Neural boosters

Neurális gyorsítók

Jelen tanulmány a Gallentei Szövetség megbízásából a Caille egyetem Viselkedéstudományi tanszékén készült. Történelmi áttekintést és részletes leírást tartalmaz a pilóták által EVE világában használt illegális anyagokról, melyeket egyszerűen csak „gyorsítóknak” neveznek. Illegális anyagok felügyeleti bizottsága kontra Viselkedéstudományi tanszék Űripari tagozata, Caille egyetem, készült a Gallentei Szövetség megbízásából, A-4-1. tanulmány (2. átdolgozott változat).

Az utóbbi pár évben elsősorban a pilóták körében megnövekedett az agyi észlelést serkentő neurális gyorsítók (a köznyelvben egyszerűen csak gyorsítók) iránti kereslet az űriparban. Ezen gyorsítók használatát, az egészségre gyakorolt káros hatásuk miatt évekkel ezelőtt betiltotta minden kormány. Az űrpilóták számára, egyéni helyzetük következtében, ezek kisebb kockázatot jelentenek, és a jelek szerint sokan hajlandóak kockára tenni egészségüket képességeik ideiglenes javulásáért cserébe. Az elmúlt néhány évben új gyorsítók jelentek meg a feketepiacon, és a kereslet napról napra nő. A külső régiókban földalatti laboratóriumok jelennek meg, egyesek erős őrizet mellett, mások a legnagyobb titokban.

A DED és más rendfenntartó ügynökségek fokozott megfigyelésének eredményeképp csupán az elmúlt 12 hónap során több mint kéttucat ilyen laboratóriumot állítottak le. Legtöbbjük a főbb közlekedési útvonalaktól távol, kisebb állomásokon üzemeltek. A DED egy friss vizsgálat alapján azonban még legalább 50 labor működik, és minden hónapban legalább 2 újat helyeznek üzembe. A gyorsító-gyártók növekedő bevételeivel az újabb laborok nem csupán nagyobbak és jobban felszereltek, hanem egyre távolabb is esnek a birodalmi űrtől, és ezzel együtt a birodalmi fennhatóságtól is. Az új laborokat egyre nagyobb titkolódzás övezi, és védelmi rendszereik is minden eddiginél komolyabbak, emiatt tőlünk is egyre nagyobb erőfeszítést követel azok felszámolása.

Génmanipulált vírust fecskendeznek be az agyba, hogy ott neurális aktivitást váltson ki Az első gyorsítók egy évszázada jelentek meg, a DNS rekombinációs technikák fejlődésének eredményeképpen, melynek során vírussal fertőztek meg különböző baktériumokat, ezzel a baktériumban protein-termelést idézve elő. Az eljárás alapja évszázadok óta ismert, és többek közt cukorbetegség gyógyítására is használták. A Dr. Hollows és Dr. Tancréz által vezetett, a gallentei kormány által támogatott project fejlesztette tovább ezt a módszert: ugyanezen eljárással emberi sejteket fertőztek meg génmódosított vírusokkal. Az érintett sejtek idegsejtek voltak, a vírusok a szinapszisokban különböző hártyás proteinek termelését fokozták, ezzel elősegítve annak olyan szerkezeti változását, mely az emlékek tárolásához szükséges. Egy sikeres kísérlet során ezzel a módszerrel nagyságrendekkel sikerült lerövidíteni laboratóriumi állatoknál a labirintus kiismerésének idejét, ráadásul minimális mellékhatásokkal.

További állatkísérletek után végül Dr. Tancréz egyik tanítványán végezték el az első emberkísérletet, aki önként jelentkezett, hogy részese legyen a tudomány fejlődésének. A kísérlet után egy időre jelentősen megnövekedtek a diák tanulási képességei, és az eközben elsajátított ismereteket rövid élete végéig megtartotta, mely két évvel később következett be egy, a kísérlettől független fertőzés következtében. A Szövetség néhány hónappal később, a Waschi felkelés alatt ismét engedélyezte a további emberkísérleteket, miután a caldariak és a gallenteiek egy ideje már a háború szélén álltak. A Szövetség előre látta, hogy háború esetén óriási szüksége lesz pilótákra, ezért engedélyezték a teszteket abban a reményben, hogy a gyorsítók jelentősen meggyorsítják az új pilóták kiképzését. A gyorsítók embereken történő tesztelése és fejlesztése lehetővé tette a kutatócsoportnak, hogy véglegesítsék a génterápiát és megszülettek az első piaci gyorsítók.

A gyorsítók hamar népszerűek lettek, különösen a szociális elit körében, akik könnyedén meg tudták fizetni a horribilis költségeket. A gyorsító ipar úttörőinek nevei márkanevekké váltak, a legismertebbé A. R. Louria, a legnagyobb gyorsítógyártó cég, a Booster-Tech Rt. alapítójának neve vált. A gyorsítók előnyei már ekkor nyilvánvalóvá vált, pedig azok a korai fejlesztésű termékek messze elmaradtak a napjainkban kaphatóak hatékonyságától. Néhány év alatt a gyorsítók az emberek egy részének mindennapi eszközévé váltak. A gyorsítókat gyártó vállalatok folyamatosan javították a gyártási technológiájukat, olcsóbb és hatékonyabb termékeket és kényelmesebb befecskendezési eljárásokat fejlesztve ki. A fáradtságos és gyakran fájdalmas injekciókat olyan megoldások váltották fel, melyekkel a vírust a neurális kapcsolaton keresztül lehetett bejuttatni, ezzel is vonzóbbá téve azt a pilóták számára.

A nagyobb vállalatok komoly vizsgálatokat folytattak a gyorsítókon, mielőtt a nagyközönség számára is elérhetővé tették őket. Ezek még a rendszeres használók között sem mutattak ki semmilyen komoly mellékhatást. A vizsgálatok eredményeit független kutatócégek és kormányzati intézetek eredményei is megerősítették. Azonban mindez túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen, és mint minden hasonló esetben, a gyakorlatban problémák merültek fel. Sajnálatos módon a gyorsítók mellékhatásai megjelenésük után csak évtizedekkel jelentkeztek.

A gyorsítók legkomolyabb ismert mellékhatása a kezdetektől fogva az epilepszia volt. Felfedezték, hogy bizonyos genetikai elemek egyes személyeket hajlamosabbá tesznek erre a mellékhatásra, mint másokat. Miután fény derült a genetikai okra, lehetségessé vált a kockázat előzetes meghatározása, és ezen mellékhatás okozta kár korlátozása. Azonban az első gyorsítók megjelenése után negyven évvel egy újabb, súlyosabb mellékhatást fedeztek fel. Megállapították, hogy egy bizonyos, prionok által okozott halálos agyi betegség közvetlen kapcsolatban áll a gyorsítók használatával. Úgy tűnt, hogy azok az érintett sejtekben olyan fizikai elváltozásokat hoztak létre, melyek nagyban megnövelték a hibás proteinképzés esélyét, és ennek következtében a proteinplakkok lerakódását az idegsejtekben. Ez fokozatos idegkárosodást okozott, és az agyszövet működésképességéhez vezetett. A gyógyíthatatlan kór lassan elpusztította az agyat, melynek következtében a beteg elvesztette emlékeit, motorikus funkcióit, józan eszét, és végül létfontosságú szerveinek működőképességét.

Az emberek eleinte nem foglalkoztak ezekkel, és egyedi eseteknek könyvelték el azokat, azonban ahogy napról napra újabb jelentések érkeztek, nyilvánvalóvá vált, hogy egyfajta járvány kezdődött meg. Még ha tíz alkalmazóból csak egyet is érintett a dolog, a gyorsítók népszerűsége miatt így is rengeteg emberről volt szó. Ráadásul mivel a betegség 90%-ban halált okozott, a tömeghisztéria szociális töréssel fenyegetett, hacsak az állam nem lép közbe gyorsan. Ekkor tiltották be ideiglenesen a gyorsítók használatát. Ez azonban nem akadályozta meg, hogy emberek milliói szörnyű halált haljanak.

Nem telt sok időbe, hogy a gyorsítókat gyártó vállalatok egymás után tönkremenjenek a perek miatt. A Gallentei Szövetség a gyorsítók további vizsgálatát rendelte el, a kapott eredmények minden kétséget kizáróan azokat tették meg felelőssé, ezzel jelezve a kormányoknak, hogy azonnal tiltsák be azok gyártását, terjesztését és birtoklását.

A tiltás néhány évtizedig kitartott, és szinte sehol nem lehetett kapni ezekből. Egy, a gyorsító-katasztrófa után alapított bizottság, melynek feladata az események kivizsgálása és a gyorsító-gyártás jövőjének meghatározása volt, ezt írta a végső jelentésében:

„A bizottság egyetért abban, hogy a társadalom megtanulta a leckét, és soha többé nem kell ilyen veszélytől tartanunk. Igyekezetünk a tökéletesedés felé egy dolog, azonban mérgeket fecskendezni testünkbe legjobb esetben veszélyes, legrosszabb esetben halálos, és a józan ész azt diktálja, a gyorsító mára a múlté.”

Most biztosan állíthatjuk, hogy ezek a fél évszázada tett optimista jóslatok tévesnek bizonyultak. Igaz, hogy néhány évig szünetelt a gyorsítók tömeges terjesztése, amennyire tudjuk, csupán régi gyorsítók egyszerűen tárolható receptjei készültek el. Azonban a múltban a csábítás meggondolatlan cselekedetekre ösztönözte az embereket, és a túl jól ismert veszélyek ellenére kijelenthetjük, hogy visszatértek, és itt is maradnak, hacsak nem teszünk ellenük nagyon gyorsan valamit.

Az MR felvétel eredményén jól látszik, hogy a felgyorsított agy több területe is megváltozott a kezelés következtében Az új gyorsítók, melyek jelenleg kaphatóak a feketepiacon, sok szempontból forradalmiak. Még ha ugyanolyan hatást váltanak is ki, jelentős fejlődésen mentek keresztül. A legújabb módosítások célja minimálisra csökkenteni a régi mellékhatások megjelenését. Az új módszer során több kisebb léptékű kezelés történik, az immunrendszer elnyomása mellett. A korábbi módszereknél nem volt lehetőség az eljárás megismétlésére, mivel az egyetlen rendelkezésre álló vírust hamar megtalálta és elpusztította az immunrendszer. Az újabb eljárások legnyilvánvalóbb előnye az encephalitis előfordulásának csökkenése, de látszólag az epilepszia valószínűsége is csökkent. Ez valószínűleg azon neurális kapcsoknak köszönhetőek, melyekkel minden űrpilóta rendelkezik, ezek segítségével megakadályozhatóak az epileptikus rohamok. Mivel az egyes injekciók beadásakor elnyomják az immunrendszert, a hatás tovább tart, és a terápia sokkal hatékonyabb. Ugyanakkor növekedik a további terápiák sikerességének esélye is, mivel a vírusgyököket nem támadja meg azonnal az immunrendszer.

Az immunrendszer elnyomásának nyilvánvaló hátránya azonban, hogy a test kiszolgáltatottá válik. A pilóták azonban idejük nagy részét kapszulájukba zárva, steril környezetben töltik. Komplikáltabbá (de nem teljesen lehetetlenné) válik számukra a kapszula elhagyása, azonban az immunrendszer elnyomásával kapcsolatos problémák megszűnnek. Mindenképp ki kell azonban hangsúlyozni, hogy bár ezek a gyorsítók aránylag ártalmatlanok a pilóták számára a steril kapszula és a neurális kapcsok miatt, az átlagember számára még mindig szörnyen veszélyesek, és minden áron távol kell tartani ezeket az óvatlanoktól, különben talán a korábbinál is nagyobb katasztrófának nézhetünk elébe. Emiatt még fontosabb, hogy letartóztassuk az új gyorsítók gyártásért és terjesztésért felelős személyeket.

A korábbi gyorsítók állandó problémája volt, hogy az egyes személyek közti genetikai különbségek jelentősen módosították a véghatást. Egyesek hajlamosabbak voltak a mellékhatásokra, míg mások semmilyen javulást nem tapasztaltak a kezelések eredményeképp. Később bebizonyosodott, hogy a vérvonalak közti különbségek okozták ezen különbségek nagy részét. Bizonyos gyorsítók persze általánosabban használhatóak voltak másoknál, mostanában azonban megjelentek olyan szerkezetek, melyeket úgy készítettek, hogy kihasználja a különböző vérvonalak genetikai felépítésében rejlő lehetőségeket, lényegében fajspecifikus gyorsítók kerültek piacra.

Ezen gyorsítók kifejlesztéséhez szükséges kutatást csupán egy olyan gazdag csoport végezhette és pénzelhette, melynek hozzáférése van a legfrissebb kutatási eredményekhez és technológiákhoz. Az egyetlen független csoport, mely rendelkezik az ehhez szükséges módszerekkel és akarattal, az Angel Kartell, a DED azonban semmit nem talált, ami összekötné őket ezen fejlett gyorsítók fejlesztésével. Azonban a tény, hogy a Kartell a kezdetektől fogva nagy szerepet vállal az új gyorsítók terjesztésében azt sugallja, Jeanrick Cavalery ezredes szavaival élve „hogy a Kartell vagy nagyon közel áll a gyorsítót gyártókhoz, vagy ők maguk azok.” De azt a lehetőséget sem zárhatjuk ki, hogy ezen fejlett gyorsítók kifejlesztéséért és talán gyártásáért felelős személyek valamely másik birodalom alkalmazásában állnak.

Javaslatunk tehát az, hogy tegyenek további lépéseket az illegális gyorsítók növekvő áradatának megállítása felé. Beismerjük, hogy jelentős kereslet van rájuk az egyébként törvénytisztelő pilóták nagy csoportja közt, de ez nem szükséges ahhoz, hogy valaki jó pilóta legyen. Azon apró előnyöknek, melyeket a pilóták használatukkal elérhetnek, nem szabadna elhomályosítaniuk a használatukban rejlő hatalmas kockázatot.

Mivel a gyorsítók nagy része a birodalmi űrön túlról származik, javasoljuk a határ erősebb megfigyelését, továbbá azok példás megbüntetését, akiket ezen termékek csempészésén vagy eladásán kapnak. Javasoljuk továbbá vizsgálat indítását annak kiderítésére, hogy ki fejleszti ezeket a gyorsítókat.

Végül, saját kutatócsoportunknak is meg kellene kezdenie a gyorsítók elemzését azzal a céllal, hogy teljesen megértsük működését, ha a későbbiekben, amikor háború fenyeget, felhasználhassuk azokat. Természetese ezt a legnagyobb titokban kell végezni. Titkosszolgálati források szerint a többi birodalom is hasonló lépéseket tesz, és nem kockáztathatjuk meg a lemaradást, ha esetleg ezek a gyorsítók az űrhajó-kapitányok állandó felszerelésévé válnának.


Az eredeti mű