2008. november 10., hétfő

Beasts of the Field

Vadállatok


A helyszín a Nagy Vadvidék egy bárja, a minmatar űr peremén. Késő este.

Új Éden egyik háborúja arra sarkalta a három elveszett minmatar törzset, hogy hazatérjen. A thukkereket, az űr vándorait meghívták, hogy csatlakozzanak a Köztársasághoz, és most előkészítik az általuk lakott űrt, hogy az a minmatar közösség önálló tagjává váljon. A nefantarokat, ismertebb nevükön ammatarokat egy korábbi háború során saját vérük elárulójának tekintették, most azonban fény derült rá, hogy csak védelmezték őket, így visszahívták őket, miután anyabolygójukat feldúlták. A starkmanirokat, akikről korábban azt hitték, hogy kipusztultak, ám most kiderült, hogy a nefantarok jóindulatának köszönhetően mégis életben maradtak, megmentették, és felajánlották nekik, hogy csatlakozzanak társaikhoz.

Háborús idők járnak, a három törzs integrációja ideiglenesen háttérbe szorult a harci készülődésekkel szemben. Ez idő alatt a menekültek és bizakodók ilyen, és ehhez hasonló menekültállomásokon gyülekeznek, engedélyre, vízumra, lakásra és munkára várva a minmatar űrben. A bár az egyik menekült terület közepén helyezkedik el.

Sispur, egy nefantar ül az asztala mellett, és iszogat. Annes, egy starkmanir lép be, vesz egy korsó sört a csapostól, körbenéz az üres csarnokban, végül Sispur asztalához lép és odahúz egy széket.

ANNES

Szabad ez a hely?

SISPUR

Persze.

Annes leül.

ANNES

Nem gondoltam, hogy bárkit is itt találok. A legtöbben már otthon alszanak.

SISPUR

A legtöbbeknek nyilván nincs semmi problémája azzal, hogy felforgatták otthonukat, eljöttek annyi holmival, amennyi a kezükben elfért, majd itt lezuttyantak, és most arra várnak, hogy az anyaország vajon kegyeskedik-e végül befogadni őket.

ANNES

Be fognak fogadni, efelől semmi kétségem nincs. Te is ugyanolyan jól tudod, mint én.

SISPUR

Igen, azt hiszem, igen. De gyűlölöm a várakozást. Bármilyen szomorú is, de Ammataron volt életem. A maguk módján méltányoltak. Nem szeretek arra várni, hogy egy olyan helyre vigyenek, ahol nem értékelnek, akkor már inkább visszamegyek.

Triat, egy thukker férfi lép be a bárba, felkap egy italt majd szó nélkül leül az asztalukhoz.

TRIAT

Mizujs?

Annes és Sispur szótlanul nézik.

TRIAT

Elég hullaszag van itt ma este. Azt hittem, csak én vagyok ébren.

Triat felnevet.

TRIAT

Szóval mit csináltok itt ilyen késő este? Eladtok valamit?

Triat faarccal nézi őket, majd ismét felnevet.

TRIAT

Na mindegy. Nézte valamelyikőtök mostanában a meccset?

Triat felhajtja pohara tartalmát, böfög egy nagyot, majd a pultos felé int.

TRIAT

Hé! Töltse újra!

SISPUR, hűvös hangon

Szóval most jön az a rész, amikor megmutatod a tetkóidat?

ANNES

Vagy esetleg lehányod az asztalt?

Triat rájuk bámul. A pultos odalép és feltölti a poharát. Kínos a pillanat; Triat megdörzsöli arcát, nagyot sóhajt és egy kicsit elmosolyodik.

TRIAT

Ez nem jött ki túl jól, mi?

SISPUR

Láttam már kellemesebb személyiségű fedokat is.

ANNES

De nyugodtan csatlakozz, ha szeretnél. Nem mindha bármi mást lehetne ilyenkor csinálni.

TRIAT

Elnézést, srácok. Túl sokat lógok a thukokkal. Triat vagyok.

