The Mercenaries (Part One)

Zsoldosok
Első rész

A csapat sikeresen elvégezte az ugrást, Joreena azonban egy teljes percig még nem nyitotta ki a szemét. Gyönyörű univerzum volt, sötét és tágas, ám a csillagközi utazás megerőltetőnek bizonyult.

Miután mindenki megnyugodott, és kikapcsolták a biztonsági felszerelést, Scaara nagyon kis látható remegéssel, és igen feltűnően ellenőrizni kezdte fegyverét, próbaként célba vett tárgyakat, és megszámolta a töltényeket. Artenal sokkal diszkrétebben csinálta ugyanezt. Megmasszírozta izmos karjait, ujjaival pedig végigsimított a különböző fém és műanyag tárgyakon, melyek szerszám- és töltényövén sorakoztak. Egyedül Kralean tűnt teljesen közönyösnek, aki ásítozva állt az ablak mellett. Napfénytől csillogó, acél burkolatú behemótok úsztak el mindkét oldalukon.

Joreena, Scaara, Artenal, és Kralean - gallentei, caldari, minmatar és amarr, ebben a sorrendben - mindannyian más terület specialistái voltak, kezdve a PR-tól a szerelésen át a nyers erőszakig bezáróan. Egy ideje már együtt dolgoztak. Jó pénzt kerestek, és csak ez számított.

Megszólalt egy hangszóró. A kapitány, Kraeja hangja hangzott fel. - A kikötő felé haladunk, még időben vagyunk. A forgalom olyan, amilyenre számítani lehet, és szokás szerint néhány kapszulás megkülönböztetett figyelmet kap. Ha valakinek még kell egy kis idő, az most szóljon.

A csapat ösztönösen Joreenára nézett, aki az ugrás miatt még mindig sápadt volt. Egyik kezét a szája előtt tartotta, a másikat azonban megrázta. - Jól vagyok, köszönöm - motyogta szaggatottan. - Egy kis vizet kérnék. Köszönöm. Fussunk át még egyszer rajta utoljára. - A szobában lévő egyetlen képernyő felé fordult, miközben lopva előhalászott egy pirulát az egyik zsebéből, és bekapta.

Egy kép jelent meg a monitoron. Egy dús hajú és szemöldökű, markáns, mosolygó, kissé kövérkés arc jelent meg rajta. Lerítt róla, hogy tulajdonosának semmi joga nincs arra, hogy ilyen boldognak tűnjön.

- Ez Shahoun Asa - mondta a hangszórókon át Kraeja. - Mint azt már láttuk, szép hosszú bűnlajstroma van. Az Amarr Haditengerészet egyik legjobb küldetésszervezője, és számtalan Sansha Nemzete elleni behatolás írható a számlájára. A kapszulások imádják a fickót.

Shahoun képe elhalványult, helyét egy űrállomás foglalta el. Gurista volt, az ablakon át, a távolban pedig valódi párját lehetett látni. - Sansha már csak olyan, hogy örömmel rohantak a fegyvertűz elé. Az Amarr Haditengerészet sajnálatára, és a mi szerencsénkre nem minden kalóz egy agymosott ostoba. Sansha barátai, a gurista közbelépett, és egyezséget ajánlott Shahounnak: ha átáll az ő oldalukra, és magával hozza a katonaság titkait, egész hátralévő életében gondoskodni fognak róla. Talán még egy csinos sansha ágyast is szereznek neki.

- Veszélyes lépés - mondta Kralean anélkül, hogy tekintetét levette volna az ablakról.

- Ostoba lépés - válaszolt a hangszóró. - A katonaságnak vannak tervei az ilyen esetek ellen. Pénzzel és vonzerejével sikerült kivédenie ezeket. Szárnyra kaptak olyan pletykák, hogy inkább az ideológia miatt váltott oldalt, mintsem a haszonért.

- Számít ez? - mordult fel Artenal. Egy kis fémdarabbal játszott, ami félig egy kúpos tengelyszögnek, félig fogazott késnek tűnt.

- Úgy hiszem, a tárgyalás esélytelen - sóhajtott Joreena, és nem vett tudomást a beszólásról.

- Legalábbis nem most - válaszolt Kraeja. - Kész csoda, hogy még azelőtt sikerült utolérnünk, hogy a mélybe vetette volna magát. Még mindig nem tudom, mi dolga lehet ezen az állomáson, azt leszámítva, hogy valamilyen csomagra vár, és beszerez némi fejlett technológiát, de nem marad sokáig. Ez a gurista egyik peremállomása, úgyhogy nyugodtan kiköthetünk, de feltételeznünk kell, hogy valami minimális védelmet fog itt kapni. És kérlek titeket, srácok, ne feledjétek el, hogy a tengerészet egyben szeretné megkaparintani. Ne ismétlődjön meg a múltkori.

- Az véletlen volt - mondta Scaara.

- Nem, az te voltál, és egy lefejezés - válaszolt Kraeja. - Fogd vissza magad, rendben? És az isten szerelmére, ne öljetek meg senki mást. Ismeritek az állomás törvényeit.

- Még mindig nem hiszem el, hogy tartatják be - mondta Scaara, miközben egy töltetlen fegyverrel megcélozta Artenalt, és kicsit megigazította a célkeresztet. - Hogyan lehet egy olyan kalózállomást üzemeltetni, ahol senki nem ölhet meg senkit?

- Fegyelemmel - szólt Artenal, és felé fordította a fémdarabot.

- Kalózoknál? - vágott vissza Scaara.

- Meg lennél lepve, hogy milyen feltételeket hajlandóak elfogadni az emberek, csak hogy biztonságosabb helyen élhessenek - mondta Artenal.

- És hogy milyen közel lökheted az embert a halálhoz anélkül, hogy végeznél vele - tette hozzá közömbösen Kralean. Artenal rápillantott, de nem szólt semmit.

- Ez nem egészen így megy - mondta komoran Joreena. Arcába visszatért némi szín, és szigorúan Kraleanra és Artenalra pillantott. - Akár kalóz, akár nem, meg kell tartani az irányítást, ha bármit is el akarsz érni. Mindig lesznek összeütközések, és ezzel nincs is semmi gond, amikor megtörténnek, olyankor lerendezed őket. Bármit el lehet simítani, kivéve a halált. - Kortyolt egyet a vízből, majd hozzátette, - átnéztem az űrállomás törvényeit az úton. A vezérlő egy idős intaki szindikátusi férfi, márpedig ők tudják, hogyan kell rendet tartani az őrületben. Ha civileket kezdünk gyilkolni, az óriási papírmunkát fog jelenteni nekünk. Arról nem is beszélve, hogy egészen addig fel fognak tartani, amíg Shahoun már rég fel nem szívódik. Ha azonban őrökre lövöldözünk, abból probléma lesz. Próbáljuk ezt elkerülni, hacsak az ügynök ki nem csúszik a kezünk közül.

Scaara egy kattanás kíséretében megtöltötte fegyverét, ami végigvisszhangzott a szobán. Joreena épp mondani akart valamit, ám ekkor a pilóta hangja hangzott fel. - A kikötő úton vagyunk, emberek. Csatoljátok be magatokat, és próbáljatok értelmes fejet vágni. Felveszlek titeket, amint készen áll a csomag.

Odakinn, az ablakon át látták, ahogy az állomás egyre növekszik, és ezernyi fényszeme gyorsan pislog. A hajó egyre közelebb ért, és hamarosan a szájába repült.

***

Egy gurista állomáshoz képest minden elég nyugisan zajlott.

Joreena, diplomáciai tapasztalatainak hálát adva előre sietett, hogy megszerezze a szükséges engedélyeket és megolajozza a kerekeket. A csapat többi része a piacon őgyelgett, körbetapogatóztak az új helyen, és élvezték egymás társaságának hiányát. Az űr végtelen volt, a zsúfolt szobákban más zsoldosok és egy kiterjedt arzenál társaságában eltöltött hosszú űrhajós utakról azonban nem lehetett ugyanezt elmondani.

A fő vásárterületek zsibaja szinte fülsüketítő volt, ám főként túlbuzgó eladóknak volt ez tulajdonítható, mintsem véres csetepatéknak. Jól látható gurista ügynökök járőröztek a területen, és lerendeztek minden nézeteltérést, így a vásárlók aránylag nyugodtan tudták intézni ügyeiket.

A hely nagy része a közönséges vásárokra hasonlított: sűrített élelem, mindenféle színű szintetikus ital, és a szabad területekre tartó emberek számára szükséges általános felszerelések. Időnként felbukkantak önmagukat rikító transzparensekkel reklámozó bódék, melyek büszkén hirdették, hogy lőfegyverek vagy kábítószerek kaphatóak nálunk. Ezeket a bódékat mindig különös szag lengte körül: csípős izzadtság, száraz por és különös vegyszerek, és a vér és fém éles, fémes szaga. Összetettebb gépeket is be lehetett szerezni, a bőr alatti implantátumoktól kezdve félig önálló támadó botokig, ezeket azonban csak viszonteladóktól lehetett megvásárolni, akik háromdimenziós katalógusokat osztogattak. Ezek apró információhordozók voltak, amik kézbevételkor aktiválódtak, és a választásnak megfelelő halálosztó forgó képét jelenítették meg.

