– Isten; Császár; Teológiai Tanács – bökött Nusi a táblára rajzolt háromszögre. – Ezek a teológiai alapvetések, és mivel – szerencsétekre – ez nem egy politikai óra, ez minden, amit ebből a témából venni fogunk. – A falon lévő időmérőre pillantott. – Nos, ennyi lenne a mai nap anyaga, és még maradt is időnk. Nincs értelme ilyen hamar távozni, szóval… van valakinek kérdése?
Nem, töprengett magában, nem lehet túlságosan egyértelmű ezzel. A jelen körülmények közt ez tapintatlanság lenne. Ez egy gyorstalpaló osztály volt; a kéretlen lelkesedés nem lenne helyénvaló. Előrébb lépett.
– Annoli, pár perce még olyan elgondolkodó arcot vágott. Mi aggasztotta?
– Nos… – kezdte lassan a férfi –, igaz, hogy khanidok nem léphetnek a Tanácsterembe?
– Ó, tudhattam volna, hogy őfelségének is köze van a dologhoz. Ugye tudja, hogy ő túl öreg magához? – Halk kuncogás futott végig a termen, majd egy kéz szökkent a magasba. – Igen, Garund?
– Úgy hallottam, hogy ez a múltban sem állította meg, uram. – Még többen kacagtak.
– Oké, oké, ne viccelődjünk őfelsége kárára. – Nusi egy gyors pillantást vetett a szoba sarkába. – Tudja valaki a választ Annoli kérdésére?
Egy másik kéz emelkedett lassan a magasba. – Aleine?
– A papám mesélte, hogy a jel volt az, amit nem szerettek. Van benne valami, ami felzaklatja őket.
– Jó, nagyon jó. Igen, a khanid emberek – akár birodalmi polgárok, akár királyi alattvalók – beléphetnek, a Királyi Pecsét azonban… nos, nincs kitiltva, de nem is látják szívesen. Na most, tudja valaki, hogy miért van ez?
Mély csönd ült az elgondolkodó arcokkal teli szobába.
– Nos, mivel van elég időnk, rendesen elmagyarázom. Teszünk egy kirándulást a jelek értelmezésében, mert egészen addig nem érthetik meg ennek jelentőségét, amíg meg nem ismerik a hátteret. Először is…
Nusi visszament a táblához, letörölte és egy kört rajzolt, alján egy kis, lefelé mutató háromszöggel.
– Mi ez? Teilf?
– Ez… az első ember?
– Igen, az első ember. Töretlen kör, Isten emberré vált – nekem mindig kicsit úgy tűnt, mint egy fejjel lefelé álló tojás. Valószínűleg ez is szimbolizál valamit… No mindegy. Első ember. Ez pedig elvezet a…
Egy második jel, két félkörív egymás felett, a nyílt oldalukkal egymástól elfelé mutatva, és a felső alján a háromszöggel.
– Ezt is tudja, hogy mit jelent, Teilf? Nem? Adi?
– Valamit a sötétségről?
– Pontosan. Ez a Bukást követő időt jelképezi, a Hosszú Sötétséget. Ember és Isten teljesen kettéválik, az emberrel lenn, a bolygóján és az Istennel fenn, a mennyországban. Kegyetlen barbarizmus kora volt ez, és az általános tudatlanságé – egy kor, mely a Birodalom határain kívül még mindig tart. És igen, Annoli, a Királyságon kívül is. Őfelsége, ebből a szempontból, továbbra is felvilágosult férfi marad. És így el is érkeztünk…
Egy ismerősebb szimbólum, a két félkörív egymáson, a fölfelé domborodó ív megtörve, ahol a másik elmetszi.
– Ezt ismerik; ez a Birodalmi Pecsét. Mikor kiértünk a Sötétségből és megalapítottuk a Birodalmi Krédót, az ember és Isten ismét egyesült, bár elég tökéletlenül. Egyesült, de nem forrt össze, az isteni rész felsőbbrendű maradt. Ez Bevezetés az Állampolgárságba anyag, amit mindannyian elvégeztek már, ugye? Remek. Aleine, kérdése van?
– Igen, ő… mi köze van mindennek a khanidokhoz?
– Mindjárt rátérek erre is! A Birodalmi Pecsétről még egy apróságot kell tudniuk. Emlékeznek még ugye korábbról, hogy a Teológiai Tanács azt állítja, hogy az Isten uradalma előrébb való, mint az emberé? Nos, az itteni szimbolika ennek az elgondolásnak a megerősítése. Ahogy a Császár uralkodik az alatta álló embereken, úgy odafenn az Isten uralkodik a lenti ember alatt. A Mennyek elsőbbsége nem elegendő: az ebből fakadó rangsor létfontosságú az alapokhoz.
– Na most. Mikor II. Khanid felállt és távozott, Heideran… – ismét egy pillantást vetett a terem sarka felé. – Mármint, természetesen VII. Heideran Császár egyből precedenssértőnek ítélte, több más dologgal együtt. A Teológiai Tanács azonban követte az eljárásokat és egy keményen megfogalmazott üzenetet küldött Khanidnak, melyben meghívta, hogy magyarázatot adjon tetteire. Kis szünet után Őfelsége (ahogy most ismerjük) ezzel válaszolt…
Megismétlődött a szimbólum, ezúttal azonban fejjel lefelé rajzolva.
– Egy igen szépen kivitelezett Birodalmi Pecsét volt, a háza színeiben, ám invertálva.
Nusi körbepillantott. Rengeteg értetlen arcot látott maga körül, néhányban azonban felfedezte a felismerés szikráját.
– Rial, eme apró jel mely tulajdonsága miatt düllednek ki ennyire a szemeid?
– Ha… nos, ha… ha a Tanács a hatalmát a… a fenti dolog… Ha a Birodalmi Pecsét azt jelenti, hogy Isten törvénye jobb, mint az emberé, akkor… – A diák hátrapillantott a válla fölött.
– Akkor a Királyi Pecsét azt állítja, hogy az ember törvénye, mondjuk úgy, fontosabb, mint Istené. Ez egy történelmi vita; senki nem mondja, hogy ez igaz. De igen, ezt próbálta Khanid mondani– legalábbis így értelmezte a Tanács. Egyetlen egyszerű képpel megkérdőjelezte a Tanács hatalmának teológiai gyökerét, és azt üzente nekik, hogy amíg nem szeg meg világi törvényeket – amiket nem is szegett, hisz a trónörökösök ilyen apróságok felett állnak –, addig bizony azt csinál, amit csak akar. Mit gondolnak, hogyan reagált erre a Tanács… Indlar?
– Gondolom nem voltak túl boldogok.
– Naná! A legkevésbé sem voltak boldogok! Ezután igen gyorsan ítéletet mondtak, és bár azok a Bírók már mind továbbálltak, a Tanács, mint intézmény, máig nem bocsájtott meg Khanidnak. Ezért nem túl bölcs dolog a Királyi Pecsét viselése a Tanács termeiben. Még most is hatalmuk közvetlen megkérdőjelezésének tekintik. Teilf, kérdése van?
– És korábban nem tudtak erről a jelről? Például mikor Khanid elkezdte használni, vagy valami?
– Nem, mert Khanid válasza volt az első alkalom, hogy bárki találkozott vele! Úgy tűnik, hogy kifejezetten erre a célra készítette, végül azonban úgy döntött, hogy Királyi Pecsétként megtartja. Csak Őfelsége tudja pontosan, miért döntött így, ám miután meghozta ezt a döntést, ragaszkodott hozzá. Vannak más olvasatai a jelnek, és ismét, Khanidon kívül senki nem tudja, ezek közül melyek szándékosak és melyek nem. Kiindulva például ebből – a megfordított Birodalmi Pecsétből, Királyi Pecsétből vagy, ahogy hívni akarják –, eljuthatunk idáig…
A második szimbólum, a két szétválasztott félkörívvel, de megfordítva.
Ismét a szoba sarka felé pillantott. – Erre a jelképre rossz szemmel néznek, ám ebben az összefüggésben beszélhetek róla, csak hogy megismerjék az igazságot. Nem fogom megkérni Önöket, hogy a jelentésén töprengjenek; sokféleképp lehet értelmezni, ezek egy részével már találkozhattak is az elmúlt évek során, ám csak egy helyes magyarázata van, mely szerint a Birodalmi Krédó része örökségünknek, kultúránknak és személyiségünknek, ám jövőnk a csillagok közt van. Ismét szeretném kihangsúlyozni, hogy II. Khanid soha nem utalt rá, hogy Pecsétje a Tanács hatalmának elutasításánál többet jelentene, és hogy a szimbolika bármely más értelmezése egyszerűen helytelen. És ezzel, remélem, sikerült érthetően megválaszolnom az eredeti kérdést.
Egy kéz emelkedett lassan a levegőbe a szoba hátsó sarkánál.
– Zweir, szeretne kérdezni valamit?
– Öt szimbólumot mutatott eddig. Mi van a hatodikkal?
Nusi hosszan és szigorúan szemlélete a fiút, majd komoran elmosolyodott.
– Nincs hatodik szimbólum, és ez minden, amire ma időnk van. Vége az órának.
Az eredeti mű
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése