Tomorrow a Dream

Megvalósult álom

Caldari Állam ideológiája hosszú évek óta nagy hangsúlyt fektetett a kemény munkára, önfeláldozásra és a közösség jólétére az egyén jóléte felett. A caldariak gondolkodásának központjában az a feltételezés állt, miszerint az emberek jobban dolgoznak, ha érzik, a közösségért dolgoznak, és méginkább, hogy az emberek vonzódnak azon munkakörök felé, amikre a leginkább alkalmasak, és azon beosztás felé, melyet el kell foglalniuk. De hogyan változott ez a filozófia a Caldari Állam hozzú fennállása során, és hol tart most?

A caldari-gallentei kapcsolatok korai időszakában, amikor a két náció épp csak megismerkedett egymással, a caldari kormány különleges felépítéséből következően egyetlen ember sem volt képes a tanácstól hatalmat szerezni. Az egyén szándéka, melyet a gallenteiek oly sokra tartottak, a caldariak számára csupán vak önzőség volt a nagyobb dolgokkal szemben, és vezetőik nagyrésze épp úgy ellenezte, mint azok a termelői tömegek, akik a civil lakosság legnagyobb részét tették ki. Az első Gallentei-Caldari háború után a Legfőbb Végrehajtói Bizottság - a Caldari Állam vezetőségét kitevő vállalati vezetők - még tovább vitték ezt az eszmét és hamarosan gyűlölt nemeziseik nézeteinek túlsó oldalára helyezkedtek. Bár csábítónak tűnik ezt csupán az újdonsült államok esetében tapasztalható ideológiai kötélhúzás számlájára írni, a történelmi adatok azt sugallják, hogy már több ezer évvel ezelőtt, a Raata-Oryioni birodalomban is megtalálhatóak voltak azok a csoportok, akik viselkedése nagyon kollektivista mintát mutatott, akikből végül caldari népe lettek.

A frissen békét kötött Caldari Állam - egy hosszú háború után sebeit nyalogató nemzet - számára azonban a dolgok másképp hangzottak. A közös ellenség eltűnésének következtében az emberek, akik akkoriban a Legfőbb Végrehajtói Bizottságot alkotó emberek lassan egymás felé kezdtek fordulni. A nyolc vezető vállalat közti verseny egyre inkább kiéleződött. A felvetett javaslatok és reformok leginkább arra szolgáltak, hogy megtömjék az azokat felvető vállalatok zsebeit, lehetőleg legnagyobb ellenfeleik kárára. Bár az Állam vezetése iránti alkalmasság és odaadás megmaradt - és már akkor is olyan vallásosan szerepelt a nemzeti propagandában, mint napjainkban - az alapok, melyekre ezen értékek épültek, lassan elkezdtek süllyedni.

Ahogy telt az idő, a hatalomban lévők játszmái és egymással való heves csatározásai károsan hatottak a Nagy Nyolc felső rétegére. Saját vezetési módjukat és menedzsmentjüket jobbnak tartva, mint bármit, amit az Igazgatói Tanács javasolni tudott, a megavállalatok vezetői elkezdtek a háttérben manipulálni, hogy saját pártfogoltjaik kerüljenek a helyükre, amikor át kellett adniuk a gyeplőt. Arról is gondoskodtak, hogy a vállalaton belüli kulcspozíciókba olyanok kerüljenek, akik célja és véleménye egyezett a sajátjukkal. Így lassan, de biztosan, rejtett dinasztiák kezdtek kígyózni Caldari Állam hatalmi szerkezetében.

Mire a kapszulások megjelentek a világ színpadán, az Állam szerkezete tömve volt olyan személyekkel, akik hatalomban lévő feletteseik segítségével kerültek jelenlegi helyükre, és ez jelentős szerepet játszott abban a gazdasági visszaesésben, amivel a Caldari Államnak szembe kellett néznie. Új Éden mind a négy nagy nemzete szembe került valailyen visszaeséssel a kapszulázók osztályának kiemelkedésekor, azonban makacsságuk és alkalmazkodni vonakodó tulajdonságuk miatt a caldariak szenvedték el a legnagyobb csapást. A munkanélküliség meteorként emelkedett. Az árak az egekig szöktek. Az import és export megcsappant.

Érezve a világ hatalmainak erőeltolódását, a Legfőbb Végrehajtói Bizottság válaszul begubózta magát a világ elől és elszigetelődési politikát indított. A diplomáciai kapcsolatok, amik sosem voltak a caldari politika erősségiei között, gyakorlatilag megszűntek. Még az olyan csapások során, mint a Protein Csemege (amikoris a caldari készítésű falatozóhelyeken szolgált ételek elmegyengeséget okoztak a gallentei iskolás gyermekeknél) vagy az Insorum incidens (amikor egy olyan kémiai anyag került ki egy caldari biolaborból, mely képes volt az Amarrok legmegbízhatóbb rabdrogjának semlegesítésére) sem voltak hajlandóak az Állam diplomatái kiengesztelni a hibáik miatt leginkább szenvedőket. A caldari állam hatalmas volt, mint mindig, de belülről keményedett meg. Nagy változás kellett ahhoz, hogy a dolgokat felrázza, és YC 110-ben ez a változás egy radikális, új vezető, Tibus Heth személyében érkezett.

Látva az egész Államban eluralkodó eredménytelenséget, Heth több reformot hajtott végre, hogy visszavigye Caldarit a gyökereihez, a meritokratikus társadalomhoz. Ennek érdekében megbízta legmegbízhatóbb igazgatóját, Janus Bravourt, hogy olyan kezdeményezéseket indítson, melyek kigyomlálják azokat, akik alkalmatlanok posztjuk feladatainak ellátására, és olyan embereket ültessen a helyükre, akik valóban kiérdemelték a jogot, hogy ott legyenek. Ha a megfelelő kerekek a helyükre kerülnek, az Állam ismét elfoglalhatja az őt megillető helyet, mint egy kereskedelmi, ipari és katonai törtető gépezet.

Heth reformjai a vállalati tevékenységek minden szektorát elérték. Azzal kezdte, hogy elkobozta az Állam minden közép- és felsőmenedzserének és igazgatójának vagyonát és szétosztotta azt a dolgozók legalsó rétegei közt. Olyan programokat indított, melyek biztosították, hogy az emberek megfelelő kompenzációt kaptak kemény munkájukért cserébe, időszakos szabadságok és korai nyugdíjazás formájában. Megemelte az oktatási és átképzési kezdeményezések pénzügyi keretét. Munkásgyűléseket hívott össze, ahol az egyének találékonysága érvényesülhetett. A fő cél az volt, hogy gondoskodjon róla, hogy az ember, bármilyen mélyről is induljon, esélyt kapjon, hogy feljebb léphessen - feltéve, ha bizonyítani tudta, hogy érdemes rá.

Az új rendszerben a szociális státusz nem volt többé akadálya a felemelkedésnek. Tíz év alatt az Állam iskoláinak több, mint felében olyan fejlett szűréseket végeztek, melyek hatékonyan találták meg a különleges tehetségeket, akiket olyan irányban tanítottak, hogy tehetségükkel a lehető legtöbb jót tehessék. Intézeteket alapítottak, ahol feltalálók és kis üzleti tulajdonosok kaptak lehetőséget, hogy ötleteiket egy magasabb szinten fejlesszék ki. Az állami kémeket kivonták a vállalatokból és azzal a feladattal bízták meg őket, hogy gyomlálják ki a kegyenceket, ahonnan csak tudják.

Heth hatalomra kerülése után elég sok lakos, azt gondolva, hogy az egyszemélyi vezetés ellentétben áll a caldari eszmékkel, elhagyta az országot. Feltételezték, hogy azon diktátorokhoz és zsarnokokhoz hasonlóan, akik a történelem során oly sokszor előkerültek, egy hatalmi körrel veszi körül magát és hagyja a nemzet többi részét hánykolódni, elkopni a kulturális értékeket amik oly erősen tartották az Államot eddigi léte során. Szabályainak és katonai kegyetlenkedéseinek nacionalisztikus volta is ijedtséget okozott, minek hatására egyes lakosok (csendben persze) megkérdőjelezték, hogy moralitásuk és nemzeti öntudatuk hogyan férhet össze ezen sötét, vészterhes időkben.

A Heth beiktatása óta eltelt idő azonban tagadhatatlanul meghozta a gazdasági növekedést. A caldariaknak egyre több pénze van. Egyre biztosabb a nyugdíjazásuk. Akiket a régi rendszerben véglegesen eltiltottak bizonyos pozíciókból, most pont azokban ülnek. Az általános közhangulat, az utcákon és az űrállomásokon egyaránt az, hogy valami hatalmas dolog kezdődött meg, ami lehet akár jó, akár rossz, hogy a korábbi rendszer beteg és elavult volt, és hogy az Új Meritokrácia (annak ellenére, hogy a sajtó ebben erősen kételkedett) visszatérés ahhoz a nagy nemzethez, melyet a kedvenciség túl sokáig vert láncba. Ahelyett, hogy az őket körülvevő sötét elől fordítanák el a fejüket, a caldari emberek évek óta először most egy fényes jövő felé fordulnak.


Az eredeti mű