Változékony volt, de működött. Az állomás helyiségei hatalmasok voltak, plafonjaikat pedig ablakok és árnyékolt világítóberendezések egyaránt tarkították, ezzel igyekeztek elkerülni az űrbéli élettel együtt járó klausztrofóbia kialakulását a lakosságban. A bódék, kirakatok és elektrokocsik, bár főként az üzletre koncentráltak, legalább annyira szolgáltak általános beszélgető központokként is. A zaj és fecsegés egy a káosz és zűrzavar szélén lógó közösséget tartott össze. A környezet megkövetelte a saját pusztító elemeihez történő folyamatos alkalmazkodást, és az egészet egy olyasvalaki felügyelte, akinek elég sütnivalója volt ahhoz, hogy működőképesen tartsa meg azt. Kralean remélte, hogy bárki is vezeti a helyet, lesz annyi esze, hogy csapatát nyugodtan hagyja, hogy elintézhessék a dolgukat.

Megpillantotta a közeledő Joreenat. A nő arcán halvány mosoly látszott, és sietve lépegetett át az embertömegeken. Mielőtt hallótávolságba kerültek volna, már tudta, hogy indulhatnak.

***

Bármennyire is nagy volt az Acélhordó, a hely mégis zsúfolásig volt tömve volt az állandó vendégekkel, és a csapat így könnyedén beleolvadt a tömegbe. Mindenhol caldari minták látszottak, amiket gurista felfogás szerint alakítottak át, ezzel ünnepelve az egyéniséget és a teljes, én-központú hedonizmust.

Az Acélhordó egyszintes épület volt, bár több megemelt, kör alakú platform is látszott benne, melyek valamivel nagyobb nyugalmat ígértek, darabonként nagyjából egy tucat embernek. Kényelmes ülőhelyek és utalok szolgálták a használók kényelmét, hallás- és elektronikus lehallgatás-gátló mezők és izmos, keresztbe font karú, heves vérmérsékletű férfiak gondoskodtak zavartalan nyugalmukról.

Nem telt bele sok idő, mire megtalálták prédájukat. Scaara az egyik ilyen megemelt területnél pillantott meg egy középkorú férfit, aki egy kanapén heverészet, itallal a kezében, arcán pedig mosoly ült.

Scaara körbe pillantott, és elkapta csapattársainak pillantását, akik mindannyian a szórakozóhely egy másik területét kutatták át. A lehető legdiszkrétebben közeledtek Shahoun felé. Egyiküknél sem volt olyan bonyolult eszköz, ami a küldetés legfontosabb pillanatában elromolhatott volna. Elég régóta dolgoztak már együtt ahhoz, hogy csupán pillantásokkal és intésekkel tudjanak egymással kommunikálni.

Joreena ért oda először, és épp meg akarta szólítani az egyik testőrt, mikor az egy szó nélkül oldalra lépett. A nő becsukta a száját, és csapatával a nyomában besétált a magánterületre. Shahoun üdvözlően felemelte a poharát, és még szélesebben elmosolyodott, egyébként azonban nem vett tudomást érkezésükről. Kisebb csoport állt körülötte, minden birodalomból egy képviselő, akik a fejük felett lévő holovideót nézte, fülükön egy Egonics fejhallgatóval. Egyikük sem figyelt fel a csapat megjelenésére, vagy nem izgatta magát különösebben.

Kralean előre lépett, és vállal gyengéden félretolta Joreenát. - Szeretnénk, ha velünk jönne - mondta.

Shahoun még egy utolsót kortyolt poharából, és átadta egy pincérnőnek, majd feje mögött összekulcsolta ujjait, hátra dőlt és a plafonra emelte tekintetét. Egyik barátja felállt és a bárpulthoz botorkált, vett magának egy italt, majd visszatért a székébe.

Scaara felmordult. - Ami azt illeti, - tette hozzá Kralean, - néhányunk nagyon szeretné kinyírni magát, úgyhogy nyomatékosan kérem, jöjjön velünk. - Feszülten figyelt, várva, hogy a férfi barátai tegyenek valamit, ám ülve maradtak, és nyugodtan kortyolgatták tovább az italaikat.

- Tudja, miért vagyok itt? - kérdezte kissé szétfolyó hangon Shahoun. - Mármint ezen az állomáson? Vagy hogy még pontosabban mondjam, itt, ezen a kényelmes kanapén, ilyen csodálatos italokkal körülvéve - ó, köszönöm kedves, nagyon örülök - mondta, miközben átvett egy új poharat a pincérnőtől. - Hogy miért ilyen kiváló italok és kellemes társaság között, azt nem tudom. De itt, - mondta, miközben felfelé mutatott a képernyőre. - Ezen az állomáson, - azzal a padló felé fordította ujját. - Ennyit, barátom, tudok. - Ezzel Kraleanra mutatva befejezte a beszédét, aki csendesen felsóhajtott.

- Ha kitömöm ólommal a fejét, csendben fog maradni - mondta Scaara.

- Nem számít, miért van itt - mondta Kralean Shahounnak, és azon töprengett, vajon miért nem kiáltott még senki az őrökért. Shahoun részeg kísérete egyértelműen használhatatlan volt, és általában ezen a ponton kellett a csapatnak megküzdenie valakivel. Scaara remegni kezdett az adrenalintól és izgatottságtól.

Shahoun kicsit előre dőlt. - Ami azt illeti, - mondta, - számít. Nagyon sokat számít. Vártam valamire, és kicsit hamarabb érkezett, mint amire számítottam. Rögtön az érkezése után távozni akartam, de hála ennek a nemrég érkezett... csomagnak - egyértelműen érezni lehetett, hogy ízlelgeti a szót, - megtudtam, hogy néhányan vadásznak rám. Úgy sejtem, ezek maguk - mondta, és ismét kortyolt az italából.

Kralean nem szólt semmit. Shahoun hátra dőlt a székében, mielőtt folytatta volna. - Ezért úgy döntöttem, hogy akár ki is próbálhatnám a csomagot. Úgy vélem, igen hasznosnak fog bizonyulni.

Shahoun egyik társa végre felállt, és hozzá lépett. Termetes caldari férfi volt. Shahoun elé lépett, a szökevény ügynök és a csapat közé, keresztbe fonta karjait, és elvigyorodott.

- Ez is a csomagom része - mondta Shahoun.

A caldari kacsintott egyett. - Szia picur - mondta Scaara. - Nincs kedved felpattanni a Hollómra?

- Tompa puffanás hallaszott, ahogy Scaara Artenalba ütközött. Ennél tovább azonban nem jutott, feszült neki lábával a padlónak. - A csatahajós vicceket inkább ne az idiótára pazarolják - mordult fel Artenal, miközben erősen tartotta Scaarát.

Kralean Shahounhoz fordult. - Komolyan azt hiszi, hogy nem tudunk megbirkózni az izomerővel?

Shahoun végigmérte, és hirtelen gyanúsan józan hangon szólalt meg. - Nem, valószínűleg megtudnának. Ám egyértelműen képtelenek megküzdeni az elmével. Vagy a csalikkal.

A következő néhány pillanatban, ahogy az idő lelassult, és adrenalin áradt szét a csapattagok ereiben, hirtelen több dolog is nyilvánvalóvá vált. Egyrészt az elválasztó mező egyre színesebbé vált, és mostanra kívülről már valószínűleg semmit nem lehetett látni a bent folyó dolgokból. A másik, hogy a férfi, aki a pulthoz lépett, még nem tért vissza, és valójában már hosszú ideje állt nekik hátat fordítva. Az utolsó, hogy egy halk, de kitartó zümmögő hang töltötte be a szobát, ami eddig a tudatosság határán lebegett, mostanra viszont egyértelművé vált.

Ahogy a csapat minden tagja megmozdult, hogy előhúzta fegyverét, a pultnál álló férfi széttárta a kezeit, és apró drónok emelkedtek a levegőbe. Mielőtt egyet is lőhettek volna, a tagokhoz repültek és elektromos áramot vezettek a testükbe. Joreena azonnal összeesett, és Kralean sem bírta sokkal tovább. Artenal térdre rogyott, miközben próbálta lerázni őket magáról, ám több másik drón is hozzá repült, és addig rázták, amíg végül le nem borult.

Döbbenetes módon Scaara tartott ki a legtovább. Erősen ajkába harapva lerázta magáról a kezdeti ijedtséget, és elég sokáig sikerült elkerülnie a drónokat ahhoz, hogy Shahounhoz rohanhasson, ám a gyors cselekedet során megfeledkezett a caldari testőrről, aki a közelébe lépett, felemelte húsos öklét és olyan erősen ütötte képen, hogy úgy érezte, lerepül a feje a nyakáról. Ájultan rogyott le a padlóra.


Az eredeti mű