Caldari Funds Unlimited

Caldari Befektetési Vállalat

Bevezetés

Caldari Állam legnagyobb pénzintézete, a Caldari Befektetési Vállalat alapozza meg az egész Állam banki és befektetési infrastruktúráját. A vállalatnak két fontos szerepe van: egyrészről a terület legnagyobb nyugdíjpénztára, másrészről a legnagyobb készpénzkészlettel rendelkezik, melyből a többi megavállalatnak rövid és hosszú távú kölcsönöket nyújt. Ezen kívül is rengeteg szolgáltatást nyújt, és más erős vállalatokban is vannak b

A vállalat története a caldarik Szövetségből való kilépését megelőző évekig nyúlik vissza. A megavállalatok felemelkedéséhez vezető konszolidációs folyamat eredményeképp nagy pénzügyi tömörülések alakultak ki Caldari Prime-on; a Gallente-Caldari háborút megelőző évtizedek során a CBV éveket töltött kisebb bankok és pénzügyi szolgáltató intézmények felvásárlásával. Végül domináns intézménnyé vált a caldariak közt, és a Szövetségben is versenyben volt az első helyért.

Bár azok a befektetési bankok, melyek köré a megavállalatok tömörültek, kétségtelenül nagyobbak voltak, vagyonuk kevésbé volt likvid, és a fogyasztói ügyek döntő többsége a CBV-n, vagy valamelyik versenytársán keresztül történt. A megavállalatok nagy része a CBV-re, vagy valamely, általa felvásárolt intézetre bízta ügyfelei nyugdíjügyeit, és a gallentei tulajdonban lévő versenytársak hamarosan panaszkodni kezdtek a Szövetségi Szenátusban amiatt, hogy a caldari bank mekkora hatással tudott lenni a piacra.

Legnyomósabb érveik egy, a kilépés előtt négy évvel történt esemény volt, amikor a CBV eladta Légi Pajzs részvényeit, ami egy kisebb Szövetségi védelmi beszállító volt. A szövetségi tőzsdén emiatt bekövetkező zuhanás miatt a vállalat majdnem csődbe ment, a kormány pedig kénytelen volt kisegítést nyújtani számukra. Az egész esetben a legriasztóbb a kiváltóok volt: a Légi Pajzs elnök-vezérigazgatója ugyanis kellemetlen afférba keveredett a CBV elnök-vezérigazgatójának férjével, az eladás oka pedig a kicsinyes bosszú volt. Annak ellenére, hogy a CBV választmánya az eset után kirúgta a nőt (és hogy a Légi Pajzs végül túlélte az esetet), sok kérdés merült fel abból a szempontból, hogy a Szövetség mennyire erőssé engedhet válni egy-egy pénzintézetet – különösen egy caldari kézben lévőt.

Mikor a megavállalatok elkezdték tervezni a Szövetségtől való elszakadást, a CBV kulcspozícióba került, mind pénzügyi okokból, mind pedig a nyilvánosság támogatásának elnyerése szempontjából. A háborús fáradozások támogatásában és a vállalatok ideiglenes kisegítésében létfontosságúak voltak tömött páncélszekrényei, és a bank stabilitásának fenntartása segítette a népesség meggyőzését arról, hogy a vállalatok képesek lesznek biztosítani jövőjüket. Az elszakadás-ellenes megavállalatokkal ellentétben a CBV-t nem lehetett csak úgy lefejezni és szétszerelni; mind szimbolikus, mind pedig gyakorlati okok miatt egészben kellett megtartani.

Ahogy a Szövetségi nyomozók elkezdtek egyre közelebb kerülni a titkos caldari kolóniákhoz, a hat elszakadáspárti megavállalat titkon szövetkezett, és többszörös pénzügyi támadást indított a CBV ellen. A szakadást megelőző néhány hónapban a tőzsde forgalma megháromszorozódott, ahogy a megavállalatok manipulálni kezdték a részvényárakat, pletykákat terjesztettek és vállalati kémkedéssel több millió CBV részvényhez jutottak hozzá bagóért. A járulékos veszteség hatalmas volt, több tucat Szövetségi vállalat ment tönkre a terv végrehajtása során. Hogy csak egy példát említsünk, a megavállalatok szabotálták a Szövetség két legnagyobb pyroxeres bányáját is – mely közel 20.000 munkás halálát okozó robbanásokhoz vezetett – csupán azért, hogy a tulajdonos csődbe menjen, ne tudja tovább fizetni tartozását a CBV felé, és így annak részvénye tovább zuhanjon. A megavállalatok hadjárata olyan méreteket öltött, hogy sem korábban, sem pedig az óta nem volt még csak hasonló sem, és mire véget ért, a szakadáspártiak majdnem teljesen megszerezték a bank fölötti irányítást.

A megavállalatok felvásárlásából egy új vállalat született, melyben egyesült a régi szerepe, mint nyugdíjfolyósító és befektetési bank, és az új, a feltörekvő Caldari Állam ál-központi bankja és egy semleges csoport, ami megkönnyíti a megavállalatok egyezségre jutását. Az Állam többi, nem-megavállalati bank csődbe menetelével és a szakadás utáni szabványos fizetőeszköz hiányával a megavállalatoknak szüksége lett egy semleges csoportra, ami meg tudta tenni azokat a befektetéseket, amikre szükségük volt. A CBV bankipari bástyaként és nyugdíjfolyósító intézetként szerzett hírneve tökéletes közvetítővé tette. Továbbá így, hogy a caldari polgárok nyugdíjügyeit egy ilyen intézmény gondjaira bízták, biztosította az embereket arról, hogy a szétválást követő pénzügyi zavarok ellenére is biztosítva van a jövőjük.

Ma a Caldari Befektetési Vállalat igen sok szerepet tölt be Caldari Államban, a legfontosabb ezek közül azonban mégis a pénzügyi stabilitás jelképe egy gyakran bizonytalan világban.

Nyugdíjazási Alapkezelés és Pénzügyi Eszközök

A Caldari Befektetési Vállalatot az emberek leginkább nyugdíjkezelőként ismerik. Ezen pénzek közel háromnegyedét a CBV kezeli, míg a maradék oroszlánrésze a másik két „független” caldari pénzintézetre, a Modern Pénzügyekre és az Állami és Területi Bankra marad. Ezek még a kettéválás előtti időkből maradtak hátra, mikor a vállalati vezetés és a munkások közti kapcsolat kevésbé volt diktatórikus vagy ellenséges. A vállalati nyugdíjat a CBV-hez, és az általa felvásárolt hasonló semleges kezelőkhöz utalták, hogy védjék a dolgozókat a vállalati instabilitástól.

Ma ezt a szerkezetet leginkább csak hagyományból tartják fenn, és mert a dolgozók ezt várják el, nem pedig a vállalati vezetés által érzett kötelességérzetből. Így azonban a legkisebb CBV-nél bekövetkező probléma is gyorsan szétterjedhet a társadalomban. YC 27-ben törvénytelenségről szóló pletykák terjedtek el, aminek eredményeként a Caldari Üzleti Bíróság átfogó vizsgálatot rendelt el az intézmény ellen, és a bank vagyona jelentősen megcsappant. Két évvel később a bírósági vizsgálat megállapította, hogy a pletyka csupán egy feltörekvő vállalat, a Tengerőr Pénzintézet által indított hírverés volt, mely a CBV partnereinek lenyúlásával remélte elnyerni a megavállalati státuszt. Ám mielőtt ez kiderült volna, a CBV stabilitásával kapcsolatos aggodalmak hatására az Állam több területén, különösen a szegényebb világokon pánik tört ki. Lázadások törtek ki, mikor az emberek ki akarták venni nyugdíj-megtakarításaikat, és több ezren haltak meg a vállalat biztonsági szolgálatával való összecsapások során.

