Two Deaths

Két halál

A díszes hangárszinten alig egy tucatnyi ember várakozott. Az Amarr Birodalom zászlói lassan lengtek a szűnni nem akaró, hűvös szélben.

A tömeg az űrállomás átvilágított személyzetéből és az I. Jamyl Császárnőhöz halálukig hűséges Királyi Őrség tagjaiból tevődött össze. Nem nagyon beszélgettek egymással. Nem éreztek ellenszenvet egymás iránt, a körülmények azonban annyira komolyak és egy kicsit kellemetlenek is voltak, hogy legtöbbjük úgy érezte, ha végre végeznek ezzel az átkozott üggyel, mindannyian mennek a maguk dolgára és igyezeknek majd borba fojtani ezeket az emlékeket. Hamarosan egy hajó érkezik majd, ami a világ minden gonoszságának és rosszindulatának megtestesülését viseli magán.

***

A Gallentei Szövetségben, Gallente Prime-on, egy fedelten arénában, melyet direkt erre az alkalomra alakítottak át, egy hajó lebegett be a látótérbe. A népszerű szórakoztató eseményekkel teletűzdelt politikai beszédekkel már egyébként is feltüzelt többmilliós tömeg elérte a robbanáspontot. A helyenként masszív tornyokon álló, épület nagyságú képernyők a lassan közeledő hajó minden apró részletét jól mutatták. A tömeg egyből reagált, visítása oly hangos volt, hogy a mikrofonon keresztül hangszóróba jutó hang is visszacsatolódott, egy vég nélküli, rekedt gyűlöletkiáltást hozva ezzel létre.

***

Mikor a császárnő kilépett átmeneti szállásából a dokkoló állomásra, a feszengő párbeszédek halk mormogása teljesen megszűnt, néma csendbe borítva ezzel a helyet.

A magas plafon, a zászlók és a szinte szűnni nem akaró, suttogó hangok visszhangjai egy katedrális hatását keltették. A méretes polyüveg ablakok túloldalán a fagyos űr látszott.

***

A tömeg felmorajlott, mikor Foiritan elnök lépett az emelvényre. Mosolyogva integetett népének. Nem az a széles mosoly volt, melyet egy megnyert játszma után mutat az ember, hanem szomorúsággal átitatott mosoly, mely szerint a viselője sokat szenvedett, ámde végül győztesként került ki, és ugyanezt az érzést tudja azokban is, akiknek a mosoly szól.

***

A hajó kikötött. Kis jármű volt, elsősorban védelemre felkészítve, bár a páncélzat és a pajzsok inkább csak díszítésre voltak alkalmasak. Rakománya az űr sötét végéből érkezett, különféle utakon át, itt azonban a Császárnő védelme alatt állt, senki nem avatkozott közbe.

Egyetlen utasa volt. Az Amarr Birodalom megalakulása óta ő volt a legnagyobb áruló. Azért szállították ide, hogy meghaljon.

***

A hajó ajtajai kitárultak. A fénytől és zajtól pislogó Avent Eturrert vezették ki. A Szövetségi Haditengerészet egykori főadmirálisát Foiritan elnök személyesen rúgta ki a Caldari Állam támadása után. Az esetet akkor súlyos inkompetenciának tudták be, később azonban bebizonyosodott az árulás. Ekkor került Eturrer a Szövetség legkeresettebb ellenségeinek listájára.

Eturrer őrei szorosan a nyomában maradtak, egy külön, Foiritantól és az elnöki küldöttségtől elég messze álló emelvényhez vezették, hogy még véletlenül se látsszanak társaknak. Oda vezető útjukat, a férfi tervdezettnél korábbi halálát megakadályozandó, egy törhetetlen üvegből készült folyosóban tették meg. Az őrök erősek voltak, és egyértelműen valami ilyesmit képzeltek el a zavart, botladozó Eturrerről. Látszólag nem sérült meg, a vidernyőkön a tömeg nyers ordítása közepette kinagyított arcán azonban bizonytalan tekintet ült.

