Depth of Field

Csataterek

4.

A zaj egyre erősödött, és a levegő is vészesen fogyott.

- Mi a fene volt az az izé? - Most, hogy már nem volt kiút, Karin képtelen volt egy helyben maradni.

A valami úgy hasította fel hajója burkolatát, mintha alufóliából lett volna. Egy kamera jelén figyelte, ahogy szétszaggatja a központi raktér megerősített válaszfalait, és végre megértette, miért akarta Dagan egy kamerával figyeltetni azt az istenverte, inaktív drónt.

Jó Isten, valószínűleg már ő is halott.

Ő persze vissza tud jönni. A többiek nem voltak olyan szerencsések.

- De rohadt nyugodt lettél hirtelen. Remélem tudod, hogy te is meg fogsz halni. - Neral hallgatott, annak a falnak támaszkodott, ahová Karin irányította. A szemei csukva voltak, légzése azonban sekélyes volt, arca pedig krétafehér.

- Igen, ez elég valószínűnek tűnik.

- Az a kurva Dagan - motyogta Karin. - Rosszul vagyok ezektől a kapszulásoktól.

- Hamarosan végleg megszabadulsz tőlük.

- Mi a frász bajod van?

- Megtettem mindent, amit tehetek. Ennyi volt.

Fémes csattanások hangja visszhangzott végig a hajón. Valami csapkodta kis menedékük falát, és semmivel sem volt nyugodtabb attól, hogy tudta, mi az a valami.

Tényleg erősödött a zaj. Meg mert volna esklüdni rá, hogy majdnem átért a válaszfalon.

- Tudnod kell... - zihálr Neral. - Tudnod kell, hogy most érted jönnek. Mindannyian érted fognak jönni.

- Kik? Kik... - a szavak Karin torkán akadtak és elkerekedtek a szemei, amikor meglátta Neral fegyverét. - Megőrültél? Azzal itt nem lövöldözhetsz!

- Dehogynem. - A durranás betöltötte a szobát.

Karin lassan, óvatosan kinyitotta a szemeit. Arra nézett, ahol Neral ült, majd gyorsan félrenézett. Elfordította a fejét Neral földi maradványaitól, és saját pusztulásával került szembe.

- Hahó! Él még itt valaki?

CONCORD?

Vajon tudta?

3.

Karin fájdalmasan lassan vonszolta végig Neralt a folyosón. Srapnel-lövedékkel a gyomrában talált rá a nőre, és képtelen volt csak úgy magára hagyni. A hajója omladozott körülötte, ez ellen semmit nem tehetett, de az erkölcseit nem volt hajlandó feladni.

Most pedig egy haldokló nővel együtt csapdába esett saját hajójának torz roncsában.

Egy haldokló nővel és azzal a zajjal.

A kínlódó fém rémisztő sikolya és az összeomló burkolat nyöszörgő remegése is éppen elég rossz volt, ám a börtönének legvékonyabb válaszfalán hallatszó egyenletes, fémes csapások voltak azok, amik igazán kiborították.

Valami másra akart gondolni.

Eszébe ötlött egy mese gyermekkorából, szörnyekről, amik szülőbolygójának tengerei mélyén...

Nem, ez semmivel sem volt jobb.

... karok nyúltak ki, hogy egész hajókat húzzanak le a tenger ölébe, a biztos halálba...

- Tahaki Karin, - gondolta, - most rögtön kapd össze magad.

Végignézett az előtte heverő fémszilánkokon, az elgörbült és széttört támpilléreken és lemezeken, melyek eltorlaszolták az egykori folyosót.

Óvatosan a földre eresztette Neralt és próbálta lelassítani légzését. Nyugalom. A fejében számba vette a nála levő dolgokat: mi is van most nálam?

Csavarkulcs, kalapács, csavarhúzó, harapófogó...

Emelő.

Megpróbálhatná az egyik belső falnál lévő törmelék egy részét eltakarítani, találhatna egy kerülőt és a kabinokhoz juthatna...

...túlélhetné.

2.

Mikor mindenki szeme a biztonsági adásra tapadt és figyelték, ahogy Dagan drága drónja kiszabadul hajójának gyomrából, Neral kommunikációs tiszt hangja hangzott fel a kommunikációs rendszerből.

Pont olyan nyugodt hangon közölte velük, hogy hagyják el a hajót, mint amilyen nyugodtan a bejövő adást szokta bejelenteni.

Emiatt tűnt még bizarrabbnak, amikor Karin egy folyosón rátalált a vérző tisztre.

Súlyos gyomorsérülést szenvedett, és a mögötte húzódó nyomok alapján alig volt képes a falhoz húznia magát.

Karin Neral vállához guggolt, előre nyúlt, hogy ellenőrizze a pulzusát és majdnem hanyatt esett, amikor egy ragacsos kéz megragadta.

Neral láztól csillogó szemei felnyíltak. - Dagan... drón. Figyelmeztetnem kell. A húgaim. Hogyan?

- Hé, - mondta Karin. - Hé, semmi baj, kijuttatlak innen.

- Nem lett volna szabad. Nem gondoltam volna. Hogy kiszabadul. - Neralból rövid és rémisztő nevetés szakadt fel. - Most fogok.

Neral kétségbeesetten megragadta Karin karjait. - Most utánad erednek. Mindannyian eljönnek érted. Mond meg a húgaimnak...

- Majd te elmondod nekik - mondta Karin. - Most fel foglak emelni, de fájni fog. Készülj fel.

1.

Dagan épp a vonalban volt, amikor felharsantak a szirénák.

- A pokolba - mondta. - Ez még túl korai. Azt hittem, hogy az az izé teljesen ki van kapcsolva.

- A drón? Ki is volt! Ellenőriztem, amikor a fedélzetre hoztad.

Átkapcsolta a képet a biztonsági kamera adására. A drón a fegyvereit élesítette.

- Én lépek innen. Te is jobban tennéd, ha kiürítenéd a hajód - mondta Dagan, miközben a nő szobájának ajtaja bezáródott, és a zárak egy kattanással rögzültek. - Kár, hogy te ottragadtál.

Arrogáns szemétláda, gondolta a nő, és a szellőzőrendszer felé indult.


Az eredeti mű