2002. szeptember 15., vasárnap

Power Politics

Hatalmi játékok


Mikor Souro Foiritan megkapta öt évre szóló mandátumát a Gallentei Szövetség elnökeként, első dolga volt megtisztítani a Haladás Pártját legnagyobb vetélytársaitól; megvétózta a szegények és rászorulók számára élelmet biztosító törvényt; majd egy két napos élményutazásra ment a Szivárvány zónába, mondván szüksége van a pihenésre ez után a kemény kampány után. Ez a bizarr elnöki viselkedés az elmúlt három év során még színesebbé vált, minek következtében politikai ellenfelei és külföldi nagykövetek egyaránt megvetéssel és lenézéssel tekintenek rá. De ami még bizarrabb, az az, hogy Souro Foiritan a legnagyobb népszerűségnek örvendő elnök a Szövetség eddigi történelmében. Folly egy-egy ostobasága utáni közvéleménykutatások szerint népszerűsége szinte egyáltalán nem változik (a legutóbbi felmérés szerint 85%). Ennek oka igen egyszerű: minden bolondozása ellenére Foiritan elnök ravasz és értelmes politikus. Karizmatikus, könnyed és őszinte, de ugyanakkor erős fegyelmet tart és ez hajtja őt magát és munkatársait is arra, hogy jólétet biztosítson a gallenteiek számára és támogassa a Szövetség érdekeit. Bármit is gondolnak róla politikai ellenfelei, azt mind belátha, hogy Foiritan elnök dühítően jól végzi a munkáját.

Elődjeitől eltérően Foiritan saját maga ura - bár a Haladás Pártjának jelöltjeként választották meg (és így ő maga is egy Haladó), az elmúlt évek során szándékosan eltávolodott tőlük. Legfőbb vetélytársainak pártból való elüldözésével már az elején egyértelműen jelezte, hogy nem hajlandó a zsinóron rángatott báb szerepét eljátszani, a csoporttal szembeni későbbi magatartása pedig nyilvánvalóvá tette, hogy Foiritan kezében van a hatalom. Ennek ellenére teljes mértékben tisztában van azzal, hogy egy demokratikus állam vezetőjeként, különösen egy olyan törékeny állam esetében, mint a Szövetség a maga etnikai, vallási és gazdasági sokszínűségével, pozíciója nem túl stabil. Elég egyetlen rossz lépés, és máris nyakig van a bajban.

A gallenteiek által gyakorolt demokráció igen nyílt - általános gyakorlat a nagyobb kérdéseket publikus szavazásra bocsátani ahelyett, hogy kizárólag a szenátus vagy az elnök hozná meg a döntést. Ezt a gyakorlatot az érdekképviseletek harcolták ki azért, hogy kikérhessék a nép véleményét (amit megfelelő propagandával sokkal könnyebben lehet befolyásolni, mint az elnök elképzelését) a fontosabb ügyekben. Foiritan elnök népszerűségének köszönhetően már többször is használta ezt a fórumot, hogy problémás ügyeket véghez vigyen az szenátus ellenkezése ellenére. Foiritan jól ismeri polgárait. Tudja hogy bár a gallentei társadalmat is lehet kapitalistának nevezni, ez a fajta kapitalizmus alapjaiban különbözik attól, ami Caldari Államban tapasztalható. A gallenteiek számára a vagyonszerzés az egyén szintjén történik, és csak más egyének vagyonához mérésekor számít bármit is. A caldariak számára az állam fogaskerekeit óriási vállalatok alkotják, amik számára a versenyzés, hatékonyság és piaci részesedés sokkal fontosabb, mint a vagyon felhalmozása (bár ez utóbbi az előbbiek mellékterméke) - a caldariak számára teljesen idegen az a felfogás, hogy az üzlet az egyén érdekeit szolgálja, ne pedig a sokakét. Foiritan ezt igen jól érti és tudja, hogy a gallenteiek számára vonzóbb, ha néhányakkal jót tesz, mint pár olyan intézkedés, ami igazából senki helyzetén nem javít túl sokat. Ezen kérdésekben Foiritan hadilábon áll a Szociokratákkal, a Szövetség második legnagyobb politikai tömbjével. Vezetőjük, Mentas Blaque Foiritan esküdt ellensége és minden lehetőséget kihasznál, hogy kigúnyolja őt és kormányát. A Szociokraták (a párt neve Szociális Demokraták, de általában csak Szociokratáknak hívják őket) minden szinten a társadalmi egyenlőséget támogatják és szorgalmazzák, hogy a szövetségi kormány tegye legfontosabb feladatává a társadalom legalsó rétegének támogatását. Mentas Blaque gyűlöli Foiritan elnök egyénekre vonatkozó szemléletmódját, aljas kivételezésnek és igazságtalanságnak tartja azt.

A legutóbbi vita a lakatlan rendszerekben található bolygók tulajdonjogáról szólt. Az elnök és a Haladók egyének számára akarják kiadni a tulajdonjogot, míg a Szociokraták a Szövetség tulajdonának tekintik ezeket a bolygókat (mivel szövetségi felderítőhajók fedezték fel őket, és szövetségi építőgárda készítette el a csillagkapukat, amik a Szövetség rendszerébe csatolták azokat), és úgy véli, a Szövetségnek kell a bolygó kolonizációját és fejlődését irányítania, hogy a jutalomból a szervezet profitáljon. Az elnök számít az Egyesítők támogatására (akik közt a Minmatar emigránsok igen nagy számban képviseltetik magukat), míg Mentas Blaque és a Szociokraták az alacsonyabb osztályok mostanra már robbanásig feszült helyzetére építenek. Az ügyet jelenleg hevesen vitatják a kormányzati termekben és sokan úgy vélik, hogy előbb-utóbb az egyik párt népszavazásra bocsájtja a kérdést. Többen hiszik azt is, hogy ez a kérdés, melyet a Szövetség utcasarkain is hevesen tárgyalnak, véglegesen tönkreteheti az elnök népszerűségét.


Az eredeti mű

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése