Kameiras

Kameira

# Szövetségi példány, SzHÜ, 453-RT3. jelentés.

# Biztonsági szint: Vörös-Gamma-Alpha

# A Kameira program.

Történelme során a rideg Amarr Birodalom több népet meghódított. Terjeszkedése során összecsapott szervezetlen kőkorszaki szintű törzsekkel, egyenlőségelvű társadalmakkal, ipari birodalmakkal és ezek között minden más színvonalú néppel. Mindet megtörte és rabszolgasorsba kényszerítette: néhányukat végül integrálta az amarr társadalomba, mások rabszolgák maradtak, és voltak, akikről egyszerűen megfeledkeztek - mivel csupán a jelentősebb hódítások áldozatairól jegyeznek fel bármiféle részletet. A Ni-Kunni anyabolygón például egy egész kontinenst népesített be egy ádáz benszülött nép, akiket a legalantasabb szolgasorson kívül mindenre érdemtelennek találtak. Gazdag kultúrájuk és örökségük mostanra megsemmisült, a nép tagjai pedig félvérekként szóródnak szét a sokaságban.

A katonai felügyelet megnövelésével ez a „felperzselt föld” és „megtört nép” taktika végül megváltozott. A katonaság hódításai során megfigyelte a természetéből fakadóan legharcosabb, legagresszívebb és legrugalmasabb népeket és a Harcos Fajok címkével jelölte meg ezeket. Ezután katonai kiképzésben részesítette őket, főként ágyútölteléknek Isten kiválasztott népe helyett. Néhányuk teljesítménye kimagasló volt, és olyan hírnevet szereztek, hogy az amarr katonai gépezet fontos mozgatóelemeivé váltak. A legsikeresebb - és ugyanakkor legfélelmetesebb - ezek közül a Kameira volt.

A Kameira volt az amarrok hírhedt Emberi Kitartás Programjának (E.K.P.) egyik terméke, melyet a minmatar rabszolgalakosságon futtattak. A program eredetileg a minmatar törzsek különböző munkában való kitartásának és hatékonyságának felmérésére szolgált - hogy kiderítsék, mennyire lehet őket leterhelni, mielőtt kiégnek, nagyjából mintha egy eszköz szilárdságát vizsgálták volna. Idővel ennél sokkal tovább fejlődött és rémmesévé vált a minmatarok közt, mikor az amarr tudósok elkezdték testük és szellemük valódi határait feszegetni.

A program felkeltette a katonaság érdeklődését, mely, mivel elsőkézből tapasztalta meg a minmatarok makacs és heves kitartását, lelkesen szerette volna kideríteni, mennyire lennének használhatóak a harcok során. Az E.K.P. tudósai szívesen vették a hadsereg támogatását, és olyan módszerek kifejlesztésébe kezdtek, melyekkel a legerősebb minmatar rabszolgákat engedelmes, hatékony katonákká lehetett átképezni. Az első képzési módszerek nagy része teljesen hatástalannak bizonyultak. Az ötletet azonban nem vetették el, és kijelöltek egy csoportot a program továbbfejlesztése céljából.

Miután a csapat nehéznek találta az engedetlen, felnőtt minmatar harcosok engedelmességre és hűségre képzését, keményebb megközelítési mód mellett döntöttek. Tenyésztési programba kezdtek, melynek során kiválogatták a rabszolgapopuláció legjobb példányait és erős utódokat hozattak létre velük, akiket egy tudományosan megalapozott program szerint neveltek fel. A program a begyűjtött adatok alapján több változtatáson is átesett, és a kezdeti szakaszokat jelentősen megváltoztatták, mire a mai Kameira programmá nem vált.

A kezdetek

A tenyészprogram minden növekvő magzatát szigorúan felügyelik és egy sor genetikai tesztnek vetik alá, hogy kiderítsék, a Kameira előírásai szerint fejlődik-e. Amennyiben a példányt genetikailag elégtelennek találják, - ha például túl alacsonynak, gyengének, betegesnek vagy több genetikai rendellenességgel születne, - megszakítják a terhességet. Az újszülöttek egy különleges gondozó központba kerülnek, ahol hat éves korukig amarr nők gondoskodnak a felnevelésükről felügyelt bölcsödékben, mikoris a gyermeket az első Subigo Otthonba küldik kiképzésre és oktatásra.

Ifjú Subigo

A jelölt szigorú fizikai kiképzés alá kerül. Az amarrok már kitapasztalták, hogy ez a legmegfelelőbb időpont a minmatar szervezet katonai kötelezettségekhez való szoktatásához. A test növekedésével a kiképzés is egyre erősödik olyan korábban meghatározott határokig, melyek a későbbi fejlődést még nem befolyásolják rossz irányba. A fiatalt harci kiképzésben részesítik, és egy alapos kiképző programban való részvételre kényszerítik. Ez a program szolgál majd a teljesen kiképzett Kameira irányításának alapjául. Megismertetik velük az amarr vallást - az Amarr Istent és az irántuk érzett szeretetét, a helyüket a teremtésben és kötelességüket, hogy a közjó érdekében fenntartsák a törvényeit. A cél elérése érdekében azt tanítják nekik, hogy ők is Kiválasztottak. És bár a Birodalom bizonyos köreiben ez továbbra is egy hevesen tárgyalt téma, az idő bebizonyította, hogy ez az irányítás leghatékonyabb eszköze.

Idős Subigo

A többség túléli a zord Ifjú Subigot és tizennégy éves korban átesik az ellenőrző vizsgán. Ha túlélik ezt a kínzó tapasztalatot, akkor a Felső Subigo Otthonba kerülnek, ahol harci alakzat-méretű csoportokba osztják őket. Miközben megtanítják őket, hogy egy nagyobb egész részeiként cselekedjenek, tanítóik egy egészen új szintre emelik a képzésüket: az ifjú tanoncokat kiképzik többek közt stratégiából, taktikából, túlélésből, közelharcból és megtanítják számukra a lőfegyverek, testpáncélok, továbbá a katonai felszerelések és járművek jelentős részének használatát. Ha túlélik ezt az intenzív időszakot, megkezdik a végső, legkimerítőbb tesztet. Amennyiben ezen is átmennek, szakértővé fogadják őket; ha elbuknak, nem térnek vissza.

Kameira

Tizenkilenc éves korukban a kiképzett Kameira szakértőket kirendelik a harci egységükhöz és a tűzkeresztségig alárendelt tagként kezelik őket. Az amarrok szigorú irányítás alatt tartják a Kameirat, mivel szükségből olyan intelligens katonákat neveltek belőlük, akik önállóan képesek különböző harci helyzetekhez alkalmazkodni és cselekedni. Oktatásuk szinte mindig megelőzi, hogy megkérdőjelezzék helyüket. Egy katona azonban sokmindent lát, így a Kameira nem valakinek a társaként szolgál, hanem csapásmérő egységekként harci alakulatokhoz rendelik őket, és elkülönítik őket a közönséges gyalogságtól. Céljuk természetéből fakadóan - hogy különleges ügynökökként és frontvonal-béli katonákként szolgáljanak - azon ritka alkalmak esetében, amikor egy Kameira gyanítani kezdené, hogy valami nincs rendben a világban, nem marad elég sokáig életben ahhoz, hogy bármit is tehessen. Ettől eltekintve kijelenthetjük, hogy a Kameira katona sokkal eltökéltebb, mint igaz amarr társai. Születésüktől fogva erre az életre képezték ki őket, és nem ismernek, nem akarnak semmi mást. A Kameira egységet általában amarr tisztek irányítják. Amennyiben egy személy megfelelően hűségesnek bizonyul, úgy előléptethetik a parancsnoki láncban, az ilyen esetek azonban elég ritkák, és az ilyen alacsony rangot elért személyeket szoros megfigyelés alatt tartják.

Bizonyos jellegek azonban rendszeresen megjelennek. A legtöbb ilyen általában egyszerű dolog, amiken a tisztek hajlamosak könnyedén átlépni; a Kameira katonák haját engedik hosszúra megnőni, a Birodalmi hadsereg többi tagja számára ez tilos és szigorúan szabályzott dolog. Van egy szokás a Kameira katonák közt, amitől különösen undorodnak az amarrok, és elméletileg be is tiltották, a gyakorlatban azonban az egyébként rettenthetetlen Kameira egységek moráljára gyakorolt negatív hatása elkerülése miatt engedélyezik. Így a tradíció hivatalosan tiltott, a sötét holdak sápadt fénye alatt azonban folytatódik.

A csaták után a Kameira katonák összegyűjtik elesett társaik testeit és hatalmas halotti máglyákon elégetik azokat. Ezt tárgyilagosan, érzelmek nélkül teszik. Miután a tűz kihúny, a túlélő Kameira megvágja magát és a máglyából maradt hamut, halottaik maradványait a nyílt sebbe dörzsöli. Ennek eredményeképp egy maradandó jel keletkezik. Ily módon a Kameira magával viszi halottait, a jel pedig az elhullottak emlékévé válik. Egy idős katona egész testét beboríthatják ezek a halottakra emlékeztető sebek, és ily módon szabad minmatar testvéreikhez válnak hasonlóakká. Senki nem tudja, hogyan bukkant fel ez a szokás - még maguk a Kameirák sem - mostanra azonban a Kameira harci gépezet minden részében megszilárdult.


Az eredeti mű