***

Karsoth főkamarást kivezették a hajóból és egyszerűen a hangár padlójára lökték. Zihálva és köhögve hevert a császárnő és kísérete előtt. Olyan kövér volt, hogy saját erőből még állni sem volt képes.

A császárnő tekintetét le sem véve a halálra ítélt emberről, megszólalt.

- Segítsék fel.

Mikor őrei tétováztak, aprót biccentett a fejével. Tekintete továbbra is Karsothon pihent, de olyan hatást keltett, mintha egy pillanat alatt valaki másra irányulhatna.

Az őrök egyből előre ugrottak és felemelték Karshot tömegét. A férfi összerezzent, amikor a katonák hozzáértek. Rongyos, mocskos selyemköpenye felcsúszott masszív testén, láthatóvá téve szétvagdosott, zúzódásos bőrét. Felfúvódott dereka akkora volt, hogy három férfinak kellett tartania, miközben egy magasabb nő támasztotta szegycsontját, pont, ahol a szíve volt. Karsoth húsa pont olyan sápadt volt, mint a nőé, és a rajta lévő égési foltok annak lángvörös hajszínével vetekedtek.

***

Foiritan elnök az összegyűlt milliókhoz és az élő adást figyelő billiókhoz szólt. Szavai elvesztek legtöbb hallgatója számára, akik azt hallották, amire számítottak, a lyukakat pedig dühükkel pótolták ki. Beszédének lényege az volt, hogy a Gallentei Szövetség elkapta a férfit, ahogy azt az elnök megígérte. Nehéz idők állnak még előttük, amikor a Szövetségben minden férfniak és nőnek engednie kell a szabadságából, hogy a nemzet biztonságát biztosítani lehessen. Most azonban, ezen a helyen, megkapták ezen áldozatok bizonyítékát.

A tömeg a hangjának változásaira reagált. Úgy tűnt, felé áramlik, mintha valami gyűlölethullám csapódna a hullámörőhöz. Egy aránylag nagy biztonsági zóna húzódott az elnök és népe között, mely törhetetlen üvegből készült, és amit emberek és fejlett biztonsági tehcnológia is megfigyelt, és melynek egyetlen célja volt: hogy a lehető legjobban felkorbácsolja a tömeg érzelmeit.

***

Még a kínzást is a fizikai és lelki megtisztulás érdekében végezték el. És csendben. Az Amarroknak jó érzékük volt ahhoz, hogy kínosan érezzék magukat amiatt, ami Karsoth uralma alatt történt. Egyszerűen csak át akarták adni a férfit az igazságszolgáltatásnak.

***

Minden zajos és fényes volt. Konkrétan nem kínozták, de gondoskodtak róla, hogy az út során a rab ne aludjon, sőt, ne is érezze magát kényelemben. A gallentei emberek megérdemelték a parádét.

***

A császárnő csendesen állt és Karsoth-ot figyelte. - Megbékélét az Istenével? - kérdezte végül.

A férfi csendesen bólintott. Apró takonybuborék pulzált egyik orrcimpáján. A személyzet oldalra húzódott, miközben fáradt karjukat és lábukat masszírozták. A Karshot-ot tartó nőt elengedték, hogy kezet moshasson.

***

Foiritan elnök beszéde közepén felsorolta az Eturrer ellen emelt vádakat és a tárgyalások eredményét. Egyenesen a semmibe bámuló fogolyhoz fordult, és beszélt a tripwire-i kudarcról, az ellenségnek való információátadásról, és Caldari Prime és eközben egy csomó emberélet elvesztéséről. Az elnök azt is hozzá tette, hogy a Szövetség szerencsére egy új rendet vezetett be, mely biztosítja, hogy a gallentei földbe jutott mérget könyörtelenül kiirtsák.

Mentas Blaque felé intett, aki az emelvény hátsó részén állt az immáron jól ismert, újonnan alapított Belbiztonsági Intézet fekete egyenruhájában. Nemhivatalosan a Fekete Sasokként voltak ismertek, és beszédében Foiritan is így hivatkozott rájuk, ezzel is megörökítve nevüket a történelem számára.

Az árulásra visszatérve, Foiritan ismét Eturrer felé intézte szavait. Elmondta, hogy távollétében a Szövetség megtárgyalta az ügyét és egy gonosz mosollyal még hozzá tette, hogy elég nehéznek bizonyult elkapni őt.

A tömeg felüvöltött. Imádták az ilyenekért.

Annyi bűnösségét igazoló bizonyíték látott napvilágot, mondta Foiritan Eturrernek a mikrofonon és vidképernyőkön keresztül, túlharsogva a milliónyi ember zaját, hogy nem volt szükséges, hogy tanúskodjon védelme érdekében.

- Majd beszélhet, amikor végeztem - tette hozzá. - Nem mintha sokat segítene magán. De joga van hozzá. A Szövetségben mindenkinek lehet szava. Még azoknak az embereknek is, akiknek maga tönkre tette az életét.

Mentas Blaque, akinek a Fekete Sasai még jónéhány foglyot tartogattak, beleegyezően bólintott, és nem szólt semmit.

***

- A Vér Rablókkal szövetkezett - mondta a császárnő. - Hazugságokkal és rettegéssel uralkodott. A minmatarok érkezésekor a kudarcai miatt majdnem odalett a Birodalom. Megrontotta az ártatlanokat, üldözte a hozzánk hű embereket, királyságát a korrupció és hedonizmus melegágyává tette.

A férfi nagyot lélegzett. - És ezért halált érdemlek? - kérdezte.

A zászlók lágyan lengtek a hűvös szélben.

- Nem - mondta a nő. - Azonban amit maga érdemel, az sokkal több, mint amit a Birodalom hajlandó lenne magával tenni.

***

Beszéde végén Foiritan ismét Eturrerhez fordult és megkérdezte, van-e valami mondanivalója.

Egy mikrofont adtak Eturrernek. Átvette, mereven állt, és csak bámulta. A tömeg fújolása egyre erősödött, és azzal fenyegetett, hogy teljesen elönti a férfit.

Foiritanra nézett. Egy pillanatig a két férfi tekintetében valami furcsa megértés ült. A kamera, mely először Eturrer szemében pillantotta meg a csillanást, majd Foiritan arcán azt a kényelmetlen kifejezést, a tömegre irányította vak tekintetét.

Eturrer ezután Blaque-re nézett, és túl sokáig bámulta.

A tömeg kezdte elveszteni a feját a dühödt várakozásban.

Eturrer rájuk vigyorgott, erre az egész világra, melynek tönkretételében segédkezett, majd hagyta a mikrofont a földre hullni.

***

Karsoth nagyot lélegzett. - Undorodom magától - mondta. - A gyengék birodalmát uralja, akik olyannyira elvesztek a következő világ iránti áhitatukban, hogy teljesen elfeledték, hogyan kell ebben élni. Semmit nem tesznek, csak a Mindenható Atyaúristenhez imádkoznak, hogy helyre hozza a dolgokat, és mikor már azt hiszem, hogy néhányuknak kezd megjönni a józan esze, idejön maga, előmászik, mint valami féreg a Pokolból, hogy ismét hívőket faragjon belőlük. - Megállt, nyelt egyet. - Undorodom magától - ismételte.

A nő odalépett hozzá és felemelte a kezét. A férfi összerezzent.

Finoman megsimította arcát. - Fél tőlem? - kérdezte.

Tudatában egy pillanatig a gúnyos mosoly gondolata villant fel, ám hamar ki is aludt. Mert a nő rámosolygott, és abból a mosolyból olyan rettegést érzett, amilyet életében soha semmikor nem. A hús remegett testén. És bár a nő sokkal alacsonyabb volt nála, úgy tűnt, mégis fölé magasodik.

- Gyűlöl engem? - kérdezte szinte könyörgően.

- Valamennyire igen - válaszolta. - Az igazi gyűlölet azonban egy erős érzelem, és maga túl szánalmas hozzá.

***

Eljött a kivégzés ideje.

Souro Foritan, a Gallente Szövetség elnöke a népéhez fordult. - Eljött az ideje, hogy döntsünk. Cipelem mindazon terheket, amiket cipelhetek, ezt azonban nem tehetem meg egymagam. Ez, itt és most közös döntésünk. Néhányatok tanulmányozta már a bizonyítékokat ennek az árulónak a tárgyalásán, de akik nem, azok is ismerik a döntést.

A vidképernyők átváltottak Eturrerre, és arca alatt hatalmas, vörös betűkkel a „BŰNÖS” felirat jelent meg.

- Most mindannyiunknak össze kell fogni, és dönteni kell. A jövőnkért és a Szövetségben élvezett szabadságunkért sokmindent hajlandóak voltunk feláldozni. Most meg kell hoznunk a végső áldozatot. Meg kell mutatnunk a világnak, milyen az, amikor a gonosz megpróbálja széttörni civilizációnk alapjait.

Óriási hangérzékelők csúsztak elő a vidképernyőkből, és maguk a kijelzők is megváltoztatták tartalmukat: Továbbra is Eturrert mutatták, most azonban rákerült egy réteg, melyen egy zajszint-jelző látszódott, mely a legalsó szinten villódzott.

- Az áruló testébe egy olyan kémiai vegyületet fecskendeztünk, ami egy konkrét hangfrekvenciára reagál. Ma este figyeljük az itt összegyűlt tömeg hangját, megszűrjük, majd átvezetjük az árulón. Ha elég hangosak lesznek, a kémiai keverék aktiválódik. A hangotok meghallgattatik.

Bár az érzékelőket még nem aktiválták, már remegtek a tömeg ordításától.

- Még egy utolsó dolog, szövetségi polgárok. Igen óvatosan jártunk el a kémiai anyag előkészítésével és az áruló testébe való beültetésével. Szétveri, felgyújtja vagy más módon eltorzítja a testében lévő sejtcsomókat. A sejtek kicsit, és néhány torzulás még nem okoz semmit. Mi azonban nem feledtük el történelmünket. Úgy készítettük el a kémiai anyagot, hogy annyi sejtcsoportot fertőzzön meg, ahány egyén életét kioltotta.

- Ez most a ti döntésetek, polgártársaim. Ez a ti pillanatotok.

Az érzékelők aktiválódtak. A tömeg hangja tornádóként csapott le rá.

A vidképernyőkön Eturrer teste szépen, lassan lebontódott. Bőre felhólyagzódott, elvörösödött, füstölni kezdett és szétrobbant; haja kigyulladt, csontjai felfúvódtak és fodrozódtak, ahogy tumorok és egyéb rosszindulatú daganatok törtek utat maguknak szervei lágy húsán keresztül a szabadság felé. Eturrer szája kitárult, hogy kieressze a férfi hangját, sikolyait azonban elnyomta a tömeg üvöltése.

***

- Felszólalhat saját védelmében, ha kíván - mondta a császárnő.

- Segítene bármit is? - kérdezte a férfi.

- Nem - válaszolta.

A férfi bólintott.

A császárnő egy közeli folyosó felé mutatott. - Menjen azon végig, hogy találkozzon végzetével.

A névtelen nő, aki szívénél tartotta, most az idős főkancellár előtt lépdelt. Fürge, kísérteties alakja vezette halála felé. A nyomában döcögött, őrei tartották testét egyenesen.

A császárnő ezután még hosszú ideig állt és a plafonon lévő hatalmas ablakon keresztül nézett kifelé.

Odakinn, a távolban egy fényes csillag ragyogott.


Az eredeti mű