SISPUR

Sispur.

ANNES

Annes.

SISPUR

Én vagyok a helyi áruló, Annes pedig a helyi forradalmi jelkép, és épp arról beszélgettünk, hogy hogyan akar hazánk egyszerre itt tudni és elküldeni. Te miért vagy ébren ilyen késő este.

Triat hátradől a székén és elgondolkodik.

TRIAT

Gondolom ugyanaz. Nem tudom, hogy mennyit tudtok életünkről, az űrben utazásról és termékeink eladásáról, de ez közel sem olyan bizonytalan megélhetési mód, mint azt gondolnátok. Ha lenni akarsz valaki, akkor igen előre látónak kell lenned, meg kell találnod saját nyersanyagforrásod és saját üzleteket kell kötnöd.

ANNES

És úgy gondolod, hogy a Köztársasághoz való csatlakozással ez veszélybe kerül.

TRIAT

Nos, ha ezt a nagy szabadságot teljesen elveszik, és minden kicsúszik a kezeid közül, akkor kellemetlenül fogod érezni magad. Talán abbahagyod az alvást. Inni kezdesz helyette, és hülyét csinálsz magadból.

SISPUR

De ti saját döntésetekből csatlakoztok, vagy legalábbis szavaztatok arról, hogy a Vadvidéket a Köztársaság kvázi-részévé teszitek, vagy valami ilyesmi. Ti megtarthatjátok a dolgaitokat és a függetlenségeteket. Nem tűnik úgy, mintha nagyon megváltozna az életetek.

ANNES

Nem hiszem, hogy erről beszél.

SISPUR

Nem?

ANNES

Szerintem ő azon thukkerek egyike, aki ténylegesen beköltözik a Köztársaságba.

Triat bólint.

TRIAT

Szavazás is volt, és mesék a függetlenségről, de aki nem teljesen ostoba, az tudja, miről van szó. A Köztársaság hamarosan felvirágzik. És bármennyit is hencegünk mi, thukkerek arról, hogy veszélyesen élünk, több időt töltünk azzal, hogy ne gondoljunk bele, mennyi minden üthetne ki balul, mint amennyit hajlandóak vagyunk beismerni.

ANNES

Tehát biztonságot szeretnél.

Triat sértődötten néz a megjegyzésre.

TRIAT

Szerintem jó lenne, ha ismét lenne otthonom. Egy műveleti központ, ahol megpihenhetek, összeszedhetem magam, és számíthatok rá, hogy a holnap is ugyan olyan lesz, mint amilyen a ma volt. Egy hely, ami nem remeg mozgás közben. Vagy ami azt illeti, egyáltalán nem mozog.

SISPUR

És úgy tűnik, hogy pontosan ez fog történni. De akkor miért vagy ébren és miért iszol?

TRIAT

Azért, mert túl sokat gondolkodom. Mint azt már mondtam, előrelátó kell, hogy legyél, kapcsolatokat és üzleteket kell keresned, ami majdnem ugyanaz, mintha egy feszítővassal próbálnál belefolyni valaki más üzleti ügyeibe. Az egész a dominanciáról szól. És ez nem lehetséges ebben az új életben, amikor valami külső rendszertől várom, hogy megszabja számomra a törvényeket.

Triat kortyol egyet.

TRIAT

De még mindig jobb, mint a totális bizonytalanság. Annak kell lennie. Nektek mi a véleményetek?

SISPUR

Biztos vagyok benne.

TRIAT

Az jó.

SISPUR

Biztos vagyok benne, hogy egy rakás szarként fognak velem bánni odaát.

TRIAT

Tényleg?

SISPUR

Aha.

TRIAT

Azt hittem, ti hősök vagytok.

Triat Annes felé int a poharával.

TRIAT

Mert megmentettétek őket. Ne vedd sértésnek.

Annes elmosolyodik.

SISPUR

Az csak egy kis csoport volt. Mi többiek...

Sispur nagyot sóhajt.

SISPUR

Mi többiek csak próbáltuk a lehető legjobban tenni a dolgunkat. Éltük az életünket, és igyekeztünk mindenkit csak annyira rossz helyzetben hagyni, amilyenben muszáj volt. Pont annyira árultuk el a minmatarok céljait, mint amennyire megmentettük a starkmanirokat.

TRIAT

De az emberek úgy viselkednek veletek.

SISPUR

Vagy igen, vagy nem. Mocskok vagy megmentől. A szemükben mi nem emberek vagyunk, hanem szimbólumok.

ANNES

Nem, szerintem mi vagyunk a szimbólumok.

SISPUR

Nos jó. Igaz. Akkor mi vagyunk a tükrök. Az emberek arra használnak, hogy azt lássák meg bennünk, ami saját magukban van. Ha azt akarják látni, hogy a minmatarokat elárulták, tönkre tették és magukra hagyták, akkor ezt látja bennünk. Ha azt akarják, hogy végül minden jóra forduljon, a szolgák megmentésével meg mindennel, akkor azok vagyunk, akik segítettek ezt elérni. Az érzéseiket jelenítik meg bennünk.

TRIAT

Mi is kaptunk ebből. De már hozzászoktunk, hogy leszidnak. A kereskedőlét velejárója.

ANNES

Mi egyáltalán nem vagyunk ehhez hozzászokva. Nem tudom, mihez vagyunk hozzászokva. Azt sem tudom, hogy kik vagyunk.

TRIAT

Az emberek általában úgy gondolják, hogy együgyűek vagytok.

ANNES

És te mit gondolsz?

Triat kortyolt egyet az italából.

TRIAT

Szerintem tudjátok, mikor kell csendben maradni, ami sokkal fontosabb, mint az emberek gondolnák.

Annes Sispur felé bólint.

ANNES

Nem akarom, hogy visszafogadjanak a nyájba.

Majd Triat felé bólint.

ANNES

Még csak új otthont sem akarok. A régi életemet akarom visszakapni. Nem volt könnyű élet, de rossz sem volt. Olyan volt, mint bármely másik.

SISPUR

Sokan azt mondanák, hogy csak fél élet. És hála nekünk - vagy akaratunk ellenére - most lehetőséget kapsz rá, hogy bármit elérj, amire csak képes vagy.

ANNES

Azok az emberek nyilván jobban ismernek engem, mint én saját magamat. Tudod, mi ebben a vicces? Hogy ugyanezek az emberek úgy kezelnek minket, starkmanirokat, mint a vadállatokat.

Annes Sispur elé emeli a poharát és nagy szemekkel nézi őt az üvegen keresztül.

ANNES

Odajönnek hozzánk, és azt mondják, „EZT ITT... ÚGY HÍVJÁK... HOGY KHZMAAK. KI TUDOD MONDANI, HOGY KHUMAAK?”

Annes leereszti a poharat, hátradől a székében és nagyot kortyol.

ANNES

Nyilván egyszerre vagyunk kezdő zsenik és nyáladzó retardáltak.

TRIAT

És kiemeltek a szolgaságon, majd az űrben lebegve hagytak, így soraitok közt most egyre erősödik a bizonytalanság.

ANNES

Igen. Mert tényleg nem akarunk hálátlanok lenni. Komolyan nem. De egyszercsak ránk húzzák ezt az új személyazonosságot, és már fogalmunk sincsen, hogy kik vagyunk. Pont, mint ti, fiúk...

Annes Sispur felé bólint.

ANNES

... és most már csak... itt vagyunk. Mint a faszobrok.

Triat felemeli poharát.

TRIAT

Vadállatok, öregem.

Triat, Annes és Sispur koccintanak. Annes kezd bele egy mondatba, de útközben meggondolja magát.

ANNES

Ez a... részeg nő jött oda hozzám a minap. Teljesen, de tényleg teljesen el volt ázva. Valami bárban voltam azelőtt, hogy ebbe a táborba szállítottak volna. Egyedül voltam, a saját dolgommal törődtem, amikor azt mondta, túlságosan hangosan, hogy szeretné, ha elmennék a lakására és lefeküdnék vele.

