Miután rendbe teszi magát, az operatívosok beszélni akarnak magával. - A figyelő a Nale életjeleit mutató képernyőre nézett. - És most kezd emelkedni az adrenalin szintje. Maga egy nagyon, nagyon furcsa ember, Nale.

***

Egy nagy és rendkívül egyszerű technológiájú szobába lépett be. Egy kerek asztal állt benne, melynek zöldes árnyalatú, fekete matt üveglapja volt. Négyen ültek körülötte, hárman a Nővérek egyenruháját viselte, a negyedik utcai ruhát. Egy szék üresen állt.

Nale felismerte a három Nővér egyikét, Riserakko Isenairost, a Menedék főtanácsosát, a másik kettő viszont ismeretlen volt számára. Ahétköznapi ruhát viselő férfira nézett, és meglepődve ismerte fel Berkhest. Barátja csak vigyorgott.

Nale a Nővérek felé fordult. - Úgy tudom, vártak rám.

- Így van - válaszolta egyikük. - Foglaljon helyet. Jonak vagyok.

Leült. A szék rendkívül puha volt.

- Kényelmes? - kérdezte Jonak.

- El tudnék benne aludni - válaszolta Nale.

- Azt elhiszem - mondta Jonak. - Elég keményen megdolgoztatták magát odakinn.

- Gondolom. Azért szeretnék még egy próbát tenni a tehetetlenségivel, amint a lábam visszaváltozik gumiból szilárddá.

Jonak elmosolyodott és egy olvasot csúsztatott Nale elé. Az eszköz nagyjából akkora volt, mint Nale alkarja, és már be is volt kapcsolva. Az „Üresség Könyve” szavak látszottak a kijelzőn.

- Tudja felderítő csapatokat szervezünk - mondta Jonak.

- Tudom, hogy maguk már sokféle csapatot szerveztek - mondta Nale. - Jónéhány nem-felderítő küldetésben vettem már részt. Hallottam már a Sansha Nemzete nevet suttogni, de semmi konkrétumot.

- Tehát igen. Ami azokat a küldetéseket illeti... - válaszolt Jonak és két társára nézett.

Mielőtt bármit hozzátehettek volna, Berkhes vágott közbe. - A legtöbbjük szimuláció volt.

Nale rábámult. - Micsoda?

- Telenyomtak minket nanogépekkel és saját embereink által telepített jeladókat kerestettek velünk. Az esetek felében azok a cuccok, amiket használtunk, ott sem voltak. Nemrég léptettek elő, és mikor megtudtam, legszívesebben pofán vágtam volna őket.

Nale többenten dőlt hátra székében.

- Olyanokra van szükségünk, akik nem csak átérzik az ilyen dolgokat, hanem immunisak is bizonyos kémiai, idegi és pszichológiai nyomásokra. Olyan emberekre, akik természetüktől fakadóan alkalmasak a Nővérek közé tartozni, de akik hajlandóak még ennél is tovább menni. - mondta Jonak.

- Szóval nanobotokkal nyomtak minket tele, általában ital formájában, és látomásokat kreáltak számunkra - szakította félbe ismét Berkhes. - Állítólag ez egy teszt arra, hogy hogyan reagálnánk magára a Könyvre. Nyilván a botok vizelettel ürülnek ki.

Nale még mindig döbbenten ült, majd vállat vont. - Oké. Mire van szükségük?

A három Nővér képviselő összenézett, majd vissza rá. - Van valami kérdése?

Nale az olvasóra koppintot. - Felteszem ebben választ kapok rájuk.

- Valami megjegyzés?

- Nincs.

Riserakko, a Menedék tanácsosa megvakargatta az állán lévő vékony szakállcsíkot. - Elég sok időt töltöttünk azzal, hogy a fejével szórakozzunk és szinte minden elképzelhető módon túllépjünk képességeinek szokványos határain. Ez nem zavarja magát?

- Kicsit aggasztónak találom, hogy fontosnak találták, hogy hazudjanak nekem, de elismerem, hogy a tesztek egyéb esetben valószínűleg nem működtek volna. Ettől eltekintve nem. - Nale előre dőlt. - Nézzék, haldoklom. Remélem, ezt tudják. Előfordulhat, hogy az egyik pillanatban még tökéletes az egészségem, a másikban pedig csak egy újabb holttest leszek. A világom már így is teljesen fel van fordulva és még mindig ott tartok, hogy újra megismerjem. Őszintén nem tudok azzal foglalkozni, hogy mérges legyek magukra. Különben is, a feladatok, tesztek és küldetések segítségével egy újfajta erőt tapasztaltam meg, és ezt senki nem veheti el tőlem.

- Ez igaz - mondta a harmadik, névtelen Nővér képviselő. Arca durva volt, szavai kimértek. - Nyilvánvalóan semmit nem vehetünk el magától. Ami azt illeti, átnéztem a tesztjeinek eredményét, és meg kell mondjam, ezek igen meghökkentőek. Minden irányból ütöttük magát, és nem csak hogy minden eddiginél jobban ellenállt ezeknek, a képességei kezdik meghaladni a mérési határainkat. Szeretnénk kiemelni magát a felderítő csapatok közül, egyenesen az operatívok szintjére. Amikor a valódi dolgok megkezdődnek, maga lesz az első a csatasorban.

- Köszönöm. Ő, felfogták azt a részt, hogy haldoklom?

A férfi előre hajolt. - Őszintén megmondom, azok után, amiken most keresztül ment, ha a közeljövőben meghalni készült volna, már az lenne.

Nale erre ledöbbent. Egészen mostanáig rendíthetetlenül hitt abban, hogy a Nővérek képesek eldönteni, mi jó neki és hittestvéreinek, még akkor is, amikor kétes küldetésekre küldték őket mindenféle magyarázat nélkül. Most eszébe jutott, hogy az egyik ok, amiért ebbe a különítménybe került, az az volt, hogy nem kért magyarázatot, és nem tett fel kérdéseket. - Az információ, - mondta, csak hogy mondjon valamit, - az mind itt van, ebben az olvasóban, ugye?

- Így van - válaszolta Jonak. - Nyilván nem viheti ki az épület ezen részéből, ezért itt rendeztünk be magának egy új szállást. Menjen és ismerkedjen meg az anyaggal, egyen valamit és három óra múlva itt találkozunk.

- Köszönöm. Bármi esély arra, hogy két mondatban összefoglalják nekem ezt az egészet?

- Egy kis darab jove agymosó technológia hamarosan Sansha Nemzetének kezében landolhat, és mi vagyunk az egyetlenek, akik ezt megakadályozhatják.

- Rendben van. Örülök, hogy megkérdeztem.

- Üdv a csapatban - mondta Berkhes.


Az eredeti mű