A Legfőbb Végrehajtói Bizottság válasza gyors és kegyetlen volt. A Tengerőr Pénzintézetet, mely a pletykákat megindította és ügynökeit a CBV-be bejuttatta, hogy azok a hangulatot belülről szítsák, „szigorú szankciókkal” sújtotta a Tábla. A megavállalatok harcot indítottak a jövevény ellen, és a Nagy Nyolc egy éven belül bekebelezte a vállalat minden vagyonát. Érdemes megjegyezni, hogy a múltban többször is előfordultak már hasonló lejárató kampányok más vállalatok – sőt, az LVB – ellen is, de soha nem eredményeztek ilyen kegyetlen válaszlépést. A Tengerőr Eset figyelmeztető történetként maradt fenn, mely az Állam rendszeres vállalati harcainak határaira hívja fel a figyelmet.

A CBV alapstratégiája és a piaci adásvételi gyakorlata leginkább a konzervatív, hosszú távú nyereségre hajt. Legnagyobb befektetései közt olyan konzervatív pénzügyi eszközök szerepelnek, mint alacsony kamatú, kis kockázatú vállalati kötvények, széles alapú részvényportfóliók, melyekkel az egyes ipari vagy piaci területeken jelentkező problémáktól való függést igyekszenek csökkenteni (ezeket index alapoknak is hívják) és olyan értékpapírok, melyek stabil évenkénti jutalékot hoznak, nem pedig gyors értéknövekedést.

Sérülékenységének csökkentése és valamivel agresszívebb növekedés elérése érdekében azonban az elmúlt században szélesítette befektetéseit: a Khanid Királyságban és Amarr Birodalomban vállalkozó caldariakra fókuszáló alapokba, állampapírokba, sőt, szövetségi és növekményen alapuló külföldi értékpapírokba is. Ügyfeleinek lehetőséget ad rá, hogy maguk kezeljék befektetéseiket, és így nagyobb kockázatot vállalhassanak a társaság NeoCom portálján keresztül. Ennek ellenére a caldariak nagy többsége, különösen a gazdasági terület alsóbb részéről származók, inkább a vállalatra bízzák ezeket a döntéseket.

Az YC 108-110 körül az Államban tapasztalt visszaesés és a Szövetségben és Köztársaságban tapasztalt vagyonnövekedés következtében növekedett a CBV agresszívabb menedzsereinek profilja, és ennek eredményeképp, hogy kövessék az említett birodalmak sikerét, a befektetések egy része rizikósabbá vált. A CÜB, mely a bank stabilitásának fenntartásával van megbízva, lévén az szerves részét képezi az Állam gazdaságának, aggodalmát fejezte ki e váltás során. Mostanáig azonban Bíróság nem mert közbelépni, ugyanis aggódnak amiatt, hogy olyan pánikot okoznának ezzel a lépéssel, ami csak mélyítené a problémát.

Vállalati Bankügyek

A Caldari Befektetési Bank másik fő szerepe a „bankok bankja,” más néven az Állam megavállalatainak takarékbankja. Míg ezek az intézmények hatalmas vagyonokkal (esetekben egész bolygókkal vagy naprendszerekkel) rendelkeznek, készpénzállományuk jóval korlátozottabb, és itt jön be a CBV.

A CBV hatalmas kincsárral rendelkezik, mely tele van ISK-val és különböző vállalati pénzekkel, melyekkel a napi forgalmat tudja intézni és biztosítja magát egy banki roham vagy átmeneti piaci ingadozás ellen. Ezeket az összegeket arra is felhasználja, hogy rövid távú kölcsön formájában likvid vagyonhoz juttassa a megavállalatokat különböző pénzügyi tranzakciók elvégzésekor. Ez volt az egyik fő ok, ami miatt a megavállalatok fontosnak találták, hogy megszerezzék a CBV feletti irányítást a szétváláskor, mivel likvid vagyon nélkül képtelenek lettek volna hatékonyan tevékenykedni a Szövetség elleni harcuk során. Ezeket a kölcsönöket általában valamilyen kézzelfogható tárggyal biztosítják, ám a megavállalatok egyedülálló helyzete lehetővé teszi számukra, hogy biztosíték nélküli kölcsönt kérjenek le, különösen olyankor, amikor négy, vagy több vállalat dolgozik együtt egy projekten. A Fekete Bokor fejlesztésének nagy részét is így finanszírozták, mint ahogy a Szövetség caldariak által megszállt területén véghezvitt beruházásokat is. Ez kockázatos viselkedés, ám a CBV és a Bíróság tiltakozását általában politikai nyomással megszűntették.

A CBV pénzkészlete lehetővé teszi számára a megavállalatok közti pénzváltást. Bár semmi nem akadályozza, hogy magánemberek számára is nyújtsa ezt a szolgáltatását, egymillió ISK-s összegnél kisebbel nem foglalkozik, ezzel pedig az emberek nagy része számára elérhetetlenné válik. Azon vállalatoknak, melyek megavállalati pénzeket szeretnének átváltani ISK-ra, más megavállalatok pénzére vagy külföldi valutára, a CBV-n keresztül kell kezelniük az ügyleteiket, mely nagyon alacsony összegért hajlandó ezt megtenni. A lehetőséggel általában olyan vállalatok élnek, amik jelentős összegeket akarnak befektetni külföldi piacokon, vagy saját pénzük ingadozásától akarnak védelmet szerezni; ezen túlmenően egyes vállalatok más vállalatok pénzében és külföldi valutákban is tartanak megtakarításokat, hogy ezekből fizethessék vállalkozóikat, külföldi munkásaikat és „extralegális” birtokaikat.

Kapcsolat a Nagy Nyolccal

Bár önmagában sem nem megavállalat, sem nem annak kisegítője, a CBV minden más független vállalatnál magasabb státusznak örvend az Államon belül. A különféle politikai tömörülések huzavonáinak ellenére a CBV egészen addig szinte teljesen függetlenül tevékenykedhet, míg az üzlet jól megy. A Tábla ülései sokkal nyugodtabbak, mint a részvényesekből arra következtetni lehetne. Ez főként abból a hozzáállásból fakad, hogy a CBV igyekszik a lehető legmagasabb szolgáltatást nyújtani ügyfelei számára, míg a hasonlóan megosztott találkozások (például LVB) során tárgyalt ügyek felhangja sokkal inkább politikai.

A CBV táblán régóta a Patrióták töltik be a legfontosabb pozíciókat, ennek eredményeképp azokat a feladatokat, amiket külsős cégekre bíznak, mint például a biztonsági szolgáltatás, szintén valamilyen Patrióta vállalat kapja meg. Kaalakiota és szövetségesei, különösen a Heth rezsim felbukkanása óta egyre nagyobb politikai nyomást gyakorolnak a vállalatra, hogy a többi állami frakciónál jóval nagyobb engedményeket kapjanak (mint például a Fekete Bokor fejlesztési kölcsönöket). A CBV Kaalakiota Otthon Őrségét használja preferált biztonsági szolgálatként, és azokat a dolgozókat, akik nyilvánosan adtak hangot e politikailag érzékeny döntésekkel kapcsolatos ellenérzéseiknek, kirúgták és/vagy letartóztatták. Bár sorsuk ilyentén alakulására soha nem adtak megfelelő magyarázatot, a tény, hogy az Otthon Őrség vagy a Gondviselés ennyire nyomon követik az ilyen „bajkeverőket,” olyan átható félelemmel töltötte el a vállalat igazgatóit, hogy eltérő véleményüknek szóban a lehető legkevésbé adnak hangot.

Bár a többi vállalat óvatos Kaalakiotával és a Patrióták egyre növekvő CBV feletti befolyásával, amíg a dolgok simán mennek, látszólag nem különösebben foglalkoznak a dologgal. Egy, a CBV hírnevével és több milliárd caldari nyugdíjával rendelkező céggel való politikai hazardírozás igen veszedelmes játék, amire még a megavállalatok elnök-vezérigazgatói sem vállalkoznak, hacsak nincs más választásuk.


Az eredeti mű