Triat és Sispur szemei elkerekednek. Triat kortyol egyet a söréből, hogy leplezze meglepettségét.

ANNES

Azt mondta, hogy még soha nem csinálta starkival.

Triat félrenyeli a sörét.

ANNES

Öcsi, jól vagy?

TRIAT

És ezt hogy hárítottad el?

Annes elmosolyodik és félrenéz.

ANNES

Ki mondta, hogy elhárítottam?

Triat és Sispur elcsendesedik.

ANNES

Nem volt nagy szám. Bár a mellei egész szépek voltak.

Triat és Sispur továbbra sem szól semmit.

Annes felnevet.

ANNES

Mi az? Azt hittétek, ilyen régimódi vagyok? Ugyan már!

Triat kortyol egyet a söréből.

TRIAT

Nem, igazad van. Elvégre mindannyian emberek vagyunk.

SISPUR

És végeredményben ez számít, nem? Mármint papíron választanom kellett, hogy elmegyek, vagy egy politikailag labilis pöcegödörben maradok. De még ha nem is lett volna az, akkor sem mondhatnám, hogy maradtam volna.

TRIAT

Még akkor is, ha úgy kezelnek, mintha nem kellene itt lenned? Vagy mintha hálásnak kellene lenned? Ez az utolsó lehetőséged, hogy meggondold magad. Csatlakozhatnál a gallenteiekhez. Ők imádnának.

SISPUR

Mindezek ellenére sem. Én akkor is be akarok jutni. Senkit nem ismerek a minmatar űrön belül, és ezt rendszeresen az értésemre is adják, de akkor is úgy érzem, hogy bár nem az embereket, de magát a népet ismerem. Érted?

Triat Annes felé bólint és elvigyorodik.

TRIAT

Na ő aztán biztosan ismeri az embereket.

ANNES

Ezen egyetlen esettől eltekintve még az a hátterem sincs meg, mint nektek. Én egész életemben csak azt tudtam, hogy az ammatar űrben kell leélnem az életem, és egy olyan rendszerben kell felnőnöm, aminek nem sok köze volt a minmatarokhoz, és minden az amarrokhoz. És hogy őszinte legyek, még ha különcként is kezelnek, életemben most először érzem azt, hogy ott vagyok, ahová tartozom. Nem gondolom, hogy ezek az emberek azt akarják, hogy közöm legyen az életükhöz, de... de az egyértelműen látszik, hogy valamire szükségük van. Évek óta itt volt ez a rés, ez a sötét, nyers lyuk a minmatar nemzet testén, ahonnan a törzsemet kiszakították, és az addig nem nyughatott, amíg nem csatlakoztunk ismét. Ha lesz egy összeszokási időszak, ami biztosan lesz, és ha fájdalmas is lesz, márpedig biztosan elég sok fájdalom lesz még, mielőtt elkezdhetnénk gyógyulni, akkor ennek így kell lennie. El kell ezt fogadnom, és a lehető legtöbbet kell tennem a gyógyulás elősegítése érdekében.

Annes Triatra néz.

ANNES

Még ha ti saját akaratotokból is távoztatok - mármint nemzeti szinten - és még ha te konkrétan a saját indokaidból térsz is vissza, szerintem részben ugyanaz az erő hozott vissza, mint ami engem.

TRIAT

Hogy valami nagyobb részesévé váljak? Igen. Lehet, hogy igaz. Egy nagyobb egész. Valami, ami túlmutat rajtam.

SISPUR

És valami, amire büszkék lehetünk, ami ugyanazt képviseli, amit egyénileg teszünk.

ANNES

Ami nem csupán az, amit képviselünk, hanem amik vagyunk.

Triat felemeli poharát, Sispur és Annes követi példáját.

Mindenki egyszerre mondja, Matarra!


Az eredeti